Rész, Fejezet
1 1 | leginkább hasonlitott a budai tavalyi terméshez. Elégülten,
2 9, I | dik esztendőben egy gazdag budai polgár elment Párizsba,
3 9, I | Mindegy, uram, - mondja a budai ember, van nekem pénzem,
4 9, I | Tréfálni méltóztatik! - nevet a budai.~- Én a legkomolyabban beszélek, -
5 9, I | is magyarországi, s éppen budai vagyok; nagyobb igazságért
6 11, I | kötekedtek egymással.~- Budai szomszéd könnyen fütyül,
7 11, I | Jól van jól! - felelt Budai - de nem mondja nagyságos
8 11, I | birok a magaméval, hanem Budai szomszéd! Ha nekem olyan
9 11, I | magához valót, - mondja Budai.~- Azt tartom, talált már,
10 11, I | tudja? - kérdi kiváncsian Budai, mire amaz nem egészen tréfával
11 11, I | Gazdag-e? - kérdi szóba kapva Budai olyan kapzsi képpel, mintha
12 11, I | Vámody.~- Nem-e? - bámult el Budai - no hát én meg tudom, hogy
13 11, I | mennyit melegesznek?~- Ej, ej, Budai szomszéd, - a kit az Isten
14 11, I | a kisasszonyt, - mondja Budai engeszteltebb hangon, mikor
15 11, I | Hüm! - dörmögött magában Budai, észrevevén, hogy a nagyságos
16 11, I | Abba-e? - kiáltott bele Budai.~- Itt van, ni! - mondja
17 11, I | most mindegy, azt tartom Budai uram, valaminek úgy is vette
18 11, I | de nem sokat; - válaszolt Budai - ámbátor megvallom, hogy
19 11, I | nagyságos szomszéduram, - igéri Budai - de csak azt mondom, a
20 11, I | csak elég legyen, - mondja Budai haza fordultában - minden
21 11, II | koldussá leszek - dörmögött Budai.~- Hát én nem tudnék akkor
22 11, II | volt horpadt eszü ember Budai, könnyen észrevette, hogy
23 11, III| III.~Az öreg Budai a mérnök felé járt, taszigálódván
24 11, III| helyet hagyott, oda aztán Budai szűrének egyik szárát kiteríté,
25 11, III| bemegyünk.~- Jól van! - mondja Budai - most már bementünk a mérnökhöz,
26 11, III| kidurranik, ... tehát mikor Budai azt mondta: Hát aztán? mint
27 11, III| ne tartson a csöndesség, Budai lovai közé csapott, azonban
28 11, III| hanem eszén legyen a ló.~Budai talán elfelejtette, hogy
29 11, III| megalkudtak, megint ott kezdi Budai:~- Hát aztán?~- Mit kérdez
30 11, III| aztán?~- Mit kérdez engem Budai szomszéd? - mondja a legközelebb
31 11, III| Értem én azt, - mondja Budai - kendnek én is megmondom
32 11, III| kocsira rakott bennünket Budai komám, találjon is ki bennünket,
33 11, III| eszembe valami! - mondja Budai lovait meginditván, - úgy
34 11, III| szivesen megnézte volna, ha Budai véletlenül útba nem vetődik,
35 11, III| utat.~Hazamentek az utasok, Budai még az utczavégen lerakta
36 11, III| alkudott volna vele, - mondja Budai lassabban, Irma ott közelben
37 11, IV | itt vigan vannak, - mondja Budai.~- Ha az isten így rendelte,
38 11, IV | úgy-e? - mosolyga ravaszul Budai.~- Hát mit csináljon az
39 11, IV | mondhatom, - mondja komolyan Budai.~- Na, úgy-e? Budai szomszéd!~-
40 11, IV | komolyan Budai.~- Na, úgy-e? Budai szomszéd!~- Csak én mondhatom
41 11, IV | milyen, - szörnyülködék Budai.~- Aztán a meglevője is
42 11, IV | lenne készpénzben, - mondja Budai lelki örömére Vámodynak,
43 11, IV | Hisz a multkor azt mondta Budai szomszéd, - okoskodék Vámody -
44 11, V | megkérdezte, hogy hegyes-e a zab?~Budai pedig édes fiát vette szemre;
45 11, V | mondom, muszáj! - lármázott Budai.~- Hát hazudni is muszáj,
46 11, VI | Ekkor vett észre egy rést Budai keritésén, melyen egy ember
47 11, VI | s készen volt a csapda.~Budai aludni hajszolta embereit,
48 11, VI | leste Vámody a farkast, ki Budai képében előkullogott, s
49 11, VI | ezt szereti? - gondolja Budai, értvén a lányt, kinek a
50 11, VI | veremben!~Ezen szavakat Budai egy betüig mind meghallotta,
51 11, VI | Jaj oda vagyok! - kiáltja Budai.~- Ki az? mi az? - szólt
52 11, VI | nagyságos szomszéduram.~- Budai szomszéd! - ösmeré föl Vámody -
53 11, VI | Na, na, kópé maga édes Budai szomszéd - tudom én mit
54 11, VI | dolgos-e? ... tudom én ezt édes Budai szomszéd, - nem hiába van
55 17 | ott a hegyoldalban, a budai városban. - Az én kvártélyomon
|