Rész, Fejezet
1 6, I | mikor bement, - ezt az Örzse leányt azt tom, hogy szeretik.~-
2 6, I | Éppen bejött a lány.~- Örzse! - szólt rá az apja, - miért
3 6, III | most egy másik, - látom Örzse most sokkal lassabban megy,
4 6, III | Jancsi elindult mászkálva.~Örzse lehajolt, az országút mellékén
5 6, III | szétmentek, kiki a dolgára. Örzse azon közben a kúthoz ért,
6 6, III | lány fölemelvén a korsót.~- Örzse én elveszlek, nem bánod? -
7 6, IV | más nem ment, mint Kántor Örzse, és kezdék esküvel bizonykolni,
8 6, V | mindenki irtózott, hogy Örzse valamiképp törvény elé kerül;
9 6, V | vigyázzon, a ki szegény Örzse ellen tegnap olyan szörnyen
10 6, V | állóhelyét az Isten házában; Örzse kisírt szemmel állt leánytársai
11 6, VI | vele Kántor István háznépe, Örzse mellett Ferkó.~- István, -
12 6, VI | uram; parancsoljon velem!~- Örzse a maga leánya úgy-e?~- Igenis! -
13 8, II | vagy van neked bajod? Örzse!~- Nincsen, hálaistennek,
14 8, III | legalább más nem veszi észre.~Örzse végig hallgatta a beszédet,
15 8, V | felé fordult.~- Azt tartom, Örzse, - szólítá meg a lányt, -
16 8, V | megsajnálná.~- Nekem megmondhatod, Örzse, jobban, mint apádnak.~-
17 8, V | nélkül.~- Nekem sem szólsz, Örzse? - buslakodék a legény.~-
18 8, V | szólnék?~- A mit akarsz, Örzse, ha egy jó szót mondanál,
19 8, V | amaz.~- Akkor én megyek el, Örzse! Áldjon meg az Isten.~-
20 8, V | Isten.~- Kit? - bámula el Örzse.~- Téged, édes Örzsém, ha
21 8, V | hangon szólva:~- Én! - felele Örzse, - olyan igazán, minthogy
22 8, V | fejünk fölött hallotta.~- Örzse! - rimánkodék a legény, -
23 8, V | várjon kend, mig apám hija.~- Örzse, nem tudok itt benn maradni.~-
24 8, V | tálba nyúlna, épen mikor Örzse, az a boldogtalan úgy elfeledkezett,
25 8, V | asszony, bejövén a lány is.~- Örzse! ... szólitá meg az apja -
26 8, VIII| kaptunk össze. Eredj ki Örzse, mondja közbe a lánynak,
27 12, III | kend lelkét.~- Hát szóljak, Örzse? - kérdi a legény.~- Inkább,
28 12, III | kezét is odanyujtá.~- Lásd Örzse, ... nyögé a legény... igen
29 12, III | Az istenért! ... - mondja Örzse a legény kezét újra megfogva, -
30 12, III | Soha, de soha! - feleli Örzse oda gondolva az életnek
31 12, IV | ilyenképpen járt, ... addig nézett Örzse után, hogy szinte maga is
32 12, V | ládát, s megindult, hogy Örzse apjának megmondja, hova
33 12, V | Megszaladta a hir a falut, s Örzse apjával rémülten nyitottak
34 12, VII | adott pénz fejében most már Örzse kezét kérte; hanem az öreg
35 12, VII | ugy-e? mondja gúnynyal amaz Örzse apjára szólva.~- Csakhogy
36 16 | paraszt legény, hogy az Örzse képe olyan, mint a rózsa;
37 16 | de nem pingálja ám magát Örzse; azt sem mondja, hogy a
38 16 | keresné a csillagok között Örzse szemét, csakhogy az olyankor
39 16 | gombóczos kanalát.~- Gyere be te Örzse! - riadt a konyha felé,
40 16 | hallhassa.~Hallotta is, mert Örzse a láb alá keveredett ebeknek
41 16 | mertem kijönni - válaszolt Örzse - mig aztán apám nem küldött, -
42 16 | ott járt az esze, ahova Örzse lánya akart menni. Nem sokat
43 16 | fogva, apámuram! jelenté Örzse.~Kiment az öreg, felült
44 16 | utóbb azt gondolta, hátha Örzse megizente Pistának, hogy
45 19, III | kiáltást:~- Gyere haza, Örzse!~Erre ijedten fordult vissza
46 19, III | mondtunk.~Kész lett a vacsora. Örzse a szomszédba szaladt, hogy
47 19, III | igen vártak, hanem aztán Örzse hugom, meg a néni, de még
48 19, IV | hanem szent igaz, hogy az Örzse dolgáig neki volt csak egyedül
49 19, IV | is egymásután pusztult. - Örzse a benyilóból egy szép hosszu
50 19, IV | vendéghivó botjára kötötte.~- Örzse! - mondám a leánynak - visszajőjek-e
51 19, IV | népséget. Ott volt ugyan Örzse, hanem ott volt aztán az
52 19, IV | olyan lett, mint a fal, Örzse pedig a benyilóba ment,
53 19, VI | János, hanem majd idebenn.~Örzse kipirulva ment a benyilóba,
|