1-500 | 501-946
Rész, Fejezet
1 1 | feledé terhes gondjait, s a mi szépet Etelkán látott,
2 1 | választani méltóztatott; s ha kedvesétől szakadnia
3 1 | szemei a holdra tapadának, s mintegy kérdezni látszék
4 1 | felültetni az apródot.~- S ki volna a vén szörnyeteg?~-
5 1 | ránczaiban évtizedek töppedének; s az apród nem értvén a bolondnak
6 1 | el, válasza tagadó volt, s mig a folyamodást összegyurtan
7 1 | Hátha egyikünk megszökik, s az az egyik nem én leszek?~-
8 1 | érzettel távozni akart, - s mit az esdeklés nem eszközölhetett,
9 1 | szakácsnéról is gondoskodánk, s hogy meg ne szökjék, apródodat
10 1 | Szikszóinak folyamodása volt, s rajt a mondott szavak alá
11 1 | vőlegényt kell keresnem!~- S ki a mennyasszony? - kérdé
12 2, I | legkiméletlenebbül üti az emberek inát, s nem takarja el szemét, hogy
13 2, I | meglátni a terhet, melyet húz, s az irgalmatlan ostort, melynek
14 2, I | okos ember soha sem vetett, s hogy a jobbágyot talpig
15 2, I | szegény igen félt tőlem, s a mi furcsább, ha a feleségére
16 2, I | mint akármely dámának; - s ha nem reped is meg oly
17 2, I | győződni, a konyhába szaladt, s a falba ragasztott tükörben,
18 2, I | a meszes sajtárba esett, s hogy aztán a mészszel együtt
19 2, I | ivott, ivott a másik is, s ha már nem csókolódzhatának,
20 2, I | Vakabiné tallérokat kuporgat, s minthogy Szájady szeretett
21 2, I | botnak is megjárhatta volna, s ez az ő kedves, egyetlen
22 2, I | kikeritvén nyaka körül, s az asztalra csapá.~- Látlak,
23 2, I | mégis Petinek adja lányát. S mindezeknek egy róka-história
24 2, II | futott a pejcsikó-pár; s ha itt-ott észre vették,
25 2, II | kikupállani, neki vette magát, s nehogy más elüsse orrom
26 2, II | botlik; - felelt az öreg, s alighogy délután kiesett
27 2, II | rugta maga után a havat, s - uccu - egyenesen kifelé
28 2, II | puskája kakasát felhuzván, s fától fáig nagy csendesen
29 2, II | fejét a róka, ... puff - s az árokban hevert. Nem volt
30 2, II | Vakabi uramban elhült a vér, s egyszerre kijózanodott ijedtében.
31 3 | annyi, hogy megtörtént; s minthogy faluról falura
32 3, I | valami alkalmas szerszámot, s minthogy ma éppen olyan
33 3, I | futott vissza a gyerek, s olyan keservesen megsiratta
34 3, II | formát tartván a kezében, s míg körültekintene, hogy
35 3, II | keresésre indúlt mind a kettő, s egyszerre mind a kettő neki
36 3, II | a kettő neki futamodott, s ugyanazon helyre egyszerre
37 3, II | mondá vigyorogva amaz, s mind a ketten a látottakhoz
38 3, II | ujjongatott örömében Ferkó, s eszeveszetten szaladt hazafelé,
39 3, III | vénebbek is előkerültek, s éppen az elöljárósággal
40 3, III | menjünk.~Odament a népség, s a gyerek megmutatá, hogyan
41 3, IV | helyben tátogatott a népség, s az volt a legboldogabb,
42 3, IV | vetnének ki kendnek.~- Uram s én istenem, - rémült el
43 3, IV | okáért házról házra járt el, s mindenütt kérdezte:~- Nem
44 3, IV | n? nyöszörgött a gyerek, s látván, hogy az anyja mérgesen
45 3, IV | vigasztalgatá magát az asszony; s ha másképp nem adott az
46 3, V | az aranyat megláthassa, s utóbb a tanitó úr megunván
47 3, V | mindenféle hire kerekedett, s minthogy éppen előtte való
48 3, V | új esztendőt köszönteni, s addig kivánták egymásnak,
49 3, V | hogy az idő szépen eljárt, s a ki megérte, tizennyolcz
50 3, V | gond nélkül is fölnőtt, s az apja jó módjában bizakodván,
51 3, V | ujjmutatva kiczégérezte a biró s a pandúrok valahol megszorítván,
52 3, V | legények is asztal mellé ültek, s éppen egymás mellé került
53 3, V | nevetének a körülállók, s ezzel most egyszerre vége
54 3, VI | édesanyám ezt a lányt - s eddig se panaszoltuk meg
55 3, VI | panaszoltuk meg a megevőjét, ... s ha élek, meg nem halok,
56 3, VII | megcsiphették, kötél közé kapták s harmadnapra bakancs volt
57 3, VII | Aki bujni tudott, elbujt, s a ki bizott erejében, a
58 3, VII | ekkorig nem adta be a falu.~- S azt az egyet már nem tudná
59 3, VII | hozza a tekintetes urat, s addig is azt a regrutának
60 3, VII | szóra úgy lesz.~Hazament, s útközben a mi kis ész lötyögött
61 3, VII | lány, - gondolá magában - s ha már ötszáz forintot igérnek
62 3, VII | Ferkómnak, - böffenté ki a szót, s utóbb Péterre gondolt, hogy
63 3, VII | legjobbkor lesz eltenni láb alól. S ha majd egyszer beszegődtetik
64 3, VII | tüsténtiben fogják meg, s húzzák rá a katonaruhát.
