Rész, Fejezet
1 14 | SIMONYI ÓBESTER.~- Nagy idők, nagy
2 14 | békesség lett végük, és Simonyi a kálomista diákokkal olyan
3 14 | találja mondani Simonyinak:~- Simonyi, nem mersz kimenni?~- Azért
4 14 | mindjárt hoztak a padlásról, és Simonyi maga rendezte el, hogyan
5 14 | pajtások.~- Nyolcz! ... mondja Simonyi egyenkint rakván be ingébe
6 14 | harmadmagával.~- Nem adok én. Felel Simonyi már tizig számlálva a verébfiukat. -
7 14 | Még sem adok! kiabál Simonyi a tizenkettedik verebet
8 14 | sem adok, kiált nevetve Simonyi; de a diákok megmutatták,
9 14 | elegendő volt arra, hogy Simonyi az egyensulyt elvesztette,
10 14 | kitalálhatnának, szemközt áll velük Simonyi, ki leestében a deszkában
11 14 | Nézzük meg, - mondja Simonyi visszamenve a földön heverő
12 14 | rohanni.~- Szaladj, - mondja Simonyi a vőlegénynek - én majd
13 14 | mindenért.~Ugy is lett, Simonyi ott maradt, de nem merték
14 14 | vágtak.~Elvégződvén a dolog, Simonyi összeszedte holmiját, vőlegény
15 14 | ötvenediket is kiállná érette. Simonyi nagyon korán belátta, hogy
16 14 | régen meg akartak csipni.~Simonyi folyvást káromkodott, a
17 14 | hetediknek a kezébe adták, Simonyi pedig a lóhoz csatolva busult.~
18 14 | s a franczia odafigyelt, Simonyi lábánál fogva a francziát
19 14 | kedvük, s ime közibük nyargal Simonyi.~- Mit csináltok tele bogrács
20 14 | tele bogrács mellett? kérdi Simonyi, lenézve a párolgó husra.~-
21 14 | elmult; hanem másnap reggel a Simonyi mellé osztott közember,
22 14 | el nem lopták, - mondja Simonyi, - most meg már engem vinnének
23 14 | hosszan beszélgetni; hanem Simonyi bemegyen az asszonyhoz,
24 14 | kettőt is ajánlott, mit Simonyi szivesen elfogadott; s e
25 14 | tervét ne akadályozzák.~Simonyi azonban maga is kifeküdt
26 14 | Egy szót sem! - mondja Simonyi, különben mindjárt ráfojtom
27 14 | hallgatagon ment a zugba, hova Simonyi bezárta őket anélkül, hogy
28 14 | készíttetett, sőt pecsenyét is.~Simonyi látván a pecsenyét, azt
29 14 | marad!~- A mint gondolja, Simonyi úr. Felel az asszony, nézvén,
30 14 | rakja össze az edényeket.~Simonyi a zöldségről is levetette
31 14 | vagyonomat megmentette? kedves Simonyi barátom.~- Uram, ezek az
32 14 | váratlan vendégre; de midőn Simonyi megismertette magát, férj
33 14 | visszajöttem volna! - mondja Simonyi és néhány napot töltött
34 14 | ki a várból, midőn aztán Simonyi is a többivel egy és ugyanazon
35 14 | Azon könnyü segítni! mondja Simonyi.~- Lehetetlen, uram, - felel
36 14 | rendbeszedjem azt a lovat? kérdi Simonyi a kétkedő igazgatót.~- Ezer
37 14 | tessék kisérletet tenni.~Simonyi másnap reggel elmegyen a
38 14 | huszár átvette a kantárt, Simonyi pedig kérte az igazgatót,
39 14 | meglőn, s midőn távozának, Simonyi int a huszárnak, hogy kapjon
40 14 | a huszár körüllovagolt, Simonyi kibontá a lepedőt, melyben
41 14 | benne egy nagy fakanál, mit Simonyi kézrefogott.~Intett a huszárnak,
42 14 | megállt és hátranézett.~Simonyi egy kanál forró kását csapott
43 14 | nélkül engedelmeskedett.~Simonyi megelégedvén az eredménynyel,
44 14 | A világért sem - felel Simonyi, legalább az úr a világot
45 14 | tud valamit!~* * *~Hogy Simonyi hányszor érdemlette meg
46 14 | kudarczot hozott rájuk; mert Simonyi addig verte őket embereivel,
47 14 | mit az a fakó lovu tiszt (Simonyi) csinál.~Méginkább hozzálátott
48 14 | csinál.~Méginkább hozzálátott Simonyi a munkához, s a francziák
49 14 | nem futottak; de nem is Simonyi kergette őket; el is szaladtak,
50 14 | jőjjön hozzá.~Megjelent Simonyi.~- Tiszt úr, én kész vagyok
51 14 | Tábornok ur, - viszonzá Simonyi katonás tartással, van szerencsém
52 14 | árverésre bizalmas körben.~Simonyi nem ellenkezett, megengedé
53 14 | A ló a herczegé lőn, és Simonyi a tepliczi fürdőből sok
54 14 | küszködni a gránátosokkal.~Simonyi nem tágitott; hanem meglátván
55 14 | már mindenét elszedték.~Simonyi mindent visszaadott neki,
56 14 | mily emberségesen bánt vele Simonyi; ámbár kimondhatatlanul
|