1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1531
Rész, Fejezet
1 1 | legyen mondva, annál jóval is tovább látott: törökkel,
2 1 | győzött, - a szeretetben is kölcsönösen osztozkodának.~
3 1 | látott, azt pápaszem nélkül is szépnek találta. Ő határozott,
4 1 | remegni kezdett a lélek. Nem is csoda. Nagy hirtelen felröppenni
5 1 | kötényéből a sült burgonya is királyi eledel, és a csermelynek
6 1 | bolonddal, nemsokára maga is utánuk indulandó lévén.~
7 1 | csak egy angyala van, ennek is jobb kedve van a földön,
8 1 | elakadunk, ha százszor kezdjük is.~- Korbáccsal iratom a hátadra.~-
9 1 | mesterem nevét a tulvilágon is; csak ird, komám; tudod:
10 1 | esetében gulya-terelőnek is megjárná.~A bolond is kimozdult
11 1 | gulya-terelőnek is megjárná.~A bolond is kimozdult helyéből, gyorsitott
12 1 | olcsóbb ára lesz, ha pokolban is esik vásár.~A végszavaknál
13 1 | egybekelést még az atya előtt is titokban tartani, később
14 1 | nem akaránk, szakácsnéról is gondoskodánk, s hogy meg
15 2, I | I.~Nemzetes úr is voltam már, alig valék tizenkét
16 2, I | itt-ott elmondok, nagyon is vastagon esik ki, - ne tulajdonítsátok
17 2, I | csapófához.~Mintha most is ott látnám magamat, a nagy
18 2, I | olvasóimat megríkatni; magam is örülök, hogy kirúghattam
19 2, I | kirohantomban a seprőt is felrúgtam, pedig két esztendeig
20 2, I | pedig két esztendeig ez is uram volt, mert ha eldült,
21 2, I | kellett megindulni. A hajdú is könnyezett, azt mondá "bár
22 2, I | Néhány jómódú parasztgazda is találkozék, leggazdagabb
23 2, I | volna meg a zsirost; de nem is látta ám senki pénteken
24 2, I | viselte, hogy négy nap mulva is meglátszott hátán a tarisznyaszíjnak
25 2, I | fogva, hogy a parasztnak is jut a tüdőből és szivből
26 2, I | dámának; - s ha nem reped is meg oly könnyen, mert az
27 2, I | fiának látására magától is csiklandik. Szépségéről
28 2, I | Szépségéről hihetőleg maga is tudott valamit, hisz elégszer
29 2, I | tükörben, ha csak félvállról is, megnézé arczát. A tükör
30 2, I | megnézé arczát. A tükör úgy is magától került oda; édesanyja
31 2, I | róla. Aztán Zsuzsikának is csak jól esett, ha fejéskor
32 2, I | ez szó nélkül tűrt; mit is árthatna - gondolá - ha
33 2, I | egy tálból; megvolt annak is oka, mikor minden gombóczon
34 2, I | egyik ivott, ivott a másik is, s ha már nem csókolódzhatának,
35 2, I | kivételképpen - szőlője is volt, hogy a kurjongatás
36 2, I | nem egy ügyben szószóló is volt, ha egy tinóval jóakaratát
37 2, I | jó időben furkós botnak is megjárhatta volna, s ez
38 2, I | tágított Vakabin, még azt is igérte, hogy ha beleegyezik
39 2, I | beleegyezik a házasságba, főbiró is lehet - komája.~Vakabinak,
40 2, I | úr.~- Ha ennivalója nincs is.~- De majd lesz... ha én
41 2, I | istenben, összehoz az minket is!~- Az isten? csak lesd,
42 2, I | fiával jövök haza.~- Agyon is ütöm, csak mutassa magát.~-
43 2, I | volna főzve, de az úr isten is beszólott a dologba.~Vakabi
44 2, I | hortyogott; álmában már komázta is a főbirót; Peti szintén
45 2, I | várakozását, - önök nem is gyaníthatják, hogy a róka
46 2, I | legyen hőseinknek. Pedig azt is megmondjuk előre, hogy Szájadyék
47 2, II | mint mehettünk, a szélnek is arra volt utja, merre nekünk,
48 2, II | észre vették, hogy a szán is utánuk jön, mihelyt tágítani
49 2, II | Megvesztél - mondám - a rókát is édesapádnak nézed? - a végszónál
50 2, II | cseppet se ittam, de nem is iszom soha; hát elhiheti,
51 2, II | neveltem, mert az anyjukat is három esztendeig hajtottam,
52 2, II | esztendeig hajtottam, egyike most is meg van, a másikat tavaly
53 2, II | gazdasággal, mert ha lát is, kétszer lát a bortól; azért
54 2, II | viselem gondját, de van is becsületem... Hát aztán,
55 2, II | uram lányát, menyegzőre is elvihetném. Zsuzsika akkor
56 2, II | ki szemeimet, az asszony is Peti fiának szólongatott,
57 2, II | mikor aztán kétsorosan is dült a fű, inkább iparkodtam,
58 2, II | helye. Utoljára a gabonát is én hordtam a városba eladni,
59 2, II | sokáig nyalt, utoljára bele is harapna; Zsuzsit biztatni
