Rész, Fejezet
1 2, I | szaladjon kend vele, ... látom, kend megint a bolondját
2 3, II | hogy én azt a kis gyereket látom azon megholt asszony mellett;
3 3, III| ártatlanul.~- Tedd le, hadd látom! - parancsolta a biró.~-
4 3, VII| bővebben megnéztem, azt látom belőle, hogy egy erszény
5 3, VII| az alispán úr, - a mint látom és az esküdttől is hallom,
6 4, II | tetszik? - felelém, - most látom egy pillanatra, aztán az
7 4, II | föltekintek, s a hölgyet látom mosolyogva nyúlni a kendő
8 5, III| hogy a járó orgánumokat úgy látom, igen megzavarja az orvosság.~-
9 5, VI | senkinek sem kell, - már látom, hogy még engem is berendelnek
10 5, VI | tekintetes úr, - hanem eladja, látom.~Szegény új magyar muzeum, -
11 5, VII| tetszik neki.~- Én is úgy látom; és szólni akar, halljuk!~-
12 6, I | parancsolták volna.~Most jobban látom a legényt, kalapját egy
13 6, III| mondja most egy másik, - látom Örzse most sokkal lassabban
14 6, IV | a kabátja, hanem a mint látom keresi zsebről zsebre, még
15 6, IV | irtóztatóan félek, mert a mint látom, köznyelven forog a lány, -
16 7, II | felemliteni.~A nő elhalványult.~- Látom, a teins asszonynak kellemetlen
17 7, IV | Itt vagyok, - mondja.~- De látom, - feleli Sándor.~- Rég
18 8, III| hagyják oly hamar félbe, hadd látom még egyszer, mikor úgy szereti
19 8, V | Tamásiné Örzséjéhez, - már látom, hogy apád Keresztesékhez
20 8, V | huzódott.~- Szereted ugy-e? látom a szemedből.~- Ha látja
21 9, I | azt mondta volna neki:~- Látom, az úr úgy járt, mint a
22 9, I | tanulni, s én nem egy példáját látom a bünbánásnak, s úgy látszik,
23 11, I | kötekedtem vele; de már látom, jobb lesz elhallgatnom.~-
24 11, II | Náni.~- Harmadnapja nem látom kendet, most meg azt gondolom,
25 11, VI | megházasodik mindjárt.~- Már látom, nem marad adósom szomszéduram.~-
26 12, V | közeledését gyarló szemmel is látom már, s toldalékul még csak
27 12, VII| kérdi újra a legény, - mert látom nagyon erős munkába kapott
28 12, VII| lehetsz utána.~- De már látom, Holló gazda, - mondja a
29 12, VII| mentségére szóljon.~- Most már, látom, vallatni kell kendet -
30 16 | dicsérje tovább is; a mint látom a tavalyi dicsérete nem
31 17 | magának zálogba szántam.~- Látom, kék, ... beh kár! most
32 17 | magán a hold világnál.~- No látom már, hogy füstön lógott
33 17 | kelleni, ... hanem a mint látom, maga féltében beszélni
34 18, 2 | Kedves hugom, a mint látom, te elfeledted, mit fogadtál
35 18, 2 | hegyre tréfáért jöttem; most látom, itt imádkozni kell.~- No,
36 18, 2 | véli a tiszt, - éppen most látom ott a balsoron köpönyegben,
37 18, 3 | föld alatt.~- No, már azt látom, hogy nem igen sajnálod,
38 18, 3 | mondja fölvidulva az öreg. - Látom, milyen emberek lépnek nyomainkba! -
39 18, 3 | odanyujtván kezét, mondja:~- Látom, ki nem kerülhetjük egymást.
40 18, 4 | bizalmatlan és engedetlen leány, - látom, te már a nyakamra akarsz
41 18, 7 | én is ott leszek.~- Már látom, egyiknek sincs valami nagy
42 19, I | után! - mutatám neki.~- Látom uram, látom!~- Aztán ott
43 19, I | mutatám neki.~- Látom uram, látom!~- Aztán ott van a futó,
44 19, II | Szép öcsém, a mint én látom, helyre egy legény vagy,
45 19, II | helyre egy legény vagy, látom, hogy a kerepelőd nem a
46 19, II | inasnak? Mert a mint én látom, régen volt az, mikor elvesztetted
47 19, III| most az öreg néni.~- Nem látom én, ... ked...ves nén...
48 19, III| sem kell még!~- Én sem látom a holdvilágot... kedves
49 19, IV | elkiáltám magam:~- Itt vagyok!~- Látom! - volt rá a felelet.~-
50 19, V | benyitom a fakilincset, látom bizony, hogy én akárhol
51 19, V | nézek én a mészárossal és látom ám, hogy éppen ez az, a
|