Rész, Fejezet
1 1 | Jó éjszakát!~Egy nappal odább volnánk; mult a jelennel
2 3, I | előtt, - vigyorgott még odább a gyerek, látván anyjának
3 3, I | nekünk... Ekképp biztatja még odább is a gyereket, kinek a szeméből
4 3, III| anyja a fiának - menjünk odább - annyi itt az okos ember,
5 3, III| is ragadna valami. Ezzel odább mentek.~Szemközt nézett
6 3, IV | hallgatni is vétek. - Ezzel odább ballagott az öreg.~- Ez
7 3, V | mind ilyen! - dörmögé még odább.~Oskola után haza kisérték
8 3, VII| gyerek, csakhogy a katonák odább tolták, s a mit el akart
9 4, I | tudom! - válaszolám még odább.~- De ha én önnel magamat
10 4, I | Na, de nem is mondom ezt odább; mert 15 év mulva is végig
11 4, II | II.~Odább, odább hat esztendővel,
12 4, II | II.~Odább, odább hat esztendővel, mely idő
13 4, II | esedezem az ő számára. Ezzel odább fordult, s mi a nővel a
14 5, I | valaki ujságot beszélni, majd odább lódítom - dörmögi a szomszéd
15 5, II | meg a szegény Lázárról.~- Odább, odább! - mondja a szomszéd, -
16 5, II | szegény Lázárról.~- Odább, odább! - mondja a szomszéd, -
17 5, II | nagyságos úr! rimánkodék odább; vessen egy árva krajczárt.~-
18 6, I | Meg is eszem, - morgott odább a szolga.~- Meg ám, - visított
19 6, I | kenyeret, - beszélt még odább az apjuk, - hogy úton útfélen
20 6, III| vissza.~Egy lépést sem ment odább, az erszényt eldugván, visszament
21 6, III| mintegy mondván: menjünk odább, Ferkó!~ ~
22 6, IV | mászott a zsebemből, - mondja odább, és olyan halavány lett,
23 6, IV | magyarázá a biró még odább is - csakhogy ezt czifrábban
24 6, IV | lány.~- Tehát, - folytatá odább a tisztelendő úr, - a mint
25 6, V | Rámutathatnék, - mondá még odább.~- Egy kenyér morzsa van
26 7, I | Mi is menjünk egy házzal odább.~ ~
27 7, V | igen - miért gondolkozzék odább az ember, - lárifári: házasodjanak.~
28 7, VII| kenderemből való, - pattog még odább, - hisz itt lóg a többi
29 8, IV | azonban rakta a számokat odább; szinte jól esett neki,
30 8, V | siránkozék a leány odább oly keservesen, hogy az
31 8, V | ablakozni! - lármázott még odább, kikapván oldalzsebéből
32 8, VI | az ilyenhez; - siránkozék odább, a jegyző pedig rendről
33 9, VI | ezt bizony nem lehetett odább apellálni.~Később a rókákat
34 11, I | mit mond, öreg? - faggatá odább amaz.~- Nem kérdem én az
35 11, I | dolgom van vele, - vontatá odább a szót - föltettem magamban,
36 11, III| nézni borzalom, ... menjünk odább.~Mérnök barátunk papirosai
37 11, VI | minden neheztelés nélkül odább ment.~Ekkor jött be az udvarra
38 12, II | pedig nézzünk valamivel odább, s mikorra Galamb István
39 12, VII| lépéssel a szomszédnak telkén odább teszi, s ennyivel is nagyobb
40 13 | Te, Pista! ... folytatja odább, ... nem mondom, hogy kanapét
41 16 | vagyok, ugy-e? - zugott odább a másik, bizonyságomul,
42 16 | De csak hadd vigyen, akár odább is, - morgott rá Pál István -
43 16 | ur isten, - folytatá még odább - és adjon ezer annyit helyette.~(
44 16 | szolga a szánba, parancsolá odább. Az is megtörtént olyan
45 16 | sokról használ! - bizonyozá odább.~Mindezekre csak egy árva
46 17 | barátfülét, mert a gvárdián úr odább adott rajta. Szegény jó
47 18, 3 | mely a beszédnek fonalát odább nyújtotta volna. Egyik sem
48 19, III| magának van.~Most hát menjünk odább.~* * *~Jánosom egy nagyot
49 19, III| mondani, meg nem is.~- No csak odább János gazda - biztatám a
50 19, III| fogadna meg a gondját viselni.~Odább indultunk mind a ketten;
51 19, III| kivettem a részem, toltam én is odább a nagy teli tálat.~Biró
52 19, IV | kellek! s ha nem kellek? hát odább is van falu!~Pedig dehogy
53 19, IV | Pedig dehogy mentem volna én odább, mintha csak a dolmányomhoz
54 19, IV | közeléből könnyü szerrel odább állithasson.~Tudtam én,
55 19, IV | háztól napról-napra mindig odább megyek. Kicsináltam magamban,
56 19, IV | talán jobb volna, hahogy odább mennék, - de a milyen szépen
|