65 3, VII | irva, be is pecsételték s a kezébe adták.~Mig a levélre
66 3, VII | csordultig állt borral, s a gyereket két esküdt is
67 3, VII | indult Ferkó is, a biró fia, s jó messziről kisérte amazt.
68 3, VII | hogy nemigen issza a bort, s a mennyit előbb belekinálgattak,
69 3, VII | tarisznyába, kihúzta a levelet, s mintha ő lenne a Péter,
70 3, VII | hová való? mit hozott? s a mint pontonkint felele,
71 3, VII | látszott valamit érteni, s egy másik hajdúnak a fülébe
72 3, VII | Elvették tőle a levelet, s a mint oda benn megolvasták,
73 3, VII | a katonák odább tolták, s a mit el akart mondani,
74 3, VII | bizonyosan utánam jött, s míg aludtam, kivette a levelet,
75 3, VII | pedig fiam kocsira ülünk, s megyünk a falutokba.~Idejében
76 3, VII | Gondolkodott az alispán, s mikor a biró megjött, egyedül
77 3, VII | lányt az öreg asszonynyal s az alispán úr rövid summában
78 3, VII | ahol a sors széjjel hányta, s most a leányát keresi.~Volt
79 3, VII | kilopta a tarisznyámból, s a mint az esküdtek beszélik,
80 3, VII | büntetése, - kiáltott a biró, s kiment a szobából.~- Édes
81 3, VII | örömmel adta a leányát.~- S ime, beteljesedett a koldusasszony
82 4, I | közt szemlélődni kezdek, s látám, hogy ez a faj minő
83 4, I | két esztendeig oskolába, s minthogy a jó úristen választottait
84 4, I | Vörös lettem, mint a rák, s kabátom alá dugván kezemet,
85 4, I | leültem a székre ijedtemben, s minthogy letérdepelni szégyeltem,
86 4, I | hanem menjünk kávéházba! s ezen szóval karon fogván,
87 4, I | fogván, vitt az utczára, s aztán a legelső kávéházig
88 4, I | almáért titulusképen adtak, s én lelkemen találva érzem
89 4, I | padon foglalánk helyet, s itt végig nézők a járókelőket,
90 4, I | csak mi maradtunk a padon, s láttam, hogy az én vezetőm
91 4, I | nézett ki, még pedig felénk, s az én szomszédom mindannyiszor
92 4, I | határozatomat szentül megtartám, s minthogy a kávéházba járást
93 4, I | elfoglalám, csupa megszokásból, s minthogy az őszi nap néhány
94 4, I | ablakvánkosokra helyezé, s ha egy gyönge szellő fürteit
95 4, I | tekeasztalokon zörgette a labdákat, s egyik diák a másik nyakába
96 4, I | érdekes játékot láthassa, - s mint mondám, csak magam
97 4, I | készen valék tanulmányommal s a hölgyet még mindig az
98 4, I | mindig az ablaknál van, s észrevettem, hogy folytonosan
99 4, I | tehát másikat vettem elő, s minthogy a föladott leczkét
100 4, I | a fésüt az ablakba hozá, s ott igazítá rendbe, aztán
101 4, I | fürteinek végét vagdalja, s a szélnek ereszti, melyből
102 4, I | elvagdalni, gondolám, - s megint tovább akarék tanulni,
103 4, I | kit a hölgy nevén szólíta, s utóbb tőlem elválni nem
104 4, I | teremből megint eltévedt, s én az anyával egyedül maradtam.~
105 4, I | szarvas, magasan horda, s egy kissé meg-megrázá, s
106 4, I | s egy kissé meg-megrázá, s ilyenkor felém fordult;
107 4, I | ilyenkor felém fordult; s nekem azon kinos gondolat
108 4, I | Sehogy sem jutott eszembe, s ezen elpirulván, a nő közelembe
109 4, I | hirtelen egy fésüért szaladva, s anélkül, hogy én csak egy
110 4, I | egészen közelembe állt, s engem oly gonddal megfésült,
111 4, I | helyezé, szemközt nézett, s én irtóztatón rösteltem,
112 4, I | megfésülködtem volna, - s ime, ezt a szégyent kell
113 4, I | bizonyosan jó szivü lélek, s nem akarja, hogy más helyütt
114 4, I | majd balra igazítom, - s e közben az ablakból elhozta
115 4, I | ablakból elhozta az ollót, - s hajamat az ollóval elegyengette.~
116 4, I | de a hölgy kezében tartá, s midőn a fésülésnek vége
117 4, I | a nő is közelembe jövén, s fejemet valamelyest hátra
