Rész,  Fejezet

 1    18    |         Sümegen birtokos tekintetes Kisfaludy Mihály uramat, kinek egyszerre
 2    18    |           volna meghatározni, vajon Kisfaludy Mihály uram megörült-e vagy
 3    18,  1|        fehér köpönyeg fekete?~Mikor Kisfaludy Mihály uram saját lakodalma
 4    18,  1|            hanem a takarékosság, és Kisfaludy Mihály uram megértvén kedves
 5    18,  1|         foltokat jobban elsikálták. Kisfaludy Mihály uram e kettős örömben
 6    18,  1|            kell vallanom az igazat, Kisfaludy Mihály uram egy kis esőben
 7    18,  1|       emlékezett azon napra, melyen Kisfaludy Mihályné lőn, és hazajövet
 8    18,  1|       második esztendő is elmult és Kisfaludy Mihályékhoz megint egy új
 9    18,  1|         uralkodó mennyei bölcsesség Kisfaludy uramnak házánál úgy rendelkezett,
10    18,  1|        elvitte az ujabb keresztelő.~Kisfaludy Mihály uram fiai közöl kettőt
11    18,  2|        Hányszor tervezgette szegény Kisfaludy Mihály uram, hogy az ő fiaiból
12    18,  2|    katonatiszt járkál.~- Tekintetes Kisfaludy Mihály uram ő kegyelmének
13    18,  2|         Midőn a hegyi uthoz érnénk, Kisfaludy Mihály uram elérte a csapatot,
14    18,  2|       érdemes uraságok?~- Jó napot, Kisfaludy Mihály uram! - kiáltja Horváth
15    18,  2|     tréfával felel: Szednénk ám, ha Kisfaludy Mihály uram katonája nem
16    18,  2|            valamit. Tartson velünk, Kisfaludy Mihály uram.~- Ide lenn
17    18,  2|            Jó, hogy tudom, - mondja Kisfaludy Mihály uram magában. - Majd
18    18,  2|       vezetve a szép Szegedy Rózát, Kisfaludy Sándorral a hegyormon heverésző
19    18,  2|          nem látszik törődni velük. Kisfaludy a szörnyű magaslatról rendre
20    18,  2|            Nagyságos uram, - mondja Kisfaludy Sándor, csak hadd fájjon.
21    18,  2|             sem fogod majd elhinni.~Kisfaludy megdöbbenve nézett a leányra,
22    18,  2|      kiváltak, és még jókor elérvén Kisfaludy Mihály uramat, elcsalták
23    18,  2|            próbálnának, fölültették Kisfaludy Mihály uramat, aztán nem
24    18,  2|             suhanczot visszaküldtek Kisfaludy Mihály köpönyegéért, melyről
25    18,  3|            beszélhetett volna, mint Kisfaludy hadnagy.~A nagy szobának
26    18,  3|             házigazda, mellette ült Kisfaludy s még néhány bizalmasabb
27    18,  3|     csakugyan nem csudálom ám, hogy Kisfaludy kitalálta, hogy a magyar
28    18,  3|                Leányokra? - ismétli Kisfaludy Sándor. - Ez nagyon sok
29    18,  3|     lekoldulhatta volna a nyakáról.~Kisfaludy Mihály uramnak pedig kisebb
30    18,  3|         legjavából egyet.~- Ellopom Kisfaludy uramnak köpönyegét éjszakára,
31    18,  3|        magadra kapod, aztán keresse Kisfaludy Mihály uram.~Ebben megegyeztek
32    18,  3|      egyedül maradunk, - magyarázza Kisfaludy a helyzetet.~- Ez kinos
33    18,  3|          senkinek.~- Róza! - mondja Kisfaludy, - egy pillanatunk sem marad
34    18,  3| legérdemetlenebb lennék reá! mondja Kisfaludy, hozzátévén: - s igy én
35    18,  3|         elkészithesse, - s minthogy Kisfaludy szavát adá, csak egyet mert
36    18,  3|           lógott le a köpönyeg, mit Kisfaludy Mihály uram már maga is
37    18,  3|             akkor még joga is van a Kisfaludy Mihály uram köpönyegébe
38    18,  3|        szerelmesnek, annál hosszabb Kisfaludy Mihálynak, ki észrevevén,
39    18,  3|            olyan volt eltávozáskor.~Kisfaludy Mihály uramnak köpönyege
40    18,  3|  köpönyegben lopta.~Ennyi köze volt Kisfaludy Sándornak sorsához az apai
41    18,  4|    meglássék rajta az ő hatalma is.~Kisfaludy Bécsbe ment, visszavágyva
42    18,  4|       mondja Róza elhalaványulva.~- Kisfaludy testőrhadnagyra is, kedves
43    18,  5|          legkevésbé vártak, megjött Kisfaludy Sándor is, elég szomorúan;
44    18,  5| csudálkozott a hirtelen változáson, Kisfaludy maga sem örvendett a változásnak,
45    18,  5|         Lássunk tisztában! - mondja Kisfaludy önmagát biztatva, s a mint
46    18,  5|          határozott hang volt, hogy Kisfaludy nem maradhatott tovább a
47    18,  5|            Másnap Sümegre hajtatott Kisfaludy, s apjának még este elbeszélte,
48    18,  5|           lesz ő kigyelme! - mondja Kisfaludy Mihály uram, - talán grófot
49    18,  5|          fogva?~- Tyhű! - kiált föl Kisfaludy Mihály uram, - elégtünk
50    18,  6|     franczia hadjáratnak foglya lőn Kisfaludy, kit most már Francziaországban
51    18,  6|         szenvedő fiut karjaiba kapá Kisfaludy, s a következő nap legalább
52    18,  6|        bizalmas jó barát lőn, kinek Kisfaludy most már tartózkodás nélkül
53    18,  7|         házigazda, - hogy vittük el Kisfaludy Mihály uramat akaratja ellen.~-
54    18,  7|    urambátyám, magára vette az öreg Kisfaludy köpenyegét?~- Magamra vettem,
55    18,  7|        leány, - a mit akkor mondott Kisfaludy, kinek volt mondva?~- Bizonyosan
56    18,  7|          leánynak keze után nyulva, Kisfaludy még a külföldön közlé a
57    18,  7|        dolgot, kérdem kedves hugom, Kisfaludy megszegte-e szavát?~- Nem;
58    18,  7|          megszegte-e szavát?~- Nem; Kisfaludy tán e szerént most sem tudja,
59    18,  7|              édes apám, s nekem ezt Kisfaludy megigérte.~- No, már most
60    18,  7|           kis kurta levélben kérvén Kisfaludy Mihály uramat és Sándort,
61    18,  7|           bagoly a dolgát! - dörmög Kisfaludy Mihály uram, - mit csináljak
62    18,  7|    Szent-György felé, jobbról ülvén Kisfaludy Mihály uram vásott köpönyegében;