60 2, II | kit oda; pedig utoljára is amugy "nem hittem volna"
61 2, II | van, jó" álmoskönyv nélkül is tudom!~- Maradjon kend itthon,
62 2, II | Vakabi, minthogy már maga is úgy tele volt, tarisznyáját
63 2, II | mint a nyelv birta, danolt is, igy a nyulat is fellármázta,
64 2, II | danolt is, igy a nyulat is fellármázta, mely nagyokat
65 2, II | gazduram, mit talán a fák is megértettek, csak az ő lábai
66 2, II | róka?~- Dehogy akart, volt is annak eszében a futás.~-
67 2, II | fejbe találta, hogy még ma is fekszik bele. - Édes apám
68 2, II | rókának nézhette akárki is; minthogy úgy is lett. Vakabi
69 2, II | akárki is; minthogy úgy is lett. Vakabi uramban elhült
70 2, II | kentük édes apámat, még ma is jár hozzá a borbély; de
71 2, II | még a jövendő bortermést is, csak édes apám ne adja
72 2, II | lakodalmat; nemzetes uram is, ha nem veti meg szegénységünket,
73 2, II | vendégségben.~Már most önök is tudják velem együtt, miért
74 2, II | feküdni. Peti vigan van, nem is hitte, hogy feleségét rókabőrön
75 3, I | hogy a talált portékának az is örül; mégpedig hogyan? mikor
76 3, I | Jól van fiam, máskor is találj valamit, jó lesz
77 3, I | Ekképp biztatja még odább is a gyereket, kinek a szeméből
78 3, I | gyereket, kinek a szeméből is látszik, hogy jól tudta,
79 3, I | addig megtalálta.~Még most is jó izüet kaczag, - miért
80 3, I | miért ne? hisz az anyja is azt teszi, ahelyett, hogy
81 3, I | szomszédban ugyanazon tálat el is mosogatták.~Ríva futott
82 3, I | köszönöm" helyett még a tányért is elvitte magával.~- Ki tehette
83 3, I | hát most? - vallatá tovább is az anyja.~- Azért mondtam -
84 3, I | gyerek... mert... a gyerekek is tudják, ... hogy mindig
85 3, I | aztán azt gondoltam én is, hogy...~- Ki ne mondd,
86 3, I | csúfolnak, ... meg a vezérségből is letesznek.~- Micsoda vezér
87 3, I | ha nagyon keményen fogta is a fiát; de legalább javát
88 3, II | ugyancsak tréfából a fogát is ott hagyja.~Ezt mind az
89 3, II | ember teszi; mert még az eb is röstellene a szomszéd faluig
90 3, II | másik a harmadik fordulót is megtette hazulról, és új
91 3, II | akarsz? - kérdi másodszor is a vezérgyerek azt a másik
92 3, II | Láttam valamit.~- Én is láttam, mondja a másik,
93 3, II | Haza akarom vinni.~- Én is; hanem előbb mondd meg,
94 3, II | meglátott tárgyra - úgy is tudom, hogy verekedni akarsz.~-
95 3, II | magad otthon; azért hát azt is megmondom, hogy én azt a
96 3, II | rohant be az ajtón, még akkor is azt kiabálta; találtam!
97 3, II | a szülők, bár csak több is volna.~Hazafelé indultában
98 3, II | Hazafelé indultában Péter is azon gondolkodott, hogy
99 3, II | gondolkodott, hogy az anyja neki is azt mondja: kedves fiam
100 3, III | a gyerekkel, a vénebbek is előkerültek, s éppen az
101 3, III | elő Péternek az anyja, nem is tudván hirtelenében, hogy
102 3, III | kis gyermek, mire biró úr is alább ereszté a pálczát,
103 3, III | éppen ennél feküdt, arra nem is gondolván, hogy a szomszéd
104 3, III | kezemhez adja.~- Ezt a gyereket is? szólt Péternek az anyja.~-
105 3, III | magára ne maradjon a felelet is; azért még egyszer végig
106 3, III | megint a koldusnő, ... maga is özvegy, csak a maga árváira
107 3, III | eleget keresni, magának is három gyereke van!~- Ez
108 3, III | kidagadtak a bunda alól; nem is hiszem, hogy a szűcs mondva
109 3, III | hogy a bölcsességből rád is ragadna valami. Ezzel odább
110 3, III | nézett a sok ember, nem is hinné valaki, hogy ezek
111 3, IV | Ferkónak az anyja. Kend is megköszönné az Úristennek,
112 3, IV | két pokol volna, még arra is elég volna ennyi rosszat
113 3, IV | elmondani, de még hallgatni is vétek. - Ezzel odább ballagott
114 3, IV | ballagott az öreg.~- Ez is olyan bolond, mint a másik -
115 3, IV | meg komámasszony.~- Magam is azt kivánom.~Én meg azt
116 3, IV | ha már többet nem mondok is, hogy verjen meg benneteket
117 3, IV | ember, mint a kés, kenyeret is szelhetünk vele, de ugyan
118 3, IV | de ugyan azzal a nyakát is elvághatja az ember.~Biró
119 3, IV | nem nyugodott, százszor is végig kiabált az embersoron,
120 3, IV | mondja valamennyi, és nem is láttam senkit - mondja Györkéné