118 4, I | máskor vigyázóbb leszek; - s mig én ezen töprenkedtem,
119 4, I | dajkát eltávolítá a nő, s a hölgy ölbe vevé a kislányt,
120 4, I | mama is megcsókolja! ... s ezen szóval nyugodtan megcsókolt, -
121 4, I | nyugodtan megcsókolt, - s én kezdek bosszankodni a -
122 4, I | hölgy a dajkát csöngeté be, s neki adá a gyermeket, hogy
123 4, I | mi pedig ketten maradánk, s engem ismét az nyugtalaníta,
124 4, I | szobalány ma ügyetlen volt, s elém állva kérdé, hogy utálatosan
125 4, I | déli harangszó kondult meg, s én azt mondám:~- Jaj! már
126 4, I | tartóztatom, - mondja a nő, s midőn az ajtónál meghajtám
127 4, II | nem illik a világi életbe, s ha már éppen Pesten találkozunk,
128 4, II | róla, a sors ide vezetett, s nehogy a közbeesett dolgokkal
129 4, II | letette a czenzurát, hazament s elmondta, hogy ő is volt
130 4, II | órákig beszélte kalandjait, s én lassankint elszomorodám,
131 4, II | mereven mennek el mellettem; s én fölsóhajték: kár volt
132 4, II | legkevesebb, - a mi eszembe jut.~- S megmondod valamelyiknek,
133 4, II | lenne.~- Ez még nem sok.~- S nem félsz, hogy megver a
134 4, II | fölhurczolt az emeletbe, s én azon félelemből, hogy
135 4, II | szomszédnéjával beszédét végezé, s minthogy éppen szemközt
136 4, II | volt beszélgetésünknek, s mint később mondá, - nem
137 4, II | számára. Ezzel odább fordult, s mi a nővel a társalgásban
138 4, II | legszebb szemlét engedik, s én önt végig kisérhetem
139 4, II | fölülről jött, föltekintek, s a hölgyet látom mosolyogva
140 4, II | lehessek.~Ez is megtörtént; s még néhány nap, aztán végbucsut
141 4, II | podgyászom a gőzösön volt már, s magam útnak indulék egy
142 4, II | néhány bárányfelhő látszék, s minthogy a gőzös még csak
143 4, II | járom.~Ez is megtörtént, s midőn éppen öt órát ütne,
144 4, II | hölgyem egy boltból jő ki, s minthogy az esőnek néhány
145 4, II | kinálnom.~Hazáig kisértem, s a kapu alatt mondá:~- Legyen
146 4, II | váczi-utczai szállás volt, s én minden kényelmet lelek
147 4, II | találkozásunkkor ez óraszámokat emlité, s én kezdek először a szónak
148 4, II | rendeltetésem helyén várnak.~- S mikor utazik ön?~- Negyed
149 4, II | hogy mi voltam 1840-ben, s mi lett belőlem hat esztendő
150 5, I | Átszalad a napokban hozzám, - s nagy lármával mondja:~-
151 5, I | meg nem él hir nélkül, - s ha mást nem foghat: megint
152 5, I | bundát hozott szomszéduram, s azt a tudós társaságnak
153 5, I | kedves szomszéduram búsul; - s aztán hoznak magukkal egy
154 5, II | napról-napra többet akarok tanulni; s íme szomszéduram nekem egy
155 5, II | magával hitetni, hogy búsul, s a mellett addig hegedültet,
156 5, II | éjszakán át korhelykedik, s gyönyörü életét azzal akarja
157 5, III | válaszol az orvos.~- S miből tudja ön ezt?~- Miből? -
158 5, III | szava az, hogy búsulok.~- S ön ezért orvosságot rendelt
159 5, III | savanyúvizes üvegből iszik, s ha jól jegyzem meg, minden
160 5, IV | ahol találom, leszidjam, s íme az udvaron lelem.~-
161 5, IV | kiterített bőrben végig feküdt, s néhány percz alatt úgy eltemeté
162 5, V | Pedig elhiheted barátom, - s ez annál bosszantóbb, -
163 5, V | ellopja.~Barátomhoz értünk, s egy kurta óranegyedre meglátogatám
164 5, V | Megnézem a könyvtárát, s ime egy halmaz csonkapéldányt
165 5, V | alatt a tizedik lopja el; - s ha most kézről-kézre akarok
166 5, V | ritkán olvasnak valamit, s ha olvasás közben hozzájuk
167 5, V | A mint a szolgáló ki s bejárt; egyszer a kamara
168 5, VI | most halálos ágyán. Uram s én istenem, hogyan hozzuk
169 5, VI | csúsztattak valamit a markomba, - s így azon gondolatra jöttem,
