Rész,  Fejezet

 1     7,  II  |         ha az istenben boldogult ügyvéd úr életben marad; mi majd
 2     7,  II  |       méltóztatik tudni, hogy az ügyvéd úr néhány pörömet vitte.~-
 3     7,  II  |        tettem meg a megboldogult ügyvéd úrnak, hogy egy summácskát
 4     7,  III |        akadunk.~Még akkor élt az ügyvéd, élénk munkásság mutatkozék
 5     7,  III |  határaihoz nem ért el: Róza, az ügyvéd lánya.~Érezteté a leány,
 6     7,  IV  |          az a főnök úr oly híres ügyvéd.~- Meghiszem, ... de hisz
 7     7,  IV  |    között kutatni, - az alatt az ügyvéd néhány papirból számadást
 8     7,  IV  |   kiteritvén az irományt, mit az ügyvéd odavetőleg megnézvén, folytatá
 9     7,  IV  |  megjegyzései után, mi közben az ügyvéd Varjast jól leszidá.~- A
10     7,  IV  |          Varjas uram? - kérdi az ügyvéd kemény hangon, végét akarván
11     7,  IV  | bankjegyet teritvén ki, - mit az ügyvéd tárczájába tett.~- Az apró
12     7,  IV  |           Az igaz, - helyesli az ügyvéd, - arra jár még tiz forint.~-
13     7,  IV  |        mint maga? - riadt föl az ügyvéd.~- Drága idők vannak, -
14     7,  IV  |      takarodjék! - parancsolá az ügyvéd fölindulva, mire Varjas
15     7,  IV  |     kapkodta össze irományait az ügyvéd tizezer forintos nyugtatványával.~-
16     7,  IV  |        jönni, - kiáltja utána az ügyvéd, mire az kisompolygott,
17     7,  IV  |           Sokkal nagyobb volt az ügyvéd felindulása, hogy a nyugtatvány
18     7,  VI  |    legolcsóbb módot.~Elővette az ügyvéd nyugtatóját, és azt összehajtogatván,
19     8,  VII |      neki, - kihozod az uradalmi ügyvéd urat a holnapi árverésre.~-
20     8,  VII |        határán volt.~Az uradalmi ügyvéd fiatalember volt, s bár
21     8,  VII |       még menni, s Imre megvallá ügyvéd úrnak, hogy mennek, ahogy
22     8,  VII |       bosszankodék Imre, mire az ügyvéd még inkább elnevette magát,
23     8,  VII |       ugyancsak belefogódzott az ügyvéd csizmájába, hogy utóbb,
24     8,  VIII|       utas! - mondja kivülről az ügyvéd; mert az volt, nem akarván
25     8,  VIII|          ki vagyok? ... felel az ügyvéd, - mi a patvarnak is ragasztották
26     8,  VIII|          az utat.~Bevergődött az ügyvéd, s megmondván, hogy ki?
27     8,  VIII|     keservesen zokogott, hogy az ügyvéd nem tudta szó nélkül megállni.~-
28     8,  VIII|             kérdi jó lélekkel az ügyvéd.~- Elég jókor megtudja,
29     8,  VIII|    asszony.~- Abból, - mondja az ügyvéd; mert az ablakra van egy
30     8,  VIII|          öregem! - szólongatá az ügyvéd, - törölje meg szemeit,
31     8,  VIII|       Adósuk volt ugye, kérdi az ügyvéd?~- Azt nem tudom uram, - ...
32     8,  VIII|         ma épen! - jegyzé meg az ügyvéd.~- Az igen is, - folytatja
33     8,  VIII|         újra keservesen sirt, az ügyvéd könnyebbült lélekkel szaladván
34     8,  VIII|      Maradjon is úgy; biztatá az ügyvéd kiderült képpel, - a többi
35     8,  VIII|       kerék helyre volt téve, az ügyvéd felült a kocsira, rendes
36     8,  VIII|     képpel várta őket, bizván az ügyvéd úr jó lelkében, ki a vigasztalást
37     8,  VIII|      valaki árverelő? - kérdi az ügyvéd, körülnézvén a hallgatag
38     8,  VIII|           birógazda, - mondja az ügyvéd, ... hisz ennek a háznak
39     8,  VIII|        uram, - szólt komolyan az ügyvéd; - én már megvizsgáltam
40     8,  VIII|          többet érte? - kérdi az ügyvéd a megijedt Keresztesre nézvén.~-
41     8,  VIII|     közönségnek csudájára; de az ügyvéd jó kedvet kapott árverelni,
42     8,  VIII|          biró uram! - sietett az ügyvéd, - látja, hogy jó kedvem
43     8,  VIII|        uramé az ablak, mondja az ügyvéd bemenvén az utczáról, a
44     8,  VIII|         meg nekem is?~Elmondá az ügyvéd, mire ismét mondja az asszony.~-
45     8,  VIII|          azt mondom, - mondja az ügyvéd, - hogy áldjon meg az isten, -