Rész,  Fejezet

 1     3,  I  |              rá az anyja.~- A szomszéd Ferkó lopta el édesanyám, - mondá
 2     3,  II |            gondolod, mondja a szomszéd Ferkó - mivel erősebb vagy, hogy
 3     3,  II |             Nem mondom én - dacoskodék Ferkó - szemeivel szüntelen oda
 4     3,  II |         Találtam! ujjongatott örömében Ferkó, s eszeveszetten szaladt
 5     3,  II |                élet, indult haza felé.~Ferkó lélekszakadva rohant be
 6     3,  III|             gondolván, hogy a szomszéd Ferkó valamit elcsipett.~Azonközben
 7     3,  IV |                tudván, hogy a szomszéd Ferkó ölszámra takarított haza.~-
 8     3,  V  |       czérnahangu gyerek, - ez a Sánta Ferkó mindig lop, isten bizony.~
 9     3,  V  |               fogait összetartva Sánta Ferkó, ötszáz forintunk van, mind
10     3,  V  |             húgának szegődött, - Sánta Ferkó pedig az ajtószárhoz támaszkodva
11     3,  V  |             hogy pihent a leány, Sánta Ferkó is előállt, hogy vele tánczolhasson,
12     3,  V  |                alatt soha! - pattogott Ferkó, bizván abban, hogy az édes
13     3,  VII|                Nem sokára utána indult Ferkó is, a biró fia, s jó messziről
14     3,  VII|           mégis elfogta az álom, a mit Ferkó előre is gyanithatott, mert
15     3,  VII|                nyújtózkodott el Péter, Ferkó pedig a magas kalászok mellett
16     3,  VII|                rögtön elsietett.~Örült Ferkó annak, hogy Pétert az ablakon
17     3,  VII|           levelet hoztam ide, - mondja Ferkó a katonáknak, - feleletet
18     3,  VII|            édes apám irta, - okoskodék Ferkó.~- Az tudhatja legjobban,
19     6,  I  |               zsákokat miért emelgette Ferkó.~- Micsoda lárma ez? - rivallt
20     6,  I  |            nyitva van az ajtó.~- Öcsém Ferkó, - szólt agyarkodva Jancsi, -
21     6,  I  |              ablak felé nézvén, honnét Ferkó éppen elhúzódott.~- Ha mindent
22     6,  II |          kedvében röhögtette a többit. Ferkó lelkét fúrta a tegnapi beszéd,
23     6,  II |              formában összemérte magát Ferkó a másikkal, tudta, hogy
24     6,  II | kinyujtózkodván a többi közül, s félig Ferkó felé nézett.~- Mit csinálnál,
25     6,  II |          csinálnék! - mondja, s megint Ferkó felé nézett.~- Csak az erszénye
26     6,  II |             Zsivány! - morgott magában Ferkó, úgy hogy csak egy-két szomszédja
27     6,  III|             elviszi - ugyanazon ördög.~Ferkó meglátván a buzakalászokon
28     6,  III|       szűknyakú korsó tele itta magát, Ferkó is az ökrökkel odaért, s
29     6,  III|           hítta?~- Nem híttad? - kérdi Ferkó.~- Nem ám, meg nem is hívom...~-
30     6,  III|               Te is hallottad? - kérdé Ferkó.~- Hallottam ám! - mondá
31     6,  III|                   kérdé neki melegedve Ferkó.~- Csak édes apám odaadjon! -
32     6,  III|                 s az aratók után ment.~Ferkó az ökreinél maradt, s addig
33     6,  III|                mondván: menjünk odább, Ferkó!~ ~
34     6,  IV |                feleségével, hogy ezt a Ferkó gyereket sem lesz jó sokáig
35     6,  IV |              tört be a lány, utána meg Ferkó, - nem igaz, de egy szó
36     6,  IV |            hogy nem igaz, - bizonykolá Ferkó.~- Ne szólj; mert megöllek, -
37     6,  IV |              találtam a pénzt? - kiált Ferkó tele torokkal az öregre,
38     6,  IV |               éjszakát mondott.~- Fiam Ferkó! - mondá az öreg jó szóval, -
39     6,  V  |      megmaradjon, t. i. hogy ott volt.~Ferkó annak idejében ott volt
40     6,  V  |         szemmel állt leánytársai közt, Ferkó pedig egy-két jó pajtásával
41     6,  V  |                   Te vagy az! - mondja Ferkó rászólva Jancsira.~- Oda
42     6,  VI |          István háznépe, Örzse mellett Ferkó.~- István, - mondja a gróf, -
43     6,  VI |                tizenkét legény, köztök Ferkó is, kivált a többi közűl, -
44     6,  VI |              szólt szemérmesen a leány Ferkó felé, s tisztelendő úr összevezette
45    11,  II |               sem mászna meg, - mondja Ferkó, s végül megköszönvén a
46    11,  II |               mért áldjon meg? - kérdi Ferkó.~- Hogy a szegény árvát
47    11,  II |                egyet! - kezdi hirtelen Ferkó - azt mondtad, hogy esténként
48    11,  II |              Majd utána lesek! - igéri Ferkó s dörmögő apjához hazament.~-
49    11,  II |              maga szemének sem hiszen.~Ferkó nem tudta bizonyosan, hogy
50    11,  II |       parancsolja:~- Fogj be!~Befogott Ferkó, az esze szüntelen ott járván,
51    11,  V  |                 az is az enyém lesz.~- Ferkó!~- Hallom édesapám! - módja
52    11,  V  |                akar házasodni? - kérdi Ferkó.~- Neked néztem. - válaszolt
53    11,  V  |                Kérőnek? kapott a szóba Ferkó.~- Megvan a kérés már, -
54    11,  V  |              éppen az ő lányát akarom.~Ferkó nem jól érezte magát, azért
55    11,  V  |              tehetek róla, - válaszola Ferkó.~- Nem tehetsz? de majd
56    11,  V  |               lássa édesapám, - mondja Ferkó könnyebbült lélekkel - ha
57    11,  VI |                bizonyosan az a szegény Ferkó gyerek lesz, - gondolja
58    11,  VI |               Ekkor jött be az udvarra Ferkó.~- No, Ferkó, - mi ujság?~
59    11,  VI |                az udvarra Ferkó.~- No, Ferkó, - mi ujság?~Persze, hogy
60    18,  3  |            hegedüsnek:~- Hallod-e, te, Ferkó, búsultál-e már valaha?~-