170 5, VI | egy már úgy is halódik, - s most jut eszembe, hogy el
171 5, VII | Finniában vagyunk, - s mi nevezetesebb, a finn
172 5, VII | hogy atyafiak vagyunk, s ha már a medvékhez nem akarunk
173 5, VII | tudóstársaság pénztárnoka.~- S a neve?~- Meczy!~- Ez nem
174 5, VII | a szakosztályi elnök jő, s a mint látjuk, orrát összehúzza,
175 5, VII | kivül viseli-e vagy belől? s midőn ezzel készen voltak,
176 5, VII | küldöttség kineveztetik, s az ülés e fontos tárgyalás
177 5, VII | a pénztárnoknak hallani, s a mint végre az ajtóhoz
178 5, VII | csakugyan kiporoltattak, - s midőn a porolás körülményeit
179 5, VII | éhes; itt is eloszlottak, s minthogy Meczy úr előre
180 5, VIII| elővette a legnagyobb betüt, s így írt:~Tisztelt barátom!
181 6, I | a holdvilág az udvarba, s éppen a közepébe látott
182 6, I | alá is! - tevé még hozzá, s míg Jancsi nagy fütyörészve
183 6, I | vagy az asztal alá szórjuk.~S a mint mondám, a lány szorul
184 6, I | hogy van mit emelgetni, s a ki naphosszat munka mellett
185 6, I | zsákot, majd bele szakad; s a másik oly erősen söpör,
186 6, I | söprő tövig vásik még ma; s én egyetlen szóval sem hallám,
187 6, I | magának vagy negyvenet, s akkor is még maga mondaná
188 6, I | neki is megkerült a párja, s e két gyermeket együtt látván,
189 6, I | hallatszott, hátrament a legény, s a félszer sarkán szemközt
190 6, I | előbb az öreg jött közelebb, s utóbb a lány is egy félig
191 6, I | Nincs, mit mondjak neki, s ha akarom, hát megmondom.~-
192 6, I | megyek, ... jó éjszakát. S ezzel összeszedett sátorfájával
193 6, II | békét hagyott a szónak, s a többiek szélről maradván,
194 6, II | fúrta a tegnapi beszéd, s ámbár félig azt hitte, hogy
195 6, II | kinyujtózkodván a többi közül, s félig Ferkó felé nézett.~-
196 6, II | mit csinálnék! - mondja, s megint Ferkó felé nézett.~-
197 6, II | nézett a gróf után Jancsi, s míg ő titkon gondolkozik
198 6, II | A gróf fiatalember volt, s a ki vele ment, a falu papja;
199 6, II | kalapját is megemelintvén, s éppen akkor ment el mellettük
200 6, II | köszöntvén a beszélgető urakat, s gyors lépéssel a kút felé
201 6, II | uram! szólt a gróf újra, s elbámulva a lány után nézvén, -
202 6, III | ráolvastak volna, fölkelt s a maga ökreit a kút felé
203 6, III | hamar az országúton volt, s minthogy az éhes disznó
204 6, III | tőle.~Nevettek a legények, s mindenik gondolván, a mit
205 6, III | Ferkó is az ökrökkel odaért, s a válura eresztette őket,
206 6, III | odaadjon! - válaszolt a leány, s az aratók után ment.~Ferkó
207 6, III | Ferkó az ökreinél maradt, s addig nézett a leány után
208 6, IV | befordultak a kastély udvarába, s a tisztelendő úr a kapunál
209 6, IV | reszkető tisztelendő urat, s éppen a falu birája is beérkezvén,
210 6, IV | máshol nem veszhetett el, s míg azok fölnyergeltek,
211 6, IV | is készen várta a kocsi s biróstól mind a hárman kifelé
212 6, IV | csoport megállt az urakkal, s az volt a legboldogabb,
213 6, IV | pedig leszállt a kocsiról, s mintegy maga előtt indította
214 6, IV | hogy meghalljam a végét, s ezzel a kastélyba hajtatott.~
215 6, IV | bizonyosan talált valamit, s a mi több, Jancsi előljáróban
216 6, IV | a nagy mérgében találta, s azt gondolván, hogy a dolgot
217 6, IV | jóformán a zseb mellé dugtam, s az országútra esett... minthogy
218 6, IV | előbb én is köztük voltam, s éppenséggel arról beszélt
219 6, IV | gróf vesztené el a pénzét; s ha ő megtalálná, - ezen
220 6, IV | megleljük az igazság fonalát. - S ezzel jó éjszakát mondott.~-
221 6, V | falu telelakott a hirrel, s alig volt ember, ki a történeten
222 6, V | idejében ott volt a papnál, s a mit mondott, jól fejébe
