Rész, Fejezet
1 6, I | egy tálnak, melyet Kántor István egész háznépével az udvarban
2 6, II | ment el mellettük Kántor István lánya, módosan köszöntvén
3 6, IV | pap, - mint az öreg Kántor István lányát, - ezen szónál szinte
4 6, IV | csak egy sem hitte.~Kántor István éppen arról tanakodott otthon
5 6, IV | itt a harag semmit, Kántor István uram! lassabban végezzünk!~-
6 6, IV | elhalaványodva újra Kántor István.~- Azt a kenyeret szedtem
7 6, VI | gróf, szemközt vele Kántor István háznépe, Örzse mellett Ferkó.~-
8 6, VI | Örzse mellett Ferkó.~- István, - mondja a gróf, - ritkán
9 6, VI | méltóságos gróf úr! felelt Kántor István.~- Ha nem tudjuk is, az
10 8, IV | hozzá nevetve Keresztes István, mit amaz utóbb készpénz
11 12, II | hogy a faluban egy Galamb István nevezetű ember lakott, ki
12 12, II | uram körmeitől; mert Galamb István, ha találkozott is Holló
13 12, II | össze, vagyis inkább Galamb István elérte Holló Pétert, s minthogy
14 12, II | lehet megszökni, Galamb István Holló Pétert kézen kapván,
15 12, II | tudna tán mondani, Galamb István uram? - mondja a másik,
16 12, II | jól ismer, kedves Galamb István uram? mondja gúnyolgatva
17 12, II | ember kend, - mondja Galamb István, még annyi időt sem hagyva,
18 12, II | odább, s mikorra Galamb István elvégzi a szót, megint itt
19 12, III| megleczkéztetett Galamb István uram, - majd meglátom, hagyott-e
20 12, III| az apa, mert a fiú Galamb István fia volt - szereted ezt
21 12, III| nagyot nézett; mire Galamb István a bámulót ekképp szólitá
22 12, IV | midőn látta, hogy Galamb István fiastul átmegyen a padlón,
23 12, IV | Isten! - szólt be Galamb István magyaros emberséggel Örzsének
24 12, IV | asszony kell.~- Kedves Galamb István uram, csak már a feleségemet
25 12, IV | nem tréfa a dolog, Galamb István uram, egy pár szót hadd
26 12, IV | az enyim! - neveté Galamb István, megfogván az odanyujtott
27 12, V | a ki nem katona.~Galamb István nem igen sokat okoskodott,
28 12, V | végében elállt.~Ezalatt Galamb István elásta a luczernásnak végén
29 12, V | is esett ki; mert Galamb István alig lépett kettőt a gerendán,
30 16 | azt káromkodva várja.~Pál István szakasztott ilyen volt,
31 16 | vászonkorsóba, hanem Pál István.~Meg mikor a kis borju belefordult
32 16 | Elég az hozzá, hogy Pál István beszédében kevesebb volt
33 16 | bizonyságomul, hogy Pál István még az ételt is káromkodva
34 16 | kenyeremet - azt mondja Pál István nagy mérgesen - férjhez
35 16 | ilyen fenyegetéstől, de Pál István azt is megmondá, hogy kihez
36 16 | dörmögött és káromkodott Pál István, hogy a lánynak meg nem
37 16 | bosszantani kivánná; de Pál István tul tett a kutyáin; pedig
38 16 | odább is, - morgott rá Pál István - vigye veled azt a koldus
39 16 | agyába tolult, - valamint Pál István is ujból elejtette a gombóczos
40 16 | mit szánt kigyelmednek Pál István.)~- Fizesse meg az ur isten, -
41 16 | helyette.~(De jól esnék Pál István ő kigyelmének.)~- Ha ezen
42 16 | tied, dörmögé magában Pál István, a mint hallotta a viszonzást,
43 16 | kell neki! - mormogá Pál István azon jó hiszemben, hogy
44 16 | kiabálna, azért nyitotta ki Pál István félig az ablakot.~- Mekkorát
45 16 | Kevés hija volt, hogy Pál István ki nem kiáltott az ablakon,
46 16 | Ugy segitett magán Pál István, hogy ha nem mondta is,
47 16 | megbánja, a mit eddig tett.~Pál István eltartotta a szót, hanem
48 16 | ha megálmodta, ahogy Pál István elkeritette. Valamint Örzsének
49 16 | gondolá, de csak gondolá, Pál István, talán még czifrábban is, ...
50 16 | az bizonyos - dörmögé Pál István, - hozd ki a botomat az
51 16 | ekképpen gyötrődött, addig Pál István ment a maga utján, minduntalan
52 16 | Ilyen világ van most.~Pál István oda ért, megállt, és leszállt
53 16 | volna, bármint huzta is Pál István a gyeplőt, ment, ahogy csak
54 16 | megvan, - nyöszörgé.~Pál István, pedig máskor majd lett
|