Rész,  Fejezet

 1     3,  II |           mondja a másik, kinek Péter a neve - de mit akarsz?~-
 2     3,  II |    mondd meg, mit láttál? kérdi Péter a kis vezér.~- Nem mondom
 3     3,  II | eszeveszetten szaladt hazafelé, Péter pedig okosan kézre vevén
 4     3,  II |      volna.~Hazafelé indultában Péter is azon gondolkodott, hogy
 5     3,  III|            Haza viszem - mondja Péter egész ártatlanul.~- Tedd
 6     3,  III|        alább ereszté a pálczát, Péter pedig az anyja mellé huzódván
 7     3,  V  |       fiúból egy maradt csak; - Péter, a ki a leányt találta, -
 8     3,  V  |        magáé mellé állt; Györke Péter fogadott húgának szegődött, -
 9     3,  V  |        hogy vele tánczolhasson, Péter a mint ezt meglátta, már
10     3,  V  |         meszely bort! - kiáltja Péter.~- Nekem kettőt! - kiáltott
11     3,  V  |       Tiz krajczárost, - mondja Péter.~- Husz krajczárost, - kiáltott
12     3,  V  |     húszas árát, - felelt nekik Péter, kitévén a húszast.~- Itt
13     3,  V  | Kevesebb hely nem elég? - szólt Péter a nyújtózkodónak.~- Nem
14     3,  V  |     megférsz amúgy is, - mondja Péter neki.~- Nem férek meg! -
15     3,  V  |       egy födél alatt, - mondja Péter összemarkolván a hetvenkedőt, -
16     3,  VI |                             VI.~Péter és a leány egy darab idő
17     3,  VI |             szólt nagyot nyögve Péter, - hivott-e téged valaki?~-
18     3,  VII|        olyan csúfot tett Györke Péter, ... nem sokat gondolkodott,
19     3,  VII|       őkelme, míg eleresztik.~- Péter! - kiálta be biróuram maga
20     3,  VII|     Megyek, megyek! - kiálta ki Péter, rosszat nem gyanítva, -
21     3,  VII|        messziről kisérte amazt. Péter vissza se nézett, csakhogy
22     3,  VII|        végében nyújtózkodott el Péter, Ferkó pedig a magas kalászok
23     3,  VII|     levelet, s mintha ő lenne a Péter, egyenest a város felé tartott.~
24     3,  VII|         azt már nem is halljuk.~Péter is megérkezett utóbb, beállított
25     3,  VII|       fia, teins uram! - mondja Péter, elbeszélvén az egész történetet.
26     3,  VII|        hiszem, - vélé a káplár.~Péter a tarisznyájában keresvén
27     3,  VII|          ijedt föl a biró, hisz Péter vitte be a levelet.~- Nekem
28     3,  VII|         uram, - mondja a bejövő Péter, - hanem őkelme kilopta
29     3,  VII|         a szobából.~- Édes fiam Péter, - szólt az alispán úr, -
30    12,  II |        megfájdul a nyaka.~Holló Péter uram, az a hegyes orrú ember,
31    12,  II |   Valaha iskolába is járt Holló Péter uram, hanem az egyszeregyet
32    12,  II |        az az egyik mindig Holló Péter vala.~Egyszer úgy a gyalogúton
33    12,  III|       van már, vele pedig Holló Péter fehérre szapulva, mert a
34    12,  IV |                       IV.~Holló Péter bevette az orvosságot, hanem
35    12,  IV |         esztendős elmult.~Holló Péter éppen ilyenképpen járt, ...
36    12,  IV |       csókolt neki.~Szja, Holló Péter kitanult ember volt, azt
37    12,  V  |      egy kerülőt tegyünk.~Holló Péter már a multkor elszánta magát,
38    12,  VII|         levő háztól, azaz Holló Péter kertjéből indult ki, s a
39    12,  VII|    később kiveheté, éppen Holló Péter vala maga.~Később Örzsének
40    12,  VII|       mutatván neki, hogy Holló Péter bizonyosan valami gazságon
41    12,  VII|         kémlő állapotban. Holló Péter nem gyanitva, hogy valaki
42    19,  II |         majd annyit, hogy szent Péter ur egy fontban elvenné?~-