Rész, Fejezet
1 2, II | édesapám az.~- Megvesztél - mondám - a rókát is édesapádnak
2 2, II | én járatomba ment, mint mondám, - Vakabi Pál uramat elunván
3 4, I | játékot láthassa, - s mint mondám, csak magam ültem kinn a
4 4, I | angazsérozom!~- Tessék? - mondám nem értve e szót.~Na, de
5 4, I | harangszó kondult meg, s én azt mondám:~- Jaj! már delet harangoznak,
6 4, II | Megjegyzem, hogy ezt nem én mondám, hanem barátom, ki tanuja
7 4, II | Kicsinybe mult, hogy azt nem mondám, hogy hazudik, - ha ő erre
8 4, II | föl a szádat.~- Nagysád, - mondám aztán, - meg ne itéljen
9 4, II | fölvitted?~- Ah... mit gondolsz? mondám én.~- De csak nem vitted
10 4, II | Fájdalom, lehetetlen! - mondám, mire a nő holt halavány
11 4, II | ön?~- Negyed óra mulva, - mondám, - már három negyed hatra, -
12 5, I | helybe.~- Ejnye, szomszéd, - mondám én, hát elfeledte már, hisz
13 5, II | vagy száz pengőt.~- Ejnye! mondám, de nagy kár, hogy...~-
14 5, III| csak örült ember kivánhat, mondám én.~- Pedig ez nem őrült.~-
15 5, VI | jut eszembe, hogy el sem mondám, miként lett a baj.~- Hát
16 5, VII| ilyen hasonlatosság!!!~- Mondám, hogy igen természetes,
17 6, I | asztal alá szórjuk.~S a mint mondám, a lány szorul szóra megfogadván
18 6, IV | Örzsén kivül, ahogy előbb is mondám.~- Hol jártál? - riadt a
19 7, I | mondja Varjas, - hát a mint mondám előbb is, én egy fogadást
20 8, IV | mást is akart, a mint előbb mondám. Minthogy a maga falujából
21 10 | minthogy az utasitást kért, mondám neki.~- Ne teketóriázzon
22 11, III| nem volt. Ez is elég. Azt mondám, küzdjél! Eleven váz, rád
23 12, IV | megértjük egymást, mert a mint mondám, leányt hármat is tudok
24 13 | vagy már?~- Husz vagyok, mondám neki ezelőtt tizenöt esztendővel.~-
25 15, I | Nina.~- Szivem megreped! - mondám kezét keblemre kapva.~-
26 15, I | Önért dobog mindhalálig! - mondám én, keblemen feledt kezét
27 15, I | álmoskönyvre sokat ad - tehát, mint mondám, beszéli: hogy álmában már
28 15, I | Ipám gyárából? dehogy mondám én azt: az iparműtárból,
29 17 | csinyeinkre, mert a mint mondám, a többek közt, egy köpönyeget
30 17 | ahogy betettük; és ámbár azt mondám az elébb, hogyha még megvolna
31 17 | hogy fél óráig vizitálja! - mondám én, látván, hogy az öreget
32 17 | a többié?~- Annál jobb - mondám - legalább egyforma lesz
33 17 | hogy csipted ki ismét?~- Mondám - felele ő - hogy tegnap
34 18, 4 | parancsolás nélkül teszik; azért mondám, hogy mondj nekem valamit,
35 18, 5 | gallérjában, és nagy örömmel mondám el, hogy a lány szeret.~-
36 19, I | hiszi azt kend, János? - mondám én beszédbe eredőleg.~-
37 19, I | gazda, ahol nem is vetett? - mondám féltréfálva.~- Azt nem cselekedtem,
38 19, II | kelmed, lovat legeltetek, - mondám, az árokparton hevertetve
39 19, II | tálból él a gazdájával! - mondám az árokból.~- Ma éjjelre
40 19, II | parasztnak.~- Az maradok uram! - mondám a távozó mészárosnak, a
41 19, II | a lány pedig... a mint mondám az is ott állt, meg én is.~-
42 19, III| anyai jussom ez énnekem, - mondám fél kezemmel a holmiért
43 19, IV | Hol van a sárkány? - mondám aztán - talán eddig tüzes
44 19, IV | botjára kötötte.~- Örzse! - mondám a leánynak - visszajőjek-e
45 19, IV | világ.~- Hadd beszéljen - mondám.~- Nem addig van az, hej;
46 19, IV | felelet.~- Ha látja kend, - mondám ugy foghegyre - itt vagyok
47 19, V | van itt?~- Ki volna más? - mondám én is elrekedve - én vagyok
48 19, V | Én itt bakter vagyok - mondám rámérgedve, - hanem kend
49 19, V | Eressze el kend a szürömet, - mondám - ha jót akar! - hanem aztán
50 19, V | De lopókat tudok ám - mondám a birónak, - most kellene
51 19, V | nem kell sokat lármázni - mondám én - hanem menjünk oda.~
52 19, V | Ha olcsó lenne a hus - mondám - én is méretnék a frissiből,
|