223 6, V | lépést - felelt a pap - s azon jó hiszemben vagyok,
224 6, V | kitalálni az igazi tettest.~- S kire volna a gyanú?~- Épen
225 6, V | Magam is úgy akarnám, - s adja Isten tisztelendő uram,
226 6, V | szorosan esett a helye, s mintha a büne miatt nem
227 6, V | fért volna meg, mindig ide s tova járt a szeme, s hol
228 6, V | ide s tova járt a szeme, s hol az egyik lábára nehezkedett,
229 6, V | nélkül is nagyokat nyelt, s ugyancsak nem bánná, ha
230 6, V | lelkiismeretlennek életét, s mintha csak éppen Jancsira
231 6, V | volna, úgy érezte magát, s a mint Ferkót is maga mellett
232 6, VI | szemérmesen a leány Ferkó felé, s tisztelendő úr összevezette
233 7, II | Hivatlan vendég a bánat, s míg az öröm zajjal jő be
234 7, II | öröm zajjal jő be a házba, s végig neszezi a házosztályokat;
235 7, II | nyitott ajtón ólálkodik be, - s megüli a léget is, mely
236 7, II | gondolja: az enyém volt, s én tőlem vitte el a halál,
237 7, II | hölgy odahagyja helyét, s a szomszéd szobákba ment
238 7, II | kettő volt ezenkivül hátra s úgy kelle fölosztania a
239 7, II | kevés! mondja a gonosztevő, s ezzel az ajtón kivül volt
240 7, II | perczekben az ember megszólamlik, s magamagát kérdi: ébren van-e,
241 7, III | ösmerte ki embereit az öreg, - s ha valamelyiknek lelke százrétü
242 7, III | megy a juhász szamáron - s mondom, még hét esztendeig
243 7, III | ez a divat már elmult, s mi kénytelenek vagyunk történetünkben
244 7, III | Himzése mellett ül a nő, s míg a kéz megszokottan halad
245 7, III | boldogságot, mit fiatal s még nem zaklatott kedélye
246 7, III | a tavasz madarait érti, s a csillagok sugarai ő hozzá
247 7, III | külön világot érez, ... s mindaddig boldog leend,
248 7, III | hogy öljék meg a lelket.~S minő kevés az az ember,
249 7, III | oltárrablók özönlék el e világot, s a legsilányabb fegyver,
250 7, III | amire szükségtek van, ... s ez az igazmondás nem ölte
251 7, III | a himzőkeretnél hagyám, s tán udvariatlan vagyok,
252 7, III | a harmadik teremben ül, s a háznak kedvencze nem éppen
253 7, III | feledkezett ott benn, - s e hallgatagságból árulkodék
254 7, III | Közöttük csak a himzőkeret áll, s ha a férfi szólni fog, -
255 7, III | föl a vért az arczba; - s ha fölnéz, - kicsattan arczából
256 7, III | Mi vagyunk a gyengék s minden fegyverünk száz kérdés
257 7, III | leánya! - mondja Sándor, s az irodába ment el.~- Kedves
258 7, III | megérté a gondolatot, - s hirtelenében nem tudott
259 7, IV | pört egy új, határozottabb s kedvezőbb eredményre apellálja.~
260 7, IV | ajkán állítja meg a szót, s mielőtt az visszahúzódhatnék,
261 7, IV | az indulatok elfekszenek! s ő a csendes fölszint fényporával
262 7, IV | maradt el a többi után, s ő hihetőleg azért kullogott
263 7, IV | Szépen kimegyek az ajtón, s aztán kopogtatok és - jó
264 7, IV | beruházásokért fizettem, - s így kérem az én nyugtatványomat
265 7, V | órája már, mondja a lány, - s nem lehet tudni, meddig
266 7, V | soká, vagy rövid időig, s e kifejezés egyiránt alkalmas
267 7, V | szemközt nézvén Sándornak s mutatván az őszinte arczot,
268 7, V | legnagyobb bizonyitvány.~- S mind e mellett elég emlék
269 7, V | azon órának emlékezetét, s véle e hímzést.~- Nem restelt
270 7, V | kielégíti önt?~- Nem! ... s minthogy oly kinos helyzetem,
271 7, VI | hogy ő hozzá férhessen, s íme még a ház is fejére
272 7, VI | Ágneshez, ki az ablaknál ült s a szomszéd házra nézett,
273 7, VI | veled az ablakon, - mondja; s a mint tőle tellett, kiveté,
274 7, VI | mint tőle tellett, kiveté, s éppen a szomszéd ablakán
