Rész,  Fejezet

 1     3,  III|      szószékkel szemközt; mikor a tisztelendő úr a jótéteményekről beszél,
 2     3,  V  |  valaminthogy úgy is volt, hogy a tisztelendő úr is azért nem merte igen
 3     4,  I  |   születtem, és hogy Tüzkő Mihály tisztelendő úr keresztelt meg, mint
 4     4,  I  |          bene: - nem Tüzkő Mihály tisztelendő urat, mert az már rég meghalt;
 5     4,  I  |        melyben éppen Tüzkő Mihály tisztelendő urat vettem például, minthogy
 6     5,  VI |        beszélni sem tudnak, hanem tisztelendő Czuczor úr tanítja őket,
 7     6,  II |     valamit gróf úr! bizonykolá a tisztelendő úr.~- Hej, ha ez a magyar
 8     6,  II |      tréfál a gróf úr, - nevete a tisztelendő egyet.~- Papom! - mondja
 9     6,  II |            mosolygott jó képpel a tisztelendő úr, folytatván az ifjú gróf
10     6,  II |          én házasítom ki az idén, tisztelendő uram, - mondja a gróf neki
11     6,  II |              itt egy tele erszény tisztelendő uram, fogja, - mondja tovább, -
12     6,  II |      isten áldja meg, - felelt rá tisztelendő urunk, még a kalapját is
13     6,  II |          nem messzire volt már.~- Tisztelendő uram! szólt a gróf újra,
14     6,  II |          csak párját keresse neki tisztelendő uram!~- Az is akad majd,
15     6,  II |       méltóságos uram! - felelt a tisztelendő úr, kabátja zsebébe dugván
16     6,  II |          míg a gróf beszédje után tisztelendő úr is a leányra gondolt,
17     6,  III|     erszényt megtalálta, melyet a tisztelendő úr a zsebje mellé dugott.~
18     6,  IV |                               IV.~Tisztelendő uram, meg az ifjú gróf hazamenet
19     6,  IV |           a kastély udvarába, s a tisztelendő úr a kapunál bucsuzóra vette
20     6,  IV |         menyasszonyokat összeirni tisztelendő uram!~- Dehogy feledem gróf
21     6,  IV |       zsebemben.~Pedig ha tudná a tisztelendő úr, hogy attól ugyan meg
22     6,  IV |         pénzen ijedt meg, hanem a tisztelendő úron.~Hogy is ne ijedt volna
23     6,  IV |      csitítá a gróf úr a reszkető tisztelendő urat, s éppen a falu birája
24     6,  IV |      Istenem! - szólt csöndesen a tisztelendő úr, hogy csak a kocsiban
25     6,  IV |  valamennyit a nagy-utcza felé.~- Tisztelendő uram! - szólt a gróf elszomorodva, -
26     6,  IV |          forog a lány, - mondja a tisztelendő úr, pedig mennél fehérebb
27     6,  IV |          tévedünk el.~- Ugy, úgy, tisztelendő uram - biztatá a gróf is -
28     6,  IV |       adom; vágott az asztalba.~A tisztelendő úr ekkor lépett be az ajtón.~
29     6,  IV |           is, ha már késő, a mint tisztelendő úr mondja.~- Késő, mert
30     6,  IV |         az egész világ beszéli.~- Tisztelendő uram, vagy többet mondjon,
31     6,  IV |   kiderülne, ha mégis ártatlan.~- Tisztelendő uram! az Istenre kérem...
32     6,  IV |           mondani.~- Mondja hát a tisztelendő úr... mondja hát, szépen
33     6,  IV |         Tehát, - folytatá odább a tisztelendő úr, - a mint a sok fecsegő
34     6,  IV |           találtam meg a pénzt.~- Tisztelendő uram! - szólt közbe a szolga,
35     6,  IV |      akart lesni.~- Az ugyan igaz tisztelendő uram, hogy leselkedni akart,
36     6,  IV |           vissza.~Nagyot nézett a tisztelendő úr, és fejcsóválva mondá:~-
37     6,  IV |      szóval, - elmenj ám idején a tisztelendő úrhoz.~Ebből tehát nem igen
38     6,  V  |         Tehát mennyire mentünk, - tisztelendő uram? - szólt be az ifjú
39     6,  V  |      Isten! - volt rá a felelet a tisztelendő úrtól.~- Megsegít, megsegít! -
40     6,  V  |           a pénzt.~- Kérdezte már tisztelendő uram?~- Egy szót sem tud
41     6,  V  |              És miért? - bámula a tisztelendő úr.~- Csak azért nem hiszem,
42     6,  V  |           akarnám, - s adja Isten tisztelendő uram, hogy úgy legyen, ahogy
43     6,  V  |      világánál.~Felelet helyett a tisztelendő úr megölelte a grófot, az
44     6,  V  |      megölelte a grófot, az meg a tisztelendő urat szinte oly szivesen
45     6,  V  |        Istenre gondoló arczczal a tisztelendő úr.~- Megyek én is! - mondja
46     6,  V  |           Jancsit nézték, mikor a tisztelendő úr a hamis tanuságról beszélt...
47     6,  V  |          pandúr.~Addig-addig ment tisztelendő úr beszédjében, hogy a tegnapi
48     6,  V  |        mikor hangosan azt mondá a tisztelendő úr:~- Én mondom meg nektek,
49     6,  VI | szemérmesen a leány Ferkó felé, s tisztelendő úr összevezette őket.~-
50    13      |           jókor reggel megtudta a tisztelendő urtól, hogy miről lészen
51    13      |            várd meg, mit beszél a tisztelendő ur, éppen rád illik; mert
52    16      |       azért ne essünk kétségbe, a tisztelendő ur ugy is szelét vette a
53    16      |        eltartotta a szót, hanem a tisztelendő ur tudom elborzadt, ha megálmodta,
54    16      |           nagy vigasztalódására a tisztelendő ur közbenjárása, minthogy
55    16      |         merre az urnak a nyáját a tisztelendő ur vezette; azt is jól tudta,