Rész, Fejezet
1 2, I | mikor már a bor árát kérik. Szinte nehezen esik visszapillantanom
2 2, I | Sokfélét próbált ember vagyok, szinte látszik rajtam, hogy az
3 2, I | ember, - per maga titulált. Szinte jól esik a jelenben holmi
4 3, I | piros, pozsgás, egészséges, szinte tiz éves fiú felelt az anyjának.~-
5 3, III | meglátszott a jó mód, hogy szinte kidagadtak a bunda alól;
6 3, III | valamennyi lehajtja a fejét, szinte azt vélné az ember, hogy
7 4, I | nehéz kenyeret keresni! hogy szinte megbotránkoztam, midőn az
8 4, I | igen kedvesen gyült össze, szinte szerettem a helyet.~A szép
9 4, I | magam ültem kinn a padon, szinte megsajnáltam a hölgyet,
10 5, II | hegedülteti magát.~2-or szinte korhely; mert addig kártyázik,
11 6, I | No lássa kelmed, hogy szinte nem jobb az én édesanyámnál.~-
12 6, III | súgva a lány, hogy a legény szinte haragnak gondolta.~- Ha
13 6, IV | István lányát, - ezen szónál szinte mindannyian megdöbbentek,
14 6, IV | nézett a népség, legtöbbje szinte megbánta a dolgot, hogy
15 6, IV | lehúzódva, aztán meg visszament, szinte csudálkoztam, ha elindult,
16 6, V | az meg a tisztelendő urat szinte oly szivesen ölelte vissza...
17 6, V | Ferkót is maga mellett látta, szinte azt gondolta, hogy az pandúr.~
18 8, I | falról a két bánkódóra, - szinte még azok is keserübben néznek,
19 8, IV | rakta a számokat odább; szinte jól esett neki, hogy azok
20 8, IV | tudta kimozdítani helyéből, szinte megszokott dolog volt, hogy
21 8, VI | és árvák jajgatását, hogy szinte megkivánta fülével a dobot,
22 9, V | győztek eltelni a látványnyal, szinte ők is megérzék az izgalmat,
23 9, VIII| hajtsanak.~Ez alkalommal a közlő szinte szemtanuja volt a vaddisznófogásnak,
24 11, III | Lassan mentek a lovak, néha szinte visszanézett egyik-egyik,
25 12, III | csicsergett a magasban, hogy szinte példát vehetne róla az ember,
26 12, IV | nézett Örzse után, hogy szinte maga is megdöbbent, midőn
27 15, I | A magyar nyelvgyakorlat szinte gyorsan haladott, csak az
28 15, I | tette kedves bátyám; már szinte magam is vártam; a mult
29 16 | asszony, verjen meg az az...!~Szinte tudtam, hogy ilyen beszéden
30 17 | nyakába borult árulójának. Szinte lebegett a két szárnya,
31 17 | szabómunkáért pénzt adni! - Azonban szinte befogta a száját, hogy az
32 17 | olyan langyos van, hogy szinte tánczolni szeretnék, - mondá
33 17 | menjen, - mondá az öreg szinte megfagyottan, mert a kályhasározásban
34 18, 2 | előadásában, hogy utóbb szinte kínnal mondá:~- Jaj, beh
35 18, 3 | beszélte, Horváth Zsigmond szinte szeretett volna maga lenni,
36 18, 3 | is kell mondanom, miért?~Szinte szerették volna békiteni
37 18, 3 | Szegedy uram, tudván mindent, szinte megszánta az elválókat,
38 18, 5 | Sándor fiam? - kérdi az apa, szinte megszánva a fiut.~- Persze,
39 19, I | kocsisomnak, mi hasonló embereknél szinte megér annyit, a mennyi csak
40 19, I | kedvvel elbeszélte, hogy szinte jól esett neki a történteket
41 19, II | megszakadt szónál, mert szinte látszott, hogy megvárta,
42 19, II | Hátra-hátra nézett az eb, szinte láttam, hogy kedve volna
43 19, II | még most is, hogy a lábaim szinte jobban emelkedtek, akár
44 19, III | a melyen az én emberem, szinte mint a városi hős, meg is
45 19, III | mondá neki pirosodva, hogy szinte bennem is megszorult a lélek.~-
46 19, III | vászontarisznyában az a kevés enyém, hogy szinte a másé elől az ágy alá kéredzett.~
47 19, III | hogy az ajtóra kerültem, szinte láttam, hogy mondanivalóval
48 19, IV | Sokáig nem láttam a leányt, - szinte a lábam is jobban fordult
49 19, IV | Betoppant az öreg asszony, szinte körülnézett, nem veszett-e
50 19, IV | veszett-e ki a nagy ládája? Szinte meg is bosszankodtam, azért
51 19, IV | ezután, a ki voltam előbb, szinte megéreztem, hogy attól a
52 19, V | aludtam olyan jó izüet, szinte mintha ringattak is volna, -
|