121 3, IV | félelemből az igazságot is eltagadja a gyermek, pedig
122 3, IV | mikor eltagadja, hazugságot is mond.~- Készen vagyunk! -
123 3, IV | az embernek a saját lánya is valóságos penitencziatartás.~-
124 3, IV | penitencziatartás.~- Három fiam van úgy is, - vigasztalgatá magát az
125 3, IV | mondjon rá egy áldást.~Az átok is fog néha, hát az áldást
126 3, V | néha napján jobb aratás is került.~Tetszett a gyereknek
127 3, V | mert a másik a pad alatt is a tenyerén tartotta.~- Mi
128 3, V | Van nekünk otthon több is - mondá fogait összetartva
129 3, V | kedves magzatjuknak; lett is belőle gyönyörű virágszál,
130 3, V | szaporodjék.~Ha egy borju szalad is el a fölső faluvégről, mire
131 3, V | ennek az aranyos históriának is mindenféle hire kerekedett,
132 3, V | előtte való nap más ember is szedett egy kis prédát,
133 3, V | nem igaz kereset.~Egyik is, másik is, a maga prédája
134 3, V | kereset.~Egyik is, másik is, a maga prédája miatt nem
135 3, V | az ideje megjön, magától is megnől. A kis lány is azt
136 3, V | magától is megnől. A kis lány is azt mondja a nótában:~Kicsiny
137 3, V | formára, hogy az öregebb ember is szivesen elólálkodott egy
138 3, V | jóban, valaminthogy úgy is volt, hogy a tisztelendő
139 3, V | volt, hogy a tisztelendő úr is azért nem merte igen fölemliteni
140 3, V | rajta volt a ház gondja, rá is fért, mert olyan markos
141 3, V | barázda végében, gond nélkül is fölnőtt, s az apja jó módjában
142 3, V | bizakodván, már csak azért is a gyalogúton járkált, hogy
143 3, V | pihent a leány, Sánta Ferkó is előállt, hogy vele tánczolhasson,
144 3, V | a czigányok, a legények is asztal mellé ültek, s éppen
145 3, V | lábaival Péternek a ruháját is érte.~- Kevesebb hely nem
146 3, V | veszteg, megférsz amúgy is, - mondja Péter neki.~-
147 3, VI | darab idő óta evés közben is úgy összenéztek, mintha
148 3, VI | esztendeje lehet, hogy magával is történt ilyen furcsa dolog,
149 3, VI | persze hogy régen volt az, el is felejtette.~Vacsora után
150 3, VI | kedvedért.~- ... Erre nem is gondoltam! ... ejnye!~-
151 3, VI | élek, meg nem halok, ezután is tudok én keresni.~- Nem
152 3, VI | szerencse néha száz felé is híja.~- Leány! ... szólt
153 3, VI | siránkozék a lány, meg ne is híjon, míg ketek szenvedhetnek.~-
154 3, VI | akarod, szeresd helyettem is.~- Nohát, ... szólt a fiú, ...
155 3, VI | szólt a fiú, ... még is azt mondja anyám, hogy nem
156 3, VII | vagy? ha egyetlen fiú volt is, kurta volt a számvetés,
157 3, VII | erejében, a sok pandurt meg is ugrasztotta.~Az öreg Sánta
158 3, VII | esztendővel egy kis ütközet is volt ott a kelmetek falujánál.~-
159 3, VII | irás mondja, biz már el is feledtem, ... hol is van
160 3, VII | el is feledtem, ... hol is van az az irás? gondolkodék
161 3, VII | érkezett hozzám, ... de meg az is benn van az irásban, hogy
162 3, VII | kerülvén, onnét meg a tengeren is túl szakadt, még csak most
163 3, VII | most jött haza; elöljáróban is irásban tudakozódik, ...
164 3, VII | a napokban bővebben, úgy is kinn lesz dolgom.~- Isten
165 3, VII | tekintetes urat, s addig is azt a regrutának valót küldjük
166 3, VII | menyének fogadni?~Szemre is szép a lány, - gondolá magában -
167 3, VII | fáradságért ennyi kerül, otthon is maradhat egy pár ezer forint.~-
168 3, VII | legyen készen, addig én is a biróháznál vagyok.~Megkészült
169 3, VII | szépen meg volt irva, be is pecsételték s a kezébe adták.~
170 3, VII | s a gyereket két esküdt is kinálgatta, hogy igyék!
171 3, VII | adták a kezembe? helyre is adom én.~Ezzel elment...
172 3, VII | sokára utána indult Ferkó is, a biró fia, s jó messziről
173 3, VII | álom, a mit Ferkó előre is gyanithatott, mert tudta,
174 3, VII | majd a feleletet más is elviheti.~- De én haza szeretnék
175 3, VII | hogy nem, - különben nem is hoztad volna el a levelet,
176 3, VII | akart mondani, azt már nem is halljuk.~Péter is megérkezett
177 3, VII | már nem is halljuk.~Péter is megérkezett utóbb, beállított
178 3, VII | bekopogván, az alispán úr először is azt kérdé, hogy hová való?
