Rész,  Fejezet

 1     1       |       holtomiglan, holtodiglan; isten engem ugy segéljen, és istennek
 2     3,  IV  |               az asszony.~- No, isten engem úgy segéljen, - mondja némi
 3     3,  VI  |            téged valaki?~- Nem hivott engem senki... siránkozék a lány,
 4     3,  VII |             Az a biró-gyerek jóformán engem akart galibába keverni;
 5     3,  VII |              hogy valami baj ér ezért engem.~- Nagy gazember lehet az
 6     4,  I   |            pappá leszek, - se czélból engem el is vittek Pécsre.~Ott
 7     4,  I   |           szenvedjek, anélkül, hogy ő engem kinevethessen.~Persze, hogy
 8     4,  I   |              valami, hogy egy pinczér engem úgy megemberel már.~Vezetőm
 9     4,  I   |         észrevettem, hogy folytonosan engem néz. Megszégyeneltem magam,
10     4,  I   |             egészen közelembe állt, s engem oly gonddal megfésült, mint
11     4,  I   |              pedig ketten maradánk, s engem ismét az nyugtalaníta, hogy
12     5,  I   |          mondtam édes szomszéduram, - engem ugyan bolonddá nem tesznek, -
13     5,  III |   szomszédurunkat megüti a guta?~- De engem üt meg, barátom.~- Ne féljen,
14     5,  V   |             könyvön végig.~- Barátom! engem megütne a guta.~- Velem
15     5,  VI  |          jerum! de tanítja, - juj! ha engem úgy tanítana valaki. - Mondom,
16     5,  VI  |           kell, - már látom, hogy még engem is berendelnek az ülésbe;
17     5,  VIII|             azt hiszem, bolondnak néz engem, azért elcsapom.~- Alászolgája! -
18     6,  I   |              mikor kelmed elszeretett engem, nem azt mondta-e mindig:
19     6,  V   |           harang hívja a hiveket, meg engem, a papot, - szólt Istenre
20     7,  I   |          sodrófámat.~- Ágnes asszony, engem méregbe hoz.~- No hát folytassa
21     7,  I   |              hanem azt kérdem: akar-e engem fogadásomban istápolni vagy
22     7,  I   |              akar beszámolni? ... hát engem olyan bolondnak néz, hogy
23     7,  I   |            mondja a másik.~- El tudna engem hagyni?~- Ebben az órában, -
24     7,  I   |        Emlegesse az ördögöket, de nem engem; - azért megyek.~- Még egy
25     7,  III |               kegyetlen bánásra éppen engem kelle kiválasztani?~- Ön
26     7,  III |             hittem, hogy ön megértett engem.~- Midőn egy szót sem szólt?~-
27     7,  IV  |               ha hallja.~- Nem sajnál engem? ifiúr, - rimánkodék Varjas, -
28     7,  V   |             és én szivesen hallom, ha engem kikaczag, ki elég gondatlan
29     7,  VI  |             Most meg tréfáljon vissza engem, Varjas úr, - és adja vissza
30     7,  VII |              kóczfonállal tisztel meg engem?~- Nézze meg csak jobban, -
31     8,  V   |           mint apádnak.~- Kereshetnek engem a világ végén, - könnyez
32     8,  VI  |           magam is azért vettem, hogy engem melegítsen, - veté hozzá
33     9,  I   | szertekalandozást, tán az a bizonyos (engem kisérő) eszme kibékíti önöket
34     9,  II  |            olyan hideg vérrel, mintha engem az uri-utczából a váczi-utczába
35     9,  II  |               a saraglyából a szénát, engem meg le ne lökjenek a kocsiról,
36    11,  III |               Hát aztán?~- Mit kérdez engem Budai szomszéd? - mondja
37    11,  V   |               nem veszed el?~- Kelmed engem kérdez, pedig én kérdeztem
38    12,  III |        gondoltam, hogy igy már elvisz engem az ördög.~- Tud-e kend imádkozni?
39    12,  III |           ezen a világon sem látsz te engem soká.~- Aztán ezt csak most
40    12,  III |               most tudom, hogy elvisz engem az ördög.~- Az istenért! ... -
41    12,  III |           mondjon kend olyant, ha már engem szeret.~- Hát ne vigyen
42    12,  III |            volna be, hanem a méreg.~- Engem ugyan megleczkéztetett Galamb
43    13       |            tanácsokkal eresztettek el engem, - mondja Schnellerné, -
44    14       |               Simonyi, - most meg már engem vinnének el.~- Nem sok hasznunkat
45    15,  I   |         Hollinger te-poharas vendégei engem is körüldongának. De szivesebben
46    15,  I   |    Eltökéllett szándoka urambátyámnak engem ez arczkép eredetijével
47    15,  I   |             nem kényszeríted.~- Isten engem ugy segéljen, nem kényszeritlek,
48    18,  4   |                Persze, édes apa, maga engem félt a rozsdától?~- Jaj,
49    18,  6   |                Könnyű benn elmerülni.~Engem a sors forgó szele~Ez örvénybe
50    18,  7   |               az öreg nagyságos ur.~- Engem meg elvisz édes apám, akár
51    19,  II  |            Hagyott-e? hagyott ám, ... engem heted magammal, ... egyebet
52    19,  II  |           mellé lógósnak szegődtem. - Engem is már megszokott a falu,
53    19,  III |              még a többi is mind csak engem unszolt... ezt a lábát, -
54    19,  III |              hogy mondanivalóval várt engem az ajtón.~- Hogy is hivják
55    19,  IV  |             is, - hogy ne üldözzön el engem a háztól, - a mennyit szeretem
56    19,  V   |         embert fogtam! - mondá az, ki engem megfogott, - azt hazudja,
57    19,  V   |               uram, ez az ember, a ki engem itt fog, meg a kit én sem
58    19,  VI  |          jobban a károsát, mint ahogy engem várt!~Hanem engem is várt
59    19,  VI  |               ahogy engem várt!~Hanem engem is várt valaki a háznál, ...