Rész, Fejezet
1 2, II | a félig ebédelt rókát.~- Csakhogy nem édesapám volt a róka! -
2 3, III| szomszédjának beszélt valamit, csakhogy ne kelljen meghallani a
3 3, V | belőle gyönyörű virágszál, csakhogy nem igen mondja ilyenre
4 3, VII| mennyi bort ivott meg, csakhogy biz az lement a maga útján.~-
5 3, VII| Péter vissza se nézett, csakhogy a bor miatt mégis elfogta
6 3, VII| kapott a szóba a gyerek, csakhogy a katonák odább tolták,
7 3, VII| tudta tekintetes uram?~- Csakhogy tudom, bíró uram, - meg
8 3, VII| dülleszkedett volna, de csakhogy igy megmenekült, hát erőlködve
9 5, I | én ujságot? ... inkább...~Csakhogy a világért sem mondaná meg,
10 5, I | szomorún kullogva hazafelé.~Csakhogy nem állja ki a koplalást
11 5, II | Patvar tudja mi volt, ... csakhogy azt is becsipték valahol,
12 5, VI | gondolatot is a fejéből, csakhogy legyen kézirat; de, uram,
13 6, I | most mondom én azt először, csakhogy te most hallod.~- Hát kend
14 6, III| az ördög a pénzt szánta; csakhogy utoljára az ilyen embert,
15 6, IV | magyarázá a biró még odább is - csakhogy ezt czifrábban mondják,
16 6, V | elszomorodván, mint ahogy idejött - csakhogy ritkán vesződik az Isten
17 6, V | hogy az úristen segíthet, csakhogy az egyszeri czigány is azt
18 6, V | hogy az a legény megvallja; csakhogy azt még jobban szeretném,
19 7, III| egészen föl és Sándorra nézve, csakhogy ismét az előbbeni helyzetbe
20 8, III| sem tudom nénémasszony, csakhogy az ilyen árva gyereket,
21 8, III| mások tornáczára kerültem.~- Csakhogy agyon nem ütöttek!~- Hát
22 8, III| megszokhattam, nénémasszony, csakhogy az ilyen ember, mint én,
23 8, IV | lányára gondolt haza az öreg.~Csakhogy ő is ott kezdte, ahol nem
24 8, IV | Ingyen ő sem kapta az igaz, csakhogy míg más ember olyan alázatosan
25 10 | Debreczenben, de vannak szenátorok, csakhogy nincsenek oly nagy becsületben,
26 11, I | Azt tartom, talált már, csakhogy szomszéduram nem tudja.~-
27 11, VI | neked, - dörmögé magában, - csakhogy az utolsó szónál két ölnyit
28 12, II | falu benn ült erszényében, csakhogy neki mégis azon járt az
29 12, II | hogy kelmednek használ; csakhogy azt hiszem, hogy elvesztegetett
30 12, IV | mondja vissza nevetve amaz, - csakhogy nekem azt leány formában
31 12, VII| amaz Örzse apjára szólva.~- Csakhogy itt vagyunk, - felel ez
32 13 | hogy rokon volt vagy nem, csakhogy ő mégis tudta, mi köze van
33 13 | hajdan ilyen formán ment az, csakhogy sebesebben!~Én is azt mondom,
34 14 | megjárja, a mint az is lett, csakhogy előbb volt ám ő más is,
35 14 | nem hiában hangzott el, csakhogy a háború mégis a diákokra
36 14 | Érted busúltunk.~- Na csakhogy busúltatok, különben semmit
37 14 | volna a francziákon átvágni, csakhogy a francziák ezt megtudván,
38 14 | igazgatót.~- Ezer örömmel, csakhogy haszontalan lesz minden
39 16 | gyereket össze-vissza zavart, csakhogy káromkodni valója legyen.~
40 16 | órahosszat cseveg a kanapén, csakhogy olyan czifrán esik ki a
41 16 | csillagok között Örzse szemét, csakhogy az olyankor alszik, azaz,
42 16 | kend nekem! - mondá a lány, csakhogy azt az édest vajmi keserüen
43 16 | talán még czifrábban is, ... csakhogy nem mondom el.~* * *~Emberséges
44 16 | mint volt Pál Istvánnak, csakhogy a ki nagyot akar ütni, előbb
45 16 | volna szivesen a gyeplőt, csakhogy most már a sok vergődésben
46 17 | búját szegre akasztotta, csakhogy lógott ott már más is, az
47 17 | öreges testét a földön, csakhogy azzal nem szed ám zálogot.
48 18, 5 | tehette, megközeliti Rózát, csakhogy a bizalom egy szikrányival
49 18, 7 | Csakhogy megértették egymást.~Horváth
50 19, III| ráakadt a tinó, mint én, csakhogy attól is megijedt, és ha
51 19, IV | pedig szemközt volt énnekem, csakhogy aztán a beszédnek is előbb
52 19, IV | irányában a padra ereszkedem, csakhogy aztán az egész föld szineig
|