Rész, Fejezet
1 1 | végződik, és a kijegyzett hely oda három dobásnyira van. Az
2 2, I | tükör úgy is magától került oda; édesanyja nem lévén honn,
3 2, I | szőlője volt, kénytelen volt oda járni, de szüretig kikóstolta
4 2, II | vetettük a szót, kit ide, kit oda; pedig utoljára is amugy "
5 2, II | lehetett a határárok, a mint oda pillant, róka látszék az
6 3, II | Ferkó - szemeivel szüntelen oda lesvén a meglátott tárgyra -
7 3, III | édesanyám! amott fekszik, akár oda menjünk.~Odament a népség,
8 3, VII | tőle a levelet, s a mint oda benn megolvasták, felelet
9 5, II | ember, hát az ő neve is oda fér, ahova a többi!~- Ne
10 5, IV | karjába oltottak?~- Dehogy oda, - sopánkodék a jámbor, -
11 5, VI | eresztettem őket, tudniillik oda, hol már csak hason lehet
12 5, VII | kályha mellett ülnek.~- Oda már szivesebben megyünk, -
13 6, I | a cselédség, ki ide, ki oda, ahol tudniillik még valami
14 6, II | legalább azt hitte, hogy oda teszi; mert míg a gróf beszédje
15 6, III | Meg ám, hát... mért járt oda, ki hítta?~- Nem híttad? -
16 6, IV | a kelmed lányát.~- Jaj! oda vagyok.~- Nem igaz, édes
17 6, V | Ferkó rászólva Jancsira.~- Oda vagyok! - rogyott térdre
18 7, IV | megváltoztassa.~- Meghalok! oda vagyok! papot nekem! - orditott
19 7, IV | újabb bankjegyet nyújtva oda, mit a főnök ismét átvett.~
20 8, IV | Ez meg az irás, - nyujtá oda Keresztes a kötelezvényt,
21 8, V | alá a padra, Imre!~- Ha oda jösz az ablakhoz egyszer.~-
22 8, V | Csúfnak ragasztja kend oda azt a papirost? kérdi az
23 8, VI | alatt szuszogni alig bir.~- Oda vagyok, ... koldus vagyok! -
24 8, VI | s anyja mellé a lány is oda támaszkodott.~Panaszkodni
25 8, VIII| menjünk vissza emlékezettel oda, midőn Tamási Pálnét Örzsével
26 10 | pezsgős poharak nedve ugyan oda folyt; de minő pokoli gyomor
27 11, I | nézni.~- Mire? - fordult oda a szomszéd.~- Hogy a mije
28 11, I | kérdé Vámody.~- Épen oda.~- Ejnye, ejnye! - vakaródzék
29 11, II | alá ne menjek, apám talán oda is utánam szaglászna, kivált
30 11, II | hogy saját édesapja kullog oda, mindjárt hanyatt esnék.~ ~
31 11, III | egymás közt helyet hagyott, oda aztán Budai szűrének egyik
32 11, III | ha már idáig eljöttünk, oda is bemegyünk.~- Jól van! -
33 11, III | esenkedve kérnek?~Azonban oda értek az utasok, beszéltek,
34 11, VI | hogy ki ne ugorjék.~- Jaj oda vagyok! - kiáltja Budai.~-
35 12, II | az ő lelke be sohasem fog oda menni, - arra pedig nem
36 12, III | látva, hogy egy jó fertályig oda nem ér senki, hogy mégis
37 12, III | de soha! - feleli Örzse oda gondolva az életnek hosszát,
38 13 | határkőnek támasztották volna oda, hogy az is megbotoljék
39 14 | bizonyosan olcsóért nem is adja oda.~A küzdelem sokáig tartott,
40 15, I | Nagyon jól van! ülj le oda a székre; beszéld el, hogy
41 15, I | utolsók vagyunk.~- Most velem oda jössz. Voltam ugyan már
42 15, I | különb kérő nálamnál.~- S oda adták a leányt?~- Biz oda
43 15, I | oda adták a leányt?~- Biz oda ám - két kézzel... de te
44 16 | is mezitláb jártak, mégis oda jutottak, ahova kend nem
45 16 | hogy őtet nem is hivták oda, talán jobban készült, mint
46 16 | keresztfához! hallottad... hanem oda ne jöjj, azt megmondom,
47 16 | világ van most.~Pál István oda ért, megállt, és leszállt
48 17 | ki, - és minden csel után oda retiráltunk.~Még ez mind
49 17 | czédulát kötnek.~Elment... oda, ahová a barát.~- Jó estvét,
50 17 | haza, hogy ötödször ismét oda menjen, ahonnét jött.~El
51 19, II | szemét látta, a kutya is oda nézett, egyenesen le a rétre,
52 19, IV | a magam szemétől, hanem oda állottam az öreg elejbe,
53 19, V | mondám én - hanem menjünk oda.~El is mentünk.~Menet közben
|