179 3, VII | belőle, hogy egy erszény is volt az asszonynál, azt
180 3, VII | ember nem tagadja, de nem is tagadhatja, szólt az alispán
181 3, VII | fiam, különben az isten is megver.~- De hátha majd "
182 3, VII | mondja a kérdezett, - azt is mondá, hogy ő levelet hozott
183 3, VII | maga fiát katonának?~- Én is azt hiszem, - vélé a káplár.~
184 3, VII | mondja alispán úr, - azt is tudom, hogy kinél van, -
185 3, VII | hogy kinél van, - meg azt is, hogy ötszáz forintot tevő
186 3, VII | megmenekült, hát erőlködve is megállt a lábán.~Behivatták
187 3, VII | mint látom és az esküdttől is hallom, te, meg ez a kis
188 3, VII | én leszek a kérőd.~Nem is kell mondanom, hogy az öreg
189 3, VII | tudja, mire jó? valamint az is igaz, a mit én mondtam,
190 4, I | volna oldalt dülni egyik is, mintha karó mellett növekedett
191 4, I | kenyeret emlegeti, akkor is a pecsenyét érti.~Végre
192 4, I | leszek, - se czélból engem el is vittek Pécsre.~Ott jártam
193 4, I | össze, kinek legelső szava is az volt:~- Van-e szeretője,
194 4, I | megszólamlott:~- Lássa, amicze! - én is voltam ám olyan sűdő-ember,
195 4, I | hát hogy mégis a jó isten is megelégedjék velem, meg
196 4, I | hitért; de hisz éppen nem is vágytam mártirságra; hanem
197 4, I | legelső sorban nem állok is, de a legutolsóban sem.~-
198 4, I | igazán - nobel; hanem itt is kisült, hogy még soha sem
199 4, I | megkérdezni, - azaz, meg is kérdem:~- Bátyám! - baja
200 4, I | rajtam segiteni, ha megmondom is!~- Bátyám! én sok házi szert
201 4, I | megkérdeztem; azért meg is fogadtam, hogy többször
202 4, I | tennivalója? - aztán ezzel is készen lévén, ... hogy biztosabb
203 4, I | tánczvigalomban?~- Igen is - nem! ... válaszolék zavarodottan
204 4, I | felelni, hogy az emberség is kilássék belőle.~- De az
205 4, I | értve e szót.~Na, de nem is mondom ezt odább; mert 15
206 4, I | odább; mert 15 év mulva is végig melegszem, ha akkori
207 4, I | ott folytatom, hogy a nő is közelembe jövén, s fejemet
208 4, I | nézze kis baba, a mama is megcsókolja! ... s ezen
209 4, I | kis lányra, hogy még most is fél tőlem!~A hölgy a dajkát
210 4, II | hazament s elmondta, hogy ő is volt Pesten.~Oh, szegény
211 4, II | hatalmas szent Dávid?~Nekem is akadtak pajtásaim, kik mint
212 4, II | hogy alig értették.~- Nem is láttál szép nőt Pesten?~-
213 4, II | Hát nem tetszett neked egy is? - kérdi némi indulattal
214 4, II | meg valamelyik, hogy én is tetszem neki; de egy drága
215 4, II | sok volna, fele legalább is igaz!~- Jer! - szólít meg
216 4, II | a váczi-utczában.~- Nők is lesznek?~- Természetesen, -
217 4, II | Természetesen, - majd mennék is én valahova, hol nők nincsenek?~-
218 4, II | Még nem, hanem majd arra is rákerül a sor.~Nem mertem
219 4, II | hagyja nekem, hisz neki úgy is elég van.~Visszafordulék
220 4, II | közelebbről! - mondja ő nevemet is említve, mely akkor már
221 4, II | néhányszor nyomtatásban is megjelent; - azonban eddig
222 4, II | beszélgetés megkezdését is a hölgyre hagyám, - helyettem
223 4, II | fordulva, mire aztán én is szóhoz kaptam.~- Nagysád!
224 4, II | előbb ügyvéddé lehessek.~Ez is megtörtént; s még néhány
225 4, II | néhányszor végig járom.~Ez is megtörtént, s midőn éppen
226 5, I | tessék csak bele tenni, nem is kell valami nagyon apró
227 5, I | elmondott könyv nélkül, - nem is hasonlított ám az semmit
228 5, I | jobban vigyázott, ha sok nem is, de valami megmaradt fejében, -
229 5, I | elfeledte már, hisz azokról is tanultunk valaha.~- Régen
230 5, I | szomszéduram, talán nem is igaz, - hanem mondjon már
231 5, I | jó helyről, hogy mitőlünk is volt már ott valaki.~- Az
232 5, I | szomszéduram, - hanem azok is várnak minket.~- De nem
233 5, I | ha itélet napig várnak is.~- Pedig maga azt hitte,
234 5, I | hisz benn volt a lapokban is, olvashatta szomszéduram.~-
235 5, II | a mit akarunk; tegnap is olyan jó kompániánk volt,
236 5, II | az a száz pengő? többet is elvertem én már, szomszéduram,
237 5, II | amaz - a nagyságos titulus is egy krajczár, meg a tekintetes
238 5, II | krajczár, meg a tekintetes is? kend ámító, takarodjék.~
239 5, II | lesz szomszéduram.~- Magam is azt hiszem! - mondja önérzettel...