275 7, VII | ám gombolyítsa le, - s meglátjuk, hogy ennek titka
276 8, I | szegény az istennek jóvoltát, s nem birja fölverni álmából
277 8, I | beszivta magába a fájdalmat, s most hogy az öreg oly mélyen
278 8, I | elejére került a fogasnak, s olyan tisztára vannak dörgölve,
279 8, I | lekapták a fehér tollat, s azóta csak megvolt a két
280 8, II | kisbiró dolgát is elvégezte, s ilyenformán gyakran a rendetlent
281 8, II | meglátszott az istenáldás, s némely árvának a vagyonát
282 8, II | gyerekből, ha keze alá került; s alig volt olyan esztendő,
283 8, II | nem házasított volna, - s ekképpen már rendes munkájává
284 8, II | emberem csak okos ember, s ha még ez is ilyen bolond,
285 8, II | jött, mit szólna ahhoz?~S az öreg néninek félig igaza
286 8, III | kiágaskodott a többi közül, s nem egy leány volt, ki a
287 8, III | javát-rosszát mérték alá vette, s addig keresett kutatott,
288 8, III | magában, férhet rá a jóból, s ha majd arravaló leszen,
289 8, III | czifraságot jó pénzért is megvett, s ha aztán a lány magára szedte,
290 8, III | ha meglátták a lányát, s ámbár jól tudta, hogy egyszerre
291 8, III | Imre az udvarba lépett, s minthogy Tamási Pál még
292 8, III | megvan a kialkudott bére; s a milyen a munkája, olyan
293 8, IV | ideje is, midőn hazagondolt, s mondhatom, hogy mikor árváit
294 8, IV | szájizéhez vette a mértéket; s minthogy már nagyon megszokta
295 8, IV | mennyi lehet a váltott pénze, s mennyi a váltatlan?~A falu
296 8, IV | féláron kapja meg a földet; s ezután jól fölgazdagodott.
297 8, IV | fölgazdagodott. Megvolt a hitele, s ha pénz kellett, Tamásihoz
298 8, IV | Tamásihoz befordult egy szóra, s az árvák pénzéből kurta
299 8, IV | utóbb készpénz gyanánt vett, s elkezdte csinálni az egyszeregyet,
300 8, IV | Kereszteséknél a padot, s mintha megcsipték volna,
301 8, IV | Keresztesben felengedett a szó, s a leányt megkérte.~Hanem,
302 8, IV | szomszéd határba nyujtózkodni, s minthogy jó füllel meghallotta,
303 8, IV | hallgatózni.~Ösmerték a vén rókát, s bármint huzódott eleinte
304 8, IV | volt a hozzávaló ember, s alig tátotta fel a száját
305 8, IV | rajtam maradt az utolsó szó, s ha egy hét alatt ki nem
306 8, IV | csapázhatott volna az ember, s míg Keresztes egy lapos
307 8, IV | meg van irva marhahúsnak, s több efféle kövér falatoknak
308 8, V | haragvék az öregasszony, s a benyilóba méné.~Imre hallván,
309 8, V | pillanatban nyilott az utczaajtó, s az öreg botlott be a pitvarba,
310 8, V | egy igent intett fejével, s nemsokára anyjával az elsőházban
311 8, V | Imre az ablak alatt volt, s a mécsvilágnál étkezőket
312 8, V | a megnyert ütközet után, s mintha előbb maga akarna
313 8, V | össze az apja kanalával, s a helyett, hogy a tálban
314 8, V | fölugrott a bőszült apa, s mielőtt mást mondana, azt
315 8, V | be egy tányéron kovászt. S mig a lány kiment, az asszonyt
316 8, V | vitte volna ki a gyöpre, s ott ábéczézett volna kend
317 8, V | lány, letette a kovászt, s újra kiment sirva.~- De
318 8, V | dolgom! - kiált az ember, - s ha te, vagy lányod leveszi,
319 8, V | agyonverni való szándékkal, s míg így magában küszködnék
320 8, VI | akart állni az Istennek, s ime alig mondja ki a szót, -
321 8, VI | szót, - örökre elnémul, s leteszik a földbe.~Keresztes
322 8, VI | legelső, ki odaszaladt, s míg az özvegy, s a lány
323 8, VI | odaszaladt, s míg az özvegy, s a lány siránkoztak, ő kigyelme
324 8, VI | dolmányait leemelve a szegről, s a mint az esküdtek bejöttek,
325 8, VI | kötelezvényeket összegezték, s végtére azt mondja a jegyző.~-
326 8, VI | a kárból hasznot huzzon; s bár mennyit taszigálta belől
