Rész, Fejezet
1 1 | Ám legyen meg akaratod; tán az ég mindent jóvá teend!~
2 2, II | ha a jó isten megtartaná, tán Zsuzsikát, gazd'uram lányát,
3 2, II | elállt szeme - szája!~- Tán még futni akart a róka?~-
4 3, II | két szomszéd gyerek volt tán a legelső, körül szaladgálták
5 4, I | megsimogatván arczomat, mondá:~- Tán melege van önnek?~- Nincs! -
6 4, I | homlokom, vagy szemhéjam, vagy tán éppen az orrom téntás, és
7 4, I | különben kiszidott, vagy tán éppen megmosdatott volna
8 4, II | elszomorodám, hogy külsőmben tán nincsen meg az a megnyerő,
9 4, II | magamat nevetségesen? a min tán valami nevetni való van.~
10 5, III| kanállal.~- Orvos úr elvétette, tán levesmerő kanalat gondolt?~-
11 5, III| föl, ... gondolja meg, ha tán orvossága erős lett volna, -
12 5, VII| bennünket; - de nem fogom tán zavarni az örömet, ha egyszersmind
13 6, I | gondolván a gazda, hogy tán hamar fogta föl a dolgot.~ ~
14 7, II | ma hamvazószerda van, - tán azt hiszi ön, hogy nekem
15 7, III| Menjünk néhány hóval vissza, tán derültebb képre is akadunk.~
16 7, III| elmenni lesz-e jobb? vagy tán megérdemli, hogy az ostromhoz
17 7, III| himzőkeretnél hagyám, s tán udvariatlan vagyok, ha magát
18 8, I | szomszédba vinnének, még tán az a csuda is megtörténnék
19 8, III| mondják, nénémasszony.~- Tán, hogy jó dolgos vagy?~-
20 8, VI | kapta, hogy maga sem tudná tán miképpen, azt mondja vissza.~-
21 9, I | tanulság annál alkalmasabb, de tán meggyőzőbb is; mire igen
22 9, I | mondani, mi éppen nem tartozik tán azon szarvasvadászathoz,
23 9, I | nekem a szertekalandozást, tán az a bizonyos (engem kisérő)
24 9, III| már ez is megtörtént, és tán máskor is megtörténhetik,
25 10 | kiált e szóba valaki, tán Debreczenről akar beszélni,
26 10 | mielőtt mi azt vélhetnők, hogy tán valamit itt felejtett, ő
27 10 | minden mozdulatát meglesi, tán nem is a szájába dugja a
28 11, I | tekintetes úrnak hítták, sőt tán nagyságosnak, amaz pedig
29 11, I | szépségén kivül van, fölér tán annyival, mit szomszéduram
30 11, II | mondja vissza, hogy szereti? tán az az öklelős, a melyiket
31 11, II | kell? - mondja a fiú.~- Tán részes aratónak akarsz állni?~-
32 11, III| fejüket, hogy a mérnök úr tán megérti a jó szót s míg
33 11, III| mikor szárogatni kitették, tán a napon felejtették?~Mondd:
34 11, III| van még, mondd el?~Hited? tán azért, hogy tizenkét órakor
35 11, III| jámbor otthon felejtene, tán egy látogatójegyet hozna
36 11, III| ösmerem kedvencz agaraidat...~Tán hazád van? ... nem, az nincs, ...
37 12, II | II.~Vagy tán jobb lesz, ha egészen elejéről
38 12, II | még prédikácziót is tudna tán mondani, Galamb István uram? -
39 12, III| is gondolja senki, hogy tán a lelkiismeret meszelte
40 12, V | bele. A megszomorodott fiú tán legkevésbé volt megijedve,
41 13 | kisebbre vennéd, mit gondolsz, tán szebb lenne ugy?~- Az már
42 15, I | egy nagyot sikoltottam, mi tán kurjantásnak is beillett
43 15, I | orvosság kissé erősen hat reá; tán gondolatait is megzavará?
44 15, I | vagy valami manó? vagy tán te nem eszel, nem iszol? -
45 15, I | áldása legyen rajtad; ez tán az első öröm, mit általad
46 15, I | hihetőleg eltévedt, és tán a kilenczvenhetedik szám
47 17 | mentség után az ajtón vagy tán az ablakon vetették ki tisztelt
48 17 | eszét vesztett diákra, ki tán kinjában azért nem vakarta
49 17 | szerencsére, hogy jött, tán a többit is elvitték volna,
50 18, 5 | fejjel azt gondolván, hogy ez tán könnyebb baj mégis, mint
51 18, 6 | őt az idő,~ Gőgösebb is tán, mint rég!~Miként nőttek
52 18, 7 | szavát?~- Nem; Kisfaludy tán e szerént most sem tudja,
53 19, II | ki, mit kéne beszélni!~- Tán megijedt kend János?~- Nem
54 19, III| mindennap,~És a mit kér, tán meg is kap.~És aki azt meg
55 19, V | növekedett, s jobban ismertem tán, mint a keresztapám.~E közben
56 19, V | most láttam, a mi falunkban tán minden ház megvedlette magát,
57 19, VI | értünk, a hirünk is ott volt.~Tán az egész falu kicsődült
|