240 5, II | koldus? teremtugyse magam is kolduslevelet váltok; most
241 5, II | mi volt, ... csakhogy azt is becsipték valahol, hogy
242 5, II | az ember, hát az ő neve is oda fér, ahova a többi!~-
243 5, II | sok árjegyzéket.~- Kell is arra sok?~- Nem-e? hej,
244 5, II | kitánczoltam magamat, hanem nincsen is ám több olyan czigánybanda,
245 5, II | talpam alá hegedült; adtam is neki vagy negyven pengőt.~-
246 5, II | búsulok.~- Búsulok én most is!~- De mikor a czigányoknak
247 5, II | azon okból; mert Buksi koma is magyar ember, nekünk pedig
248 5, II | nem feled el semmit.~- Nem is akarnám; sőt napról-napra
249 5, II | befogni; de én mindamellett is kiabáltam, hogy négyszáz
250 5, II | Búsulok! hogy ilyen emberünk is van, mint szomszéduram,
251 5, III | hanem még a czigányokat is biztatja, hogy:~- Jó kedved
252 5, III | orvos, - hát ön még most is azt hiszi, hogy a minő bolondot
253 5, III | mert nálunk ilyen hazafiak is vannak.~Nem hiszik önök?~-
254 5, III | nem esküszöm meg, úgy is elhiszik önök.~ ~
255 5, IV | becsinálttal, mert már az inas is rákap, és mentségül azt
256 5, IV | Lefogtak! - mondja, még fejével is bólogatván.~- Aztán a karjába
257 5, V | de még ebből két hirlap is kikerül.~- Mióta teszed?~-
258 5, V | óranegyedre meglátogatám őt is.~Megnézem a könyvtárát,
259 5, V | embernek, kinek magának is elég tehetsége volna, hogy
260 5, VI | gyomrát?~- De meg ám! hogy is ne? mikor egy egész grammatikát
261 5, VI | tudományoknak, aztán rám is csak ragadt valami.~- Tudomány?~-
262 5, VI | ott megfordul, ott benn is kell a tudóstársaságban,
263 5, VI | eredménynyel jöttek ki, nekem is csúsztattak valamit a markomba, -
264 5, VI | tekintetes úr, a makk hetes is üt, mikor adutt.~- Hát adutt
265 5, VI | mikor adutt.~- Hát adutt is volt már?~- Voltam bizony,
266 5, VI | mint a táblabiróság.~- Az is kiment?~- Annyira, hogy
267 5, VI | kiment?~- Annyira, hogy az is eltagadja, a ki volt.~-
268 5, VI | már látom, hogy még engem is berendelnek az ülésbe; tekintetes
269 5, VI | uram, - íme egy már úgy is halódik, - s most jut eszembe,
270 5, VI | kiirta az utolsó gondolatot is a fejéből, csakhogy legyen
271 5, VI | Én nem tudom.~- Hogy is tudná a tekintetes úr, mikor
272 5, VI | t kiabált.~- Igy hát nem is gyógyul föl.~- Bajosan hiszem.~-
273 5, VI | új magyar muzeum, - téged is eladna Emich, csak venne
274 5, VII | hol az emberek juliusban is kályha mellett ülnek.~-
275 5, VII | hallanánk, melyek Magyarhonban is megtörténhettek; hogyisne,
276 5, VII | valami nem tetszik neki.~- Én is úgy látom; és szólni akar,
277 5, VII | jó vizsla még az étlapon is megállja a nyulat, úgy érzi
278 5, VII | megösmerésünket; mert igaz, hogy én is mindenbe beleütöm az orromat;
279 5, VII | hogy ez aztán orr; addig is türelem, tisztelt férfiú,
280 5, VII | gyapjun terem a birka?~Ennek is vége lévén, a tudós urak
281 5, VII | tudós mindenütt éhes; itt is eloszlottak, s minthogy
282 5, VIII| Fekete úrnak mondá.~Azt is hallották önök, hogy a debreczeni
283 5, VIII| faragott, legalább magának is faragott volna egyet.~Ezután
284 5, VIII| a mák, sőt a kezdő betüt is kicsinynyel irom!~- Hallja
285 6, I | földhöz a gyereket.~- János is mindig ekkorát vág, morgott
286 6, I | az egész kenyeret.~- Meg is eszem, - morgott odább a
287 6, I | maradjon a szomszéd kutyájának is.~- Öcsém! - gyulladt fel
288 6, I | kutyának dobnád, koldus is kerül... föl is az út, alá
289 6, I | koldus is kerül... föl is az út, alá is! - tevé még
290 6, I | kerül... föl is az út, alá is! - tevé még hozzá, s míg
291 6, I | morzsát, utasítá tovább is a leányt, ... nézd, leesett
292 6, I | Egy-egy zsákon még látást is meglátszik, hogy van mit
293 6, I | meg nem teszi.~Az a lány is, mintha mindig az udvarra
294 6, I | melegség miatt; de mondhatom is nénémasszony, ha tudniillik
295 6, I | éppen valami nénémasszony is hallgatja ezt a történetet,
296 6, I | hatvan esztendőből első szóra is elengedne magának vagy negyvenet,
297 6, I | vagy negyvenet, s akkor is még maga mondaná neki: szerelmem,
298 6, I | nénémasszonyért a tüskekerítésre is fölmászott: hisz meg is
299 6, I | is fölmászott: hisz meg is változott ám azóta nénémasszony, -
300 6, I | kialudnék a pipája; neki is megkerült a párja, s e két
301 6, I | hogy az a kis szeretet neki is jól esett.~Az öregnek a
302 6, I | kiabálni, azt a hátaddal is hallod.~- De nagy úr lettél, -
303 6, I | Lármázott a mi legényünk, nem is gondolván, hogy a neszre
304 6, I | közelebb, s utóbb a lány is egy félig nyitott ajtó mellől
305 6, I | jól, ... hát mertél-e most is szólni csak egy szót annak
306 6, I | szólt dühösen a másik is ... olyan legényt, mint
307 6, I | esztendeje, hogy már álmodban is nyöszörögsz, de a szád csukva
308 6, I | nem mondtam, hogy azért is szeretem Örzsét, ha száz
309 6, I | Örzsét, ha száz lelked volna is!~Visszaszaladt a lány, most
310 6, I | agyarkodva Jancsi, - ne félj, te is kiférsz nemsokára azon az
311 6, I | nem hogy még az ablakra is lessek.~Éppen bejött a lány.~-
312 6, I | Hát muszáj még valaki mást is szeretni, édes apám? mondja
313 6, I | miért riasztják így?~- Úgy is tudom, hogy kit szeretsz!
