Rész,  Fejezet

 1     7,  III| tapasztalatok után volt kedvencze Sándor barátunk, kit az öreg megszokott
 2     7,  III|    tekinteni, mint tulajdon fiát.~Sándor bevallott tekintély a háznál,
 3     7,  III|         mindenki ő iránta. Az úr "Sándor öcsémezte," az asszony "
 4     7,  III|           gondolatai is? - mondja Sándor félbeszakasztva a remegő
 5     7,  III|      valaki nem hinné el? - kérdi Sándor.~- Annak az egynek azt is
 6     7,  III|       alkalmatlankodnom, - mondja Sándor.~- Ime, megint a zsarnok,
 7     7,  III|              Istenem! - kiált föl Sándor, - vagy elvesztem itélőtehetségem
 8     7,  III|          Apjának leánya! - mondja Sándor, s az irodába ment el.~-
 9     7,  IV | párbeszédet egymásután rakná; úgy Sándor nyugodtabban alkudoznék
10     7,  IV |      mondja.~- De látom, - feleli Sándor.~- Rég voltam itt.~- Most
11     7,  IV |        hogy nem varju, - viszonzá Sándor.~- Valljon miért? ha merem
12     7,  IV |          valaki a fáról, - mondja Sándor mintegy bevezetésül, hogy
13     7,  IV |         guta, ha szólok! - mondja Sándor szemközt fordulva.~- Mit
14     7,  IV |         rám?~- Nem, nem! - mondja Sándor, el nem tudván gondolni,
15     7,  IV |          Varjas úrból, - mosolyga Sándor, - de azért ne menjen ki, -
16     7,  IV |       ismét átvett.~Ekkor jött be Sándor és hallván a dolgot, azt
17     7,  V  |         egy meghülés ágyba fogta, Sándor tehát az alatt végképp nélkülözhetlenné
18     7,  V  |  tovatartson a beteg apa ágyától.~Sándor jött be, - szokott köszöntés
19     7,  V  |           Tehát még várok, mondja Sándor, mire Róza széket mutatván,
20     7,  V  |        mire Róza széket mutatván, Sándor a himzőkeret mellett helyet
21     7,  V  |         Furcsa aggodalom - mondja Sándor, kivált ha várja valaki.~-
22     7,  V  |       mellett elég emlék ez, véli Sándor.~- Kinek? - kérdé a lány.~-
23     7,  V  |           volt elfelednem, mondja Sándor.~- Ugy tanácsolom, tegyen
24     7,  V  |         lesz.~- Hiúság gyötri önt Sándor, - mondja a lány bizalmasan, -
25     7,  V  |      szivesen osztozunk, - mondja Sándor éppen azon pillanatban,
26     7,  VI |       mosdatta meg irgalmatlanul.~Sándor bekopogatott Varjasnál,
27     7,  VI |         mindig a pénzen, - mondja Sándor, - hanem emlékezzék vissza,
28     7,  VI |           mondja félig mosolyogva Sándor.~- Azt már nem teszem, kedves
29     7,  VI |        hallok Varjas úr, - mondja Sándor ügyetlen arczczal, - mondja
30     7,  VI |           én mátkámat? - riadt rá Sándor.~- Ha az, hát azt! még pedig
31     7,  VI |        leszek én magam is, - mire Sándor csakugyan elment, előbb
32     7,  VI |     markában tartá.~Eszébe jutott Sándor; és nagyon hitte, hogy a
33     7,  VI |           lesz ez a soknál, és ha Sándor át akarna jönni, Ágnes asszony
34     7,  VII|       valami titkos imádó, - véli Sándor.~- Nem szabad! - inté Róza
35     7,  VII|     Kétkedik, édes Rózám? - kérdi Sándor, - ám lássuk, mindjárt meggyőződhetünk.~-
36     7,  VII|            hanem belül a titok.~- Sándor! ... tréfa ez, vagy bosszantás?
37     7,  VII|           Róza... de bűnhődni fog Sándor.~- Arra is készen vagyok!
38     7,  VII|          is készen vagyok! mondja Sándor gombolyítni segítvén a fonált,
39     7,  VII|       felelé Ágnes.~Ekkor jött be Sándor; de Varjas csak folytatá.~-
40     7,  VII|           bizonyság leszek, szólt Sándor.~Varjas nagyot nézett.~-
41     7,  VII|        ezt Ágnes asszony? - kérdé Sándor.~- Persze, hogy én? - felel
42     7,  VII|        fogjuk ismételni, végzé be Sándor, ott hagyván Varjast.~* * *~
43     7,  VII|        szívdobogva várta Sándort.~Sándor bejött.~Ah! reszketeg perczei
44     7,  VII|    Büntetésemért jöttem! - mondja Sándor.~- Az öné vagyok, Sándor, -
45     7,  VII|          Sándor.~- Az öné vagyok, Sándor, - kell-e nagyobb büntetés.~
46    14      |  kézrekeríthesse; mert gróf Csáky Sándor nem rég igen megkérte, hogy
47    18,  2  |         végre megállapodott, hogy Sándor prókátor lesz, Károly pedig
48    18,  2  |  elcsapták, és lőn belőle katona; Sándor pedig követte, a meddig
49    18,  2  |          uram, - mondja Kisfaludy Sándor, csak hadd fájjon. Nagyon
50    18,  3  |    Leányokra? - ismétli Kisfaludy Sándor. - Ez nagyon sok lenne,
51    18,  3  |          neki is szembetünt, hogy Sándor fia Szegedy uram Rózája
52    18,  3  |           azt alább meglátandjuk.~Sándor már reggel beszélt atyjának
53    18,  3  |        hanem inté mégis a fiut:~- Sándor, Szegedy uram hatalmas ember!
54    18,  3  |         szökni.~Minthogy estefelé Sándor apját kereste, de még neki
55    18,  3  |           vitte el? ki hozta meg? Sándor pedig a boldogságnak tetőpontján
56    18,  5  |         vártak, megjött Kisfaludy Sándor is, elég szomorúan; mert
57    18,  5  |           valakinek e viszonyról, Sándor? - találgatja az apa~- Senkinek,
58    18,  5  |     szeret.~- Nekem mondtad, édes Sándor fiam? - kérdi az apa, szinte
59    18,  5  |            Tehát mitévők leszünk, Sándor fiam?~- Összekészülök, édes
60    18,  5  |       csöndes jó éjszakát kivánt.~Sándor fájdalmának csak egy vigasztalása
61    18,  7  |          meg, kedves atyám, felel Sándor, - hanem ha annyira sürgetős,
62    18,  7  |    ülésben.~- Édes apám, - mondja Sándor némi tréfával az avult köpönyegre, -
63    18,  7  |           szerepet vitt! - mondja Sándor Rózát karján tartva.~- Aztán