Rész, Fejezet
1 1 | királyi udvarból.~- Csitt, gyerek! egy vénasszonyért futni
2 2, I | mily szivesen eszik a két gyerek egy tálból; megvolt annak
3 3, I | mondja nagy röhögéssel a gyerek.~- Hol találtad? - mondja
4 3, I | vigyorgott még odább a gyerek, látván anyjának a szeméből,
5 3, I | vásznat, ... hadd visítson a gyerek; ezt a kis bajt elfeledi,
6 3, I | mosogatták.~Ríva futott vissza a gyerek, s olyan keservesen megsiratta
7 3, I | el édesanyám, - mondá a gyerek minden gondolkodás nélkül.~-
8 3, I | édesanyám! - nyöszörgött a gyerek.~- Térdepelni mégysz a sarokba -
9 3, I | bántson - kérem, rimánkodék a gyerek, - soha sem mondom azt,
10 3, I | Azért mondtam - siránkozék a gyerek... mert... a gyerekek is
11 3, I | az Isten áldja meg; és a gyerek örömmel kapaszkodék a szigorú
12 3, II | hallották.~A két szomszéd gyerek volt tán a legelső, körül
13 3, III | Nem lehet, - válaszolt a gyerek.~- Majd rád huzok - kiált
14 3, III | menjünk.~Odament a népség, s a gyerek megmutatá, hogyan fekszik
15 3, III | valaki, ... kinek kell ez a gyerek? kiáltja a biró.~Mindenik
16 3, III | Hát senkinek sem kell ez a gyerek?~- Sohase kinálgassa biró
17 3, IV | É...é...n? nyöszörgött a gyerek, s látván, hogy az anyja
18 3, V | morgott lesütött szemekkel a gyerek.~- Tanító úr! - szólt egy
19 3, V | szólt egy czérnahangu gyerek, - ez a Sánta Ferkó mindig
20 3, V | lop, isten bizony.~A kis gyerek olyan jóságos képpel mondá
21 3, V | kiáltott még nagyobbat a Sánta gyerek.~- Milyent? - kérdezkedik
22 3, VII | belevaló; hogy tudniillik ez a gyerek ilyen meg ilyen czégéres
23 3, VII | kinálgatta, hogy igyék! mit a gyerek emberségből kivált az öregebbnek
24 3, VII | mindjárt, - mondja megint a gyerek.~- Majd valami tiz esztendő
25 3, VII | uram ... kapott a szóba a gyerek, csakhogy a katonák odább
26 3, VII | tekintetes uram! - akadozék a gyerek.~- No csak ne félj, valld
27 3, VII | uram, - bátorodott föl a gyerek, - ha nem én vittem volna
28 6, I | mindig ekkorát vág, morgott a gyerek az egyik szolgára tekintve.~-
29 6, I | Meg ám, - visított a gyerek, - de felét a kenyérnek
30 6, IV | félvén, hogy az a gyönyörű gyerek még utolján galibába kerül.~
31 6, IV | lehajolni, sőt az a Jancsi gyerek, a kelmed volt szolgája,
32 7, IV | ösmerik, - csak hogy még a gyerek is keresztet vet, ha hallja.~-
33 8, V | pillantást készen várt a gyerek.~Tamási Pál fejében a gondolatok
34 8, VII | parancsolá Keresztes.~Elment a gyerek, befogott, délre a városban
35 8, VIII| szegény az igaz, de becsületes gyerek, éppen Keresztes szolgája
36 8, VIII| tehát észrevette, hogy a gyerek benézett az ablakon, - ezen
37 11, I | mit tud bele az ilyen gyerek hova lép? azt gondolja sokszor,
38 11, I | én, mit csinálna az ilyen gyerek, ha maga volna, - nem hogy
39 11, II | könnyen észrevette, hogy a gyerek esze másfelé kanyarodik,
40 11, VI | bizonyosan az a szegény Ferkó gyerek lesz, - gondolja Vámody,
41 12, V | hanem még az a legderekabb gyerek, ki legelőször fölpörköli
42 13 | téli ruhát kell küldeni a gyerek után, - mondá apád, ezt
43 14 | mindenki saját magáról, hogy a gyerek inkább megosztozik utolsó
44 14 | eltalálni, hogy az ily vakmerő gyerek nem lehetett kevesebb, mint
45 15, I | jelenti - aszongya - hogy gyerek áll a házhoz.~- Mit szól
46 15, I | gondolod, nekem; ne félj, gyerek, nem állok én utadba; neked
47 15, I | mondá: Látod, mondtam, hogy gyerek áll a házhoz!~ ~
48 17 | minthogy először is hetedik gyerek volt, aztán pedig az övé
49 17 | Hol lehet az az istentelen gyerek, ... tünődék az öreg; -
50 18, 2 | annyi bámész ember és apró gyerek lesett, hogy ő nagysága
51 19, II | minthogy én voltam a legidősebb gyerek, én viseltem anyámnak a
52 19, IV | korcsmán, s ahány borhordó gyerek jött, mindannyi rám bámult.
|