314 6, I | tud édes apám, akkor azt is tudhatja, hogy én senkinek
315 6, I | pletyka útján kapja, - azután is ráér még hinni az igazat.~
316 6, II | a titulája neki.~- Nekem is elég volna a pénze, - beszélé
317 6, II | ember vagyok, mióta fiam is van.~- Az isten áldása legyen
318 6, II | válaszolt a pap.~- Kell is az ember, - mondja a gróf, -
319 6, II | azt sem bánnám, hogy az is megelevenedjék, a ki pingálva
320 6, II | tisztelendő urunk, még a kalapját is megemelintvén, s éppen akkor
321 6, II | neki tisztelendő uram!~- Az is akad majd, méltóságos uram! -
322 6, II | beszédje után tisztelendő úr is a leányra gondolt, a zseb
323 6, III | ne búsuljunk, elhozza azt is mindjárt, a kinek az ördög
324 6, III | utoljára az ilyen embert, magát is elviszi - ugyanazon ördög.~
325 6, III | el, eredj hogy még neked is jusson a fogyatékból; az
326 6, III | neszszel, hogy Ferkónál bot is van, hátha még őt üres kézzel
327 6, III | korsó tele itta magát, Ferkó is az ökrökkel odaért, s a
328 6, III | meddig itatlak még.~- Kednek is mehetnékje van már? - akadt
329 6, III | Ferkó.~- Nem ám, meg nem is hívom...~- Ha én lettem
330 6, III | fészerben az estve, hogy a süket is meghallotta; édes apám pedig
331 6, III | a mit mondott.~- Te is hallottad? - kérdé Ferkó.~-
332 6, IV | asztalunkon ott van a paprika is; abból is eszünk, pedig
333 6, IV | van a paprika is; abból is eszünk, pedig úgy-e hogy
334 6, IV | sok jó közt, egy-egy rossz is akad, legalább én úgy tapasztaltam
335 6, IV | Bocsássunk meg annak a rossznak is méltóságos uram, ... a magunk
336 6, IV | magunk fajának már azért is megbocsássunk, hogy magyar;
337 6, IV | leterelem még a rossz embert is.~Elmosolyodott a gróf, és
338 6, IV | érjek, már ez a sok pénz is csakugyan ég a zsebemben.~
339 6, IV | zsebről zsebre, még ott is, ahova nem tette.~- Méltóságos
340 6, IV | a tisztelendő úron.~Hogy is ne ijedt volna meg, mikor
341 6, IV | urat, s éppen a falu birája is beérkezvén, szegény fejét
342 6, IV | beérkezvén, szegény fejét még az is segélte támogatni, a gróf
343 6, IV | fiatalember, még kópékodott is vele.~Azonban őket is készen
344 6, IV | kópékodott is vele.~Azonban őket is készen várta a kocsi s biróstól
345 6, IV | öregasszonyt kérdezvén meg először is, hogy kocsi vagy más lovas
346 6, IV | sem alá nem ment egy lélek is, se kocsin, se gyalog; de
347 6, IV | kocsin, se gyalog; de hová is mennének ilyen dolog időben?~-
348 6, IV | papom, - vigasztalá tovább is a gróf a papot, meglesz
349 6, IV | faluban, még a köröm alól is kifeszitem, mégis meglesz.~-
350 6, IV | meglesz.~- Talán könnyebben is meglesz, biró uram, - mondja
351 6, IV | majd elbánok magam.~- Ki is vitte volna el? - gondolá
352 6, IV | országúthoz, köztük Jancsi is pajtásaival, kik már hangosan
353 6, IV | bizonykolni, hogy más nem is vihette el, de meg szemükkel
354 6, IV | földre hajolt, még mondák is egymásnak, hogy valamit
355 6, IV | kocsiban hallhatták, - nekem is elég ez a baj, hát még ez
356 6, IV | magyarázá a biró még odább is - csakhogy ezt czifrábban
357 6, IV | tisztelendő uram - biztatá a gróf is - tegyenek valamit, alig
358 6, IV | mikor lehajolt, és már akkor is azt mondták, hogy bizonyosan
359 6, IV | több, Jancsi előljáróban is esküdözte, hogy ő látta,
360 6, IV | semmit; hanem minthogy igaz is, a kenyérért hajolt le.~
361 6, IV | megyen el, a mi megvolt is, ha már késő, a mint tisztelendő
362 6, IV | vagy semmit.~- De többet is mondok, hanem azt kérdem,
363 6, IV | lány délután?~- Hát kivel is lett volna... majd leütném
364 6, IV | de egy szó sem igaz.~- Én is azt mondom, hogy nem igaz, -
365 6, IV | Örzsén kivül, ahogy előbb is mondám.~- Hol jártál? -
366 6, IV | mondja, sőt még esküdözik is, hogy a lány vette föl az
367 6, IV | leselkedni akart, de hát előbb én is köztük voltam, s éppenséggel
368 6, IV | utánam Jancsit, meg azt is mondták neki nevetve, hogy
369 6, IV | el akarná verni.~De nem is veri ám el!~ ~
370 6, V | hozzá gondolván még azt is, hogy mindenki irtózott,
371 6, V | elég annyi, hogy vénségére is megmaradjon, t. i. hogy
372 6, V | csakhogy az egyszeri czigány is azt mondta: adj uram esőt,
373 6, V | történik meg, gróf úr.~- Magam is úgy akarnám, - s adja Isten
374 6, V | a gróf, - ha csak addig is czigánynyá, vagy valami
375 6, V | akarja, hogy egy-két rossz is legyen, - még a tyúktojás
376 6, V | van, a ki azt a rosszat is szivesen fecsegi, a mi nem
377 6, V | hát még mikor igazat is mondhat, ki fogja be a száját?~-
378 6, V | szakadt ez reánk.~- Mit is mondjak annak az Ádámnak, -
