Rész,  Fejezet

 1     2,  I   |       leggazdagabb pedig Vakabi Pál vala. Lánya hiresztelt szépséggel
 2     2,  I   |   Halálos gyötrelme volt Vakabi Pál uramnak szomjassága, fáradhatatlan
 3     2,  I   |         minden hordaját.~Vakabi Pál lányával nagy terveket csinált,
 4     2,  I   |      úrnak az esze, hogy Vakabi Pál Zsuzsikájával, ha egyik
 5     2,  II  |           Van-e jó ló?~- Vakabi Pál lovait rendeltem meg; Peti
 6     2,  II  |      volt... ha volt, de Vakabi Pál uram a két kezében nem igen
 7     2,  II  |  hagytam el a szót, hogy Vakabi Pál uramnak egy lánya volt,
 8     2,  II  |     ment, mint mondám, - Vakabi Pál uramat elunván várni, az
 9     2,  II  |   jobban van. - Megijedt Vakabi Pál uram, hogy kutyaszántásra
10     8,  II  |        élt, meg nem halt Tamási Pál, megsüvegelte az egész falu;
11     8,  II  |        ez a dolog, hanem Tamási Pál nem igen válogatván az embert,
12     8,  II  |      meg lehetett nézni; Tamási Pál embert nevelt a gyerekből,
13     8,  III |       III.~Mondtam, hogy Tamási Pál nagyon megválogatta az embert;
14     8,  III |     árva, bele tartozott Tamási Pál számadásába, ki az árvákat
15     8,  III |       lépett, s minthogy Tamási Pál még mindig a falu házánál
16     8,  IV  | megszólamlott.~Ezt várta Tamási Pál; ezért ülte meg Kereszteséknél
17     8,  IV  |    hirtelenében megkérte Tamási Pál lányát.~Két kézzel kapta
18     8,  IV  |      még egy mondani valóm van, Pál gazda! - mondja Keresztes.~-
19     8,  IV  |      aztán megijed kend, Tamási Pál!~- Ijedek a manót, ... csak
20     8,  IV  |       Gondolkodóba esett Tamási Pál, végre nagy szóval kimondja:~
21     8,  IV  |         addig visszajött Tamási Pál mindenféle bankójával, behintvén
22     8,  V   |    készen várt a gyerek.~Tamási Pál fejében a gondolatok egymást
23     8,  V   |       elejét sem mondta.~Tamási Pál lassan kanalazott, gondolatai
24     8,  VIII|     derekán lakik, - itt Tamási Pál lakott, míg élt, meg nem
25     9,  II  |        egy nagy képpel mutatott Pál herczegnek egy három ezer
26    16       |    inkább azt káromkodva várja.~Pál István szakasztott ilyen
27    16       |       még arra is ráérjen, hogy Pál Istvánnak, vagy akárkinek
28    16       |  ejtette a vászonkorsóba, hanem Pál István.~Meg mikor a kis
29    16       |    kutjára.~Elég az hozzá, hogy Pál István beszédében kevesebb
30    16       |          No de kezdjük mindjárt Pál Istvánon magán.~Éppen hallom,
31    16       |      másik, bizonyságomul, hogy Pál István még az ételt is káromkodva
32    16       |         kenyeremet - azt mondja Pál István nagy mérgesen - férjhez
33    16       |         ilyen fenyegetéstől, de Pál István azt is megmondá,
34    16       |          Hohó! hová keveredtem? Pál Istvánt az asztalnál felejtettem,
35    16       |        dörmögött és káromkodott Pál István, hogy a lánynak meg
36    16       |       egy egetverő éneket, hogy Pál Istvánnak ijedtében a kanál
37    16       |         bosszantani kivánná; de Pál István tul tett a kutyáin;
38    16       |     akár odább is, - morgott rá Pál István - vigye veled azt
39    16       |       agyába tolult, - valamint Pál István is ujból elejtette
40    16       |          mit szánt kigyelmednek Pál István.)~- Fizesse meg az
41    16       |         helyette.~(De jól esnék Pál István ő kigyelmének.)~-
42    16       |         a tied, dörmögé magában Pál István, a mint hallotta
43    16       |        Ugy kell neki! - mormogá Pál István azon jó hiszemben,
44    16       |     kiabálna, azért nyitotta ki Pál István félig az ablakot.~-
45    16       |        volt ám nagy csoda, hogy Pál Istvánt meg nem ütötte a
46    16       |     adni.~Kevés hija volt, hogy Pál István ki nem kiáltott az
47    16       |     szerént. Ugy segitett magán Pál István, hogy ha nem mondta
48    16       |     megbánja, a mit eddig tett.~Pál István eltartotta a szót,
49    16       | elborzadt, ha megálmodta, ahogy Pál István elkeritette. Valamint
50    16       |       gondolá, de csak gondolá, Pál István, talán még czifrábban
51    16       |        türése legyen, mint volt Pál Istvánnak, csakhogy a ki
52    16       |   hátrafelé nyujtja ki a kezét. Pál Istvánnak tehát, én mondom,
53    16       |    hallgatott ugy.~Mult az idő, Pál Istvánnak ott járt az esze,
54    16       |     lesz, az bizonyos - dörmögé Pál István, - hozd ki a botomat
55    16       |      ekképpen gyötrődött, addig Pál István ment a maga utján,
56    16       |           Ilyen világ van most.~Pál István oda ért, megállt,
57    16       |         volna, bármint huzta is Pál István a gyeplőt, ment,
58    16       |        igy egymással czivódtak, Pál Istvánnal tettek a csikók
59    16       |      várta a rohanó lovakat, és Pál Istvánnak a keresztfánál
60    16       | prédikáczió nem használt annyit Pál Istvánnak, mint ez a szánkázás!
61    16       |       hogy megvan, - nyöszörgé.~Pál István, pedig máskor majd