Rész,  Fejezet

 1     2,  I  |       laktad a napot.~- Mi gondod rá... adj enni, ... hol az
 2     3,  I  |            No, ugyan ki? - bámult rá az anyja.~- A szomszéd Ferkó
 3     3,  I  |    becsületes ember akarsz lenni, rá ne fogj senkire semmit;
 4     3,  III|     viszed azt a ruhát? - rivallt rá a biró.~- Haza viszem -
 5     3,  III|         lesz a negyedik, - mondja rá amaz - legalább párosával
 6     3,  IV |        ezzel kárt tesz, még fölül rá, mikor eltagadja, hazugságot
 7     3,  IV |          jónak mondja, és mondjon rá egy áldást.~Az átok is fog
 8     3,  V  |          Hol vetted hát? - rivalt rá a tanító újra.~- Van nekünk
 9     3,  V  |          rajta volt a ház gondja, rá is fért, mert olyan markos
10     3,  VII|  tüsténtiben fogják meg, s húzzák rá a katonaruhát. Ne törődjenek
11     5,  IV |           Jancsi bácsi! - kiálték rá a vásárálláson.~- Nem hallom! -
12     6,  I  |         közbe a szolga, mi gondod rá? a mit megszolgálok, az
13     6,  I  |      Nekem ne mondogasd, - felelt rá a másik, - semmi közöm hozzá.~-
14     6,  I  |          a lány.~- Örzse! - szólt rá az apja, - miért nem alszol
15     6,  II |         isten áldja meg, - felelt rá tisztelendő urunk, még a
16     6,  III|             Nem tom, kit? - mondá rá a leány.~- Hát meg kellett
17     6,  IV |          végeztem én már - mondja rá a gazda - a mely ember az
18     6,  V  |         megsegít az Isten! - volt rá a felelet a tisztelendő
19     7,  I  |            hogy ott emlékeztessék rá.~- Varjas úrnak pedig ilyen
20     7,  I  |          útra; de csak nem talált rá. Hány keserves könnyet ontott
21     7,  II | mindenesetre!~- Gazember! - riadt rá az asszony.~- Aprópénznek
22     7,  III|       után, anélkül azonban, hogy rá czélzott volna Petőfi, midőn
23     7,  III|          hogy társzekérről raknám rá mindazon tárgyakat, melyek
24     7,  VI |           Az én mátkámat? - riadt rá Sándor.~- Ha az, hát azt!
25     8,  II |        gazda, nem igen szoktatván rá a háznépet, hogy minduntalan
26     8,  II |          ki dolgod után, nem érek rá, pénzt kell összeszámlálnom;
27     8,  II |         volt, édes apám, - felelt rá a lány.~- Lány, ne hazudjál...
28     8,  III|           gondolá magában, férhet rá a jóból, s ha majd arravaló
29     8,  III|        földből ástak ki, - mondja rá Tamásiné.~- Magam sem tudom
30     9,  I  |         mit a jó időben nem értek rá megtanulni, tudniillik:
31     9,  VI |  szarvasnak vélvén, olyant vágott rá, hogy az erdőt megrengette
32    11,  III|           nyomorék, azt mondhassa rá: minő rongyos!~Menj! küzdjél
33    12,  III|      álltak.~- Édes fiam, - kezdi rá az apa, mert a fiú Galamb
34    12,  VI |          elárverelik, gondja lesz rá, hogy senki se merjen megmoczczanni, -
35    13      |        vagy a kenderlopó! - Támad rá Schnellerné. - Bele huztál
36    13      |        nem elegendő; hanem szánja rá magát, verje őket hátba.~ ~
37    14      |       megtudván, nagyon vigyáztak rá.~Simonyit azonban az angol
38    15,  I  |        francziák a kukoriczaszárt rá gyújtották.~Némely részben
39    15,  I  |        hogy erre magad eszétől is rá nyavalodtál; - bezzeg a
40    15,  I  |           kell-e feleség?~- Nincs rá szükségem, kedves urambátyám!~-
41    15,  I  |      furcsa neve van, nem találok rá.~- Markó?~- Nem az!~- Zichy?~-
42    16      |   zsellérmaradék... és a többi... rá ne merj az én lányomra nézni,
43    16      |          akár odább is, - morgott rá Pál István - vigye veled
44    16      |          Az öreg Vincze, - mondja rá az asszony.~- Meg Pista, -
45    17      |           menjen.~- No hát mit ad rá? - ... kérdezkedék a türhetlen
46    17      |        barát.~- Tiz pengőt kap ön rá két hónapra, többet egy
47    17      |   dohányzott.~- Ki, én? - mordult rá a huszár.~- Mit is mondtam
48    17      |           tudom mit akar, hát kap rá hat pengőt... elég lesz?~-
49    17      |          itt ifiúr, most nem érek rá, ... majd fél óra mulva
50    17      |        meghülés ujra ágyba verte. Rá is ijesztett az orvos, hogy
51    18,  3  |         elvigye, nagyon vigyázott rá, s különösen megkérte Szegedyt,
52    18,  3  |        boldogtalanság következett rá a fájdalmas visszaemlékezésekben,
53    18,  7  |          is, mint máskor, - felel rá Szegedy.~- Hát az én kis
54    19,  II |              áldás, béke szálljon rá a más világon, nem volt
55    19,  III|      azután?~- Hát aztán... kezdé rá ujra... ahogy szó jött a
56    19,  III|           az egész világ? - mondá rá a lány.~- Az egész világból
57    19,  III|    kiáltani? biró uram, ma került rá a sor; ha nem tudtunk baktert
58    19,  III|          a lábak nem is mozdultak rá; azért tehát kinálkoztam,
59    19,  III|           a mint illik, ittunk is rá egyet.~Ezen napságtól fogva
60    19,  IV |        rághatnák, mégsem ébrednék rá; - de ez? ha csak egyszer
61    19,  IV |           vagyok!~- Látom! - volt rá a felelet.~- Ha látja kend, -