379 6, V | ember becsületét, mert magam is az vagyok, az volt apám,
380 6, V | századik apám, meg az a fiam is, - mert ha nem akarna lenni,
381 6, V | tisztelendő úr.~- Megyek én is! - mondja a gróf, - azt
382 6, V | nemcsak a rossz, de még az is fél tőle, a kinek nincsen
383 6, V | fél tőle, a kinek nincsen is mit félni.~Mintha dróton
384 6, V | ő maga meg szó nélkül is nagyokat nyelt, s ugyancsak
385 6, V | érezte magát, s a mint Ferkót is maga mellett látta, szinte
386 6, V | lábáról; de még szörnyüt is ijedt, mikor hangosan azt
387 6, V | itten a bünös!~Még a szusz is elakadt az emberekben, Jancsi
388 6, VI | István.~- Ha nem tudjuk is, az mindegy! - mondja a
389 6, VI | tetszik, most viszont kelmed is tegyen olyant, a mi az úristennek
390 6, VI | tizenkét legény, köztök Ferkó is, kivált a többi közűl, -
391 6, VI | szólt a többi legénynek is - kik a magukét nem soká
392 7, I | elhiszek.~- Ugy-e az ördögöket is?~- Tökéletesen, és annyira
393 7, I | asszony.~- Elég, hogy eddig is megéltünk, Ágnes asszony,
394 7, I | vagyunk, hát én az ön lelkéért is mintegy felelőssé teszem
395 7, I | jó szándékában? - ön úgy is tudom, hogy gyenge még az
396 7, I | volna, ha Ágnes asszony is meggondolná magát, - ma
397 7, I | cselekedetek.~- Bizony nem is a jó cselekedetektől borsózott
398 7, I | elég az hozzá, hogy maga is elég okot adott arra, hogy
399 7, I | tagadni akarja? - hát még most is hazudni akar, mikor bűnbánatra
400 7, I | hát a mint mondám előbb is, én egy fogadást tettem.~-
401 7, I | Koldus vagyok én magam is, - nekem nincs kenyérkeresőm
402 7, I | szeretem, Ágnes asszonyt, - nem is fog rám panaszkodni; mert
403 7, I | rám panaszkodni; mert önt is befoglaltam a szent fogadásba, -
404 7, I | haramiáért, ki még az istennek is az én bőrömmel akar beszámolni? ...
405 7, I | mondja Ágnes - de nem is várom, hogy nyakamba üsse
406 7, I | Ezzel kiment az ajtón.~Mi is menjünk egy házzal odább.~ ~
407 7, II | ólálkodik be, - s megüli a léget is, mely nyomasztólag keresi
408 7, II | midőn még a csizma orrával is csinál egy ferde vakarintást,
409 7, II | gondolattól a másikig; - addig is hánykolódván az ész, hogy
410 7, II | nyájas hangon Varjas, - nem is szóltam volna, ha az istenben
411 7, II | végezve és ezeket ön meg is nyerte.~- Hála légyen az
412 7, II | mondja Varjas, - nem is voltam háladatlan; mert
413 7, II | de egyszersmind a székről is fölkelt, valamint az özvegy
414 7, II | fölkelt, valamint az özvegy is felugrott.~- Uram, ma hamvazószerda
415 7, III | vissza, tán derültebb képre is akadunk.~Még akkor élt az
416 7, III | lett volna, a századikat is könnyen megösmerte. Ilyen
417 7, III | mondani, vagy védszerül ő is a tagadás fegyveréhez menekszik.~
418 7, III | fonódnak az ön gondolatai is? - mondja Sándor félbeszakasztva
419 7, III | mondja meg a többieknek is.~- Hátha valaki nem hinné
420 7, III | Sándor.~- Annak az egynek azt is megmondhatja, hogy szánandó
421 7, III | maga sem hinné, ha mondanám is.~- Már most rajtam volna
422 7, III | szórakozott, vallja be.~- Még így is akar büntetni? - hát szabad
423 7, III | ezen szobáig még gondolni is óvakodva merek.~- Azt hittem, -
424 7, IV | e rablónak ügyelt nagyon is megunta. Még egy befejezetlen
425 7, IV | kigondolta maga, hogy más is vissza kivánja!~- Mindig
426 7, IV | nagy székbe, - mert úgy is hanyatt vágja magát, ha
427 7, IV | ha egyéb baja nem lesz is.~- Ifjú úr, - nyöszörgőit
428 7, IV | hisz azért a maga nevét is ösmerik, - csak hogy még
429 7, IV | csak hogy még a gyerek is keresztet vet, ha hallja.~-
430 7, IV | halódni fog; pedig még nem is mondtam, hogy...~- Mit?
431 7, IV | gondolván, hogy még föl is kötik, - mit nem mondott?~-
432 7, IV | vér; mert már a számadást is kérte.~Az öreg átadá neki
433 7, IV | a dolognak.~- Itt van az is, - felel amaz, néhány nagyobb
434 7, IV | forintot összesen...~- Az is itt van! - mondja Varjas,
435 7, IV | forint.~- Talán öt forint is elég lesz? - mondja alázatosan
436 7, IV | gondolja, hogy talyigán jár más is, mint maga? - riadt föl
437 7, V | teszi, hogy még a gyermeket is megpirongatnák érte.~- Régóta
438 7, VI | tehát ne zörögjünk.~- Magam is azt akarom, nehogy oktalanul
439 7, VI | elég leszek én magam is, - mire Sándor csakugyan
440 7, VI | régebbi néhány száz forintját is markában tartá.~Eszébe jutott
441 7, VI | férhessen, s íme még a ház is fejére gyúlt! Hogyan oltsa
442 7, VI | nyitva lévén az ablak ott is; - éppen Rózát bámulgatta,
443 7, VI | kivántam meglepni, kezdetnek ez is jó, Ágnes asszony.~- Na! ...
