Rész, Fejezet
1 2, I | kezdem; a mit eddig mondék, arra való, tudják meg önök történetemnek
2 2, II | mehettünk, a szélnek is arra volt utja, merre nekünk,
3 3, I | vászon fehérnemüt adott arra a gyerekre, talán a vászonfélének
4 3, III| hogy éppen ennél feküdt, arra nem is gondolván, hogy a
5 3, IV | ha két pokol volna, még arra is elég volna ennyi rosszat
6 4, I | meg a bácsit!~A kis lány arra éppen semmi kedvet sem érzett,
7 4, II | egy kikért kártya, mely arra vár, hogy színt adjanak
8 4, II | szereted?~- Még nem, hanem majd arra is rákerül a sor.~Nem mertem
9 5, II | Buksi komám mondta, hogy arra a Losonczi nikszre...~-
10 5, II | sok árjegyzéket.~- Kell is arra sok?~- Nem-e? hej, ha szomszéduramnak
11 6, V | kire volna a gyanú?~- Épen arra, a ki legjobban esküszik,
12 6, V | úr, - mondá a pap, - csak arra a legényre vigyázzon, a
13 7, I | van, - eléggé alkalmas idő arra, hogy az embernek eszébe
14 7, I | Akármitől, mi gondja arra Ágnes asszonynak? elég az
15 7, I | maga is elég okot adott arra, hogy mérgelődjem, pedig
16 7, I | uram, - hej! ha rágondolok arra a maga raktárára, hány mindenféle
17 7, III| nyilatkozatoknál legkevésbé szabad arra gondolni, hogy az apa és
18 7, III| büntetni? - hát szabad nekem arra gondolnom, hogy e szobába
19 7, III| De a századik kérdés?~- Arra még nincs felelet, - mondja
20 7, IV | helyesli az ügyvéd, - arra jár még tiz forint.~- Talán
21 7, V | kifejezés egyiránt alkalmas arra, hogy maradhatsz, vagy mehetsz.~-
22 7, VII| de bűnhődni fog Sándor.~- Arra is készen vagyok! mondja
23 9, I | akarnám fölhasználni, - arra már alig lesz maholnap okunk;
24 9, V | tudta magát, s nem lőtt arra a vadra, mely inkább szomszédjára
25 9, VII| meghivatta. Főleg gondja volt arra, hogy lengyeltóti Kiss Ignácz,
26 11, III| mindenféle gondolat, s valamennyi arra menvén ki, hogy az a tagosztály
27 11, III| találkozás elegendő volt arra, hogy a fiatalember megnyisson
28 11, III| mintha viszont az öreget arra biztatnák, hogy erszényének
29 11, IV | mit csináljon az ember? arra való a lány, hogy másé legyen,
30 11, VI | náddal befödte a vermet, arra egy arasznyira földet hányt,
31 12, II | sohasem fog oda menni, - arra pedig nem is gondolt, hogy
32 13 | mutatott, hol erre, hol arra forgatván lábait, mintha
33 13 | hanem mégis jobban vigyáztak arra is, mint ma.~Én még tudok
34 14 | mi éppen elegendő volt arra, hogy Simonyi az egyensulyt
35 15, I | viszonyomról hallgatni, mielőtt arra engedelmet adnék; bátyámnak
36 16 | hallotta valaha, hogy az még arra is ráérjen, hogy Pál Istvánnak,
37 16 | még mit a bámulók mondtak, arra sem mondták, hogy nem igaz.~
38 16 | dolgot.~Ezóta fenyegeti erre, arra, hogy a leányt férjhez adja
39 16 | hozza ide az ördög... erre arra! és a többi.~- Megyek édes
40 16 | édes apja nem igen járt arra, a merre az urnak a nyáját
41 17 | Ki? ... én? kérdi a diák, arra is készen lévén, hogy üt,
42 17 | készen lévén, hogy üt, meg arra is, hogy fut.~- A világért
43 18, 1 | apja fehér köpönyegének, arra meg ismét az időnek, mely
44 18, 2 | czimbalmot és bőgőt, hogy arra támaszkodjék.~E fiatal testőrtisztről
45 18, 3 | szabad.~- Nem többre; hanem arra igen kérem, ha e kezet még
46 18, 3 | csak olyannak nyujtsa, ki arra, kitünőleg méltó.~- Szentül
47 18, 3 | hosszú séta alatt volt idő arra, hogy a zaklatottság némileg
48 18, 4 | csakugyan többet mond s arra csakugyan kinos lesz felelni,
49 18, 4 | vél, s én büszke vagyok arra, hogy tagadni apám előtt
50 19, I | ujra mondva visszagondolni arra, a mi egykor rossz is volt,
51 19, II | eredj János, menj ki arra jobbra! ... ki is mentem,
52 19, V | kendet a biróhoz... erre arra, a ki gondolta.~Hanem biz
53 19, V | vette ezt a jó csontu ökröt?~Arra sem szólt.~Ekkor látok a
|