327 8, VI | jó fönnhangon Keresztes s az előljárókkal elballagván;
328 8, VI | jó lélek a fiú keblére, s anyja mellé a lány is oda
329 8, VII | jőni a fizető napnak, - s minthogy Keresztesnek irását
330 8, VII | délre a városban volt, s még aznap, ámbár jó sötéttel,
331 8, VII | ügyvéd fiatalember volt, s bár mennyire tudta is, hogy
332 8, VII | árvák nem szenvedhetnek, - s ekképp a hivatalos eljárás
333 8, VII | szív úgy a sarokba huzódik, s a világjáráson bánkódva
334 8, VII | után lehetett még menni, s Imre megvallá ügyvéd úrnak,
335 8, VII | inkább elnevette magát, s minthogy a falu már nem
336 8, VIII| Vegyünk egy pár lélegzetet, s menjünk vissza emlékezettel
337 8, VIII| Bevergődött az ügyvéd, s megmondván, hogy ki? mi
338 8, VIII| megmondván, hogy ki? mi légyen? s miképpen járt? helyet fogott
339 8, VIII| büntetéssel verjen meg, - s holnap ebből a házból is
340 8, VIII| házból is kikisérjenek, s ha majd valami pocsék áron
341 8, VIII| mindig Kereszteséknél volt; s a mint mondá, már annyira
342 8, VIII| uram odaigérte Örzsémet; s ezen is kaptunk össze. Eredj
343 8, VIII| mondja közbe a lánynak, s mikor kiment, újra folytatá, -
344 8, VIII| találtam mondani a szót, - s mig ki s bementem, halva
345 8, VIII| mondani a szót, - s mig ki s bementem, halva találtam
346 8, VIII| emlékezetével a dolgot, s a gyertyával az ablakra
347 8, VIII| nyilását lehetett meghallani, s egy hangosabb beszédet.
348 8, VIII| szó. Imre érkezett meg, s hogy a nagy sárban könnyebben
349 8, VIII| többet?~Odament a biró, s a mint a fölkerekedett nap
350 8, VIII| látja, hogy jó kedvem van, s ha meg nem adja, maga lássa
351 8, VIII| gonosznak, - édes öregem, - s egyszersmind ezt úgy tekintse,
352 9, I | szerencsére, megtörtént dolog; s azért a belőle vonandó üdvösséges
353 9, I | magam is magyarországi, s éppen budai vagyok; nagyobb
354 9, I | lehet rókákat kergetni, s maholnap az történik, hogy
355 9, I | még a külföldi is eljő; s ha nem számlálom is előre,
356 9, I | szenvedtek hasonló bajban, s én már régóta vigasztalódom
357 9, I | fogva a magunk emberében s annak ügyességében hinni,
358 9, I | megnyerte urának bizalmát, s az úr haza jövén jószágára,
359 9, I | kenyér nélkül voltam, - s úgy is külföldre készült
360 9, I | tapasztalásából kénytelen tanulni, s én nem egy példáját látom
361 9, I | példáját látom a bünbánásnak, s úgy látszik, mintha az egész
362 9, I | nemzet egy nagy bünbánó volna s akár merre megyünk, vizzel
363 9, I | mindenütt látjuk a "mea culpát", s igy ha nem ártott volna
364 9, I | mint a vad után; de a vég s czél mégis el van érve,
365 9, I | hatalmukat elszégyenlik, s a pártok, ellenségek mennydörgés
366 9, I | szemrehányásokat nem teszünk egymásnak, s a két pártot elválasztó
367 9, I | száz, meg ezer szarvas van, s én könnyelmüen másfelé sütögetem
368 9, I | mégis meg kell neki lenni, s én abban az egészséges nyavalyában
369 9, II | igen szeretnek csudálkozni, s ha egyben ki nem tudnak
370 9, II | számán akarta helyreütni, s meghivta a magyar herzeget
371 9, II | valamikor gyakran megfordultam, s tudom az időt, hogy Pécsre
372 9, II | vaddisznóknak kényelmes tanyája, s a mint egy részben a tömérdek
373 9, II | gazdálkodjanak a rengetegben, s néha nem csekély veszélylyel
374 9, II | vadlopást mérsékelni birják, s éppen ezért, miképen kerithetik
375 9, II | emeltek, mint az iramló vadra, s ilyenkor a többség száma,
376 9, II | óta húzzák meg magukat, s a reggel lelőtt vadat estig
377 9, II | honnét a puskazaj hallatszék, s ekkor társaival épen úgy
378 9, II | vadlopóra, mint az a vadra, s így nem egyszer körömre