444 7, VI | Ágnes asszony, - még ez is milyen goromba! - indulatoskodék
445 7, VII | gombolyag, még pedig az is a legdurvább fonalból.~-
446 7, VII | bűnhődni fog Sándor.~- Arra is készen vagyok! mondja Sándor
447 7, VII | hisz itt lóg a többi is kötet számra.~- Nézze meg
448 7, VII | forinttal tartozom, és le is fizetem mindjárt.~- Majd
449 7, VII | mondta előbb és ezt másutt is fogjuk ismételni, végzé
450 8, I | vinnének, még tán az a csuda is megtörténnék vele, hogy
451 8, I | fölütné az orrát.~Még annál is följebb, tiz-husz tányér
452 8, I | egy pár kiválasztott szent is, ... le-lenéznek a falról
453 8, I | bánkódóra, - szinte még azok is keserübben néznek, mintha
454 8, I | kérdezi valaki.~- Majd azt is megmondom.~ ~
455 8, II | némelyik még két lábon is alig tudott előtte megállni.~
456 8, II | lévén, két izben birónak is megválasztották, hanem annyira
457 8, II | sokszor a kisbiró dolgát is elvégezte, s ilyenformán
458 8, II | álló helyben jól helyben is hagyta.~Azt ugyan senki
459 8, II | atyjának tették.~Becsületnek ez is jó volt, és az elhagyottaknak
460 8, II | elhagyottaknak jobb gondviselőjük nem is akadhatott.~A falun meglátszott
461 8, II | árvának a vagyonát kivánva is meg lehetett nézni; Tamási
462 8, II | a maga kerítésén, otthon is felnőtt a lány, mégpedig
463 8, II | megmondta, hogy neki egyéb dolga is van, mint hogy karatyolni
464 8, II | beszélgetésre, egyszer majd nekem is jutna valami eszembe, hogy
465 8, II | enné, hát mi baja?~- Nem is a hidegleléséről beszéltem;
466 8, II | hogy... hát még többet is mondjak?~- Ebből még semmit
467 8, II | édes apám.~- De volt?~- Nem is volt, édes apám, - felelt
468 8, II | nem szól, sem anyja.~- Nem is szólok, - mondja újra a
469 8, II | azért nem mondtam.~- No ne is mondd; mert ha én megtudom,
470 8, II | konyhába, hol akaratlanul is kitört belőle a szó, mondván:~-
471 8, II | okos ember, s ha még ez is ilyen bolond, hát a többi
472 8, II | dörmögé el: - Hát ha őt is agyon csapták volna, mikor
473 8, III | félesztendeig, de néha tovább is firtatta a legényt, míg
474 8, III | ifiasszonyt biztatóképp kézzel is elérte.~Ilyenképpen adta-vette
475 8, III | alá az öreg, - rőfszámra is elég hosszú, gondolá magában,
476 8, III | majd arravaló leszen, ennek is megkerül a melléje való.~-
477 8, III | vendéghivót küldeni, még akkor is megkérdezte: Itthon-e, gazduram?
478 8, III | szemrevaló czifraságot jó pénzért is megvett, s ha aztán a lány
479 8, III | lány magára szedte, maga is jól tudta, hogy a mennyit
480 8, III | czifráját, ugyanannyit őt magát is nézik.~Elég az hozzá, nem
481 8, III | ha már a czigányasszony is szépnek tartja saját porontyait,
482 8, III | könnyebben hiszi, kinek más is mondja.~Jól esett az anyának,
483 8, III | mégsem csapna agyon egyet is, ha egyszerre tizenketten
484 8, III | egyszer elértem, hát kétszer is nyujtózkodtam érte.~- Szegény
485 8, III | elég volt nénémasszony? nem is hinné talán, hogy... de
486 8, III | nénémasszony, ... a kevés is jól esik az éhesnek, ...
487 8, III | aztán a tele tál mellett is keres valamit, mintha a
488 8, III | édes fiam Imre?~- Nem is hiszi, nénémasszony, még
489 8, III | nénémasszony, még ha mondom is.~- Dehogy nem hiszem, gyermekem, ...
490 8, III | szeresd anyádat; mert én is nagyon szeretlek, - mondja
491 8, III | mondja az asszony, mire a fiú is közbeszólt, egy hosszú várakozás
492 8, IV | valamint árva cselédei is szemmeresztve várták a kész
493 8, IV | Maradt azonban olyan ideje is, midőn hazagondolt, s mondhatom,
494 8, IV | haza az öreg.~Csakhogy ő is ott kezdte, ahol nem kellett,
495 8, IV | hogy másztában a kapu alatt is befér; addig ő kelme, egy
496 8, IV | máskor a marasztalás elől is elfutott, most az óra egyremásra
497 8, IV | felé járt már, Keresztes is látta, hogy sokszor élt
498 8, IV | kenyérrel, - a mellé még mást is akart, a mint előbb mondám.
499 8, IV | hogy a szomszéd faluban is ütik már a dobot... tetszett
500 8, IV | forintot, elvesz az ötszáz is.~Minden sarkot kifürtetett
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1531 |