379 9, II | egy helyett hármat is lel, s ilyenkor nem mindig tanácsos
380 9, II | ezredek óta hirdetik a jogot, s annak megtámadói mindig
381 9, II | hang iránya felé szaladt, s a mint a közbeeső kocsiútra
382 9, II | legjobb módu urai voltak, s a vadász személyesen ismeri
383 9, II | esetre készen volt a vadász, s nehogy elszalaszsza ő is
384 9, II | erre törnek a körvadászok, s önöket egész kényelemmel
385 9, II | azután az erdőbe megyünk s én itt egy nem messze kezdődő
386 9, II | vadlopók a kocsira rakodva, s velük a vadász is, mutogatván
387 9, II | mit nem sokára meglelének, s a csintalan vadászok jóizüt
388 9, II | után éppen Tamásiba érnek, s a mi több, a fő vadász háza
389 9, II | a szarvast is leoldatá, s még bucsuzóul jó éjszakát
390 9, II | lőfegyver oly közös dolog volt, s a tamási vadas kertnek szép
391 9, II | alkalmas helyen tanyázott, s a ki nem látta üzőbe vétetni
392 9, III | különböző évbeli ló volt, s a gyönyörü telep 1821-ben
393 9, III | háboru huzódott el a vidéken, s éjjel a villám az istállóba
394 9, III | tartalékban futottak össze, s a nagyértékü épületek sora
395 9, III | legbensőbb kört foglalá el, s eleinte meghagyott tág nyilásain
396 9, III | szinfalnak lenne mondható, s a vadat átalában visszatartóztatá
397 9, III | szép összeget érhetett, s a herczeg meghallván az
398 9, III | következésképen angol is elég, s ezek mindig legtovább maradtak
399 9, III | nyert két átalag bort, s otthon palaczkokra huzván,
400 9, III | is néhány palaczkot vett, s midőn az égés előtti nagy
401 9, III | is, - mondja az angol, - s én nagyon megköszönöm, ha
402 9, III | nézek! - mondja Tisinger, s a mint az angol elment,
403 9, III | a ménesmester a dolgot, s apám csak azt mondá:~- Ha
404 9, IV | úrnak jegyzeteiből valók, s ámbár én e dolgokat rég
405 9, IV | körülményesen ir le mindent, s én az adatok egybeállításánál
406 9, IV | adom vissza az egészet, s olvasóim bizonyosak lehetnek,
407 9, IV | termékeny föld egy talpalatig, s ha majd a gépek tömege pótolandja
408 9, IV | harmadik hajtó tüzet rakjon, s azt éjen át elaludni ne
409 9, IV | sürübben rakták a tüzet, s a folyton üzött állat borzadálylyal
410 9, IV | üzött akkor is már Bécscsel, s igy nagyon begyakoroltak
411 9, IV | vadászathoz szükséges fegyvertárt, s a harmincz-negyven kocsin
412 9, IV | tarka skót kopó zárta be, s igy már nem hiányzott a
413 9, V | tette ki fogadásra, ... s így a fogadás annyira ragadós
414 9, V | Jeszenszky is tűzbe jött, s a herczeggel fogadott, hogy
415 9, V | két-három ember elfért, s a ki kevesebb cselédet hozott
416 9, V | szarvast, mely a lővonalra ért, s a legközelebb eső vadász
417 9, V | töltött fegyverei vártak s néhány percz alatt már megkezdődött
418 9, V | megkezdődött a puskazaj, s a mennyiben a vad eleinte
419 9, V | rohant a vadászállásokra, s néha a legsebesebb futásban
420 9, V | mérsékelni tudta magát, s nem lőtt arra a vadra, mely
421 9, V | utóbb rájuk is került a sor, s a vadászok szivesen dicsekedtek,
422 9, VI | előugrott egy még hatalmasabb, s a vadász tíz fegyvernek
423 9, VI | egy kis tábort indit meg, s a merre biztosabb utat vél,
424 9, VI | mámorát még hódítóbbá teszi, s a kéjszomjas vadász e pillanatnak
425 9, VI | mindig tájékozza magát, s hagyja rohanni a szarvast;
426 9, VI | később eloldozták a kopókat, s alig néhány percz mulva
427 9, VI | kizavarták a lappangókat, s egy erős farkas Eszterházy
428 9, VI | rést törtek a szarvasok, s utánuk a rókák és farkasok
429 9, VI | bebizonyult.~Vele lévén a közlő, s annak atyja, ezekre bizá
430 9, VI | visszamentek a zaj felé, s ime, csakugyan a prefektus,
431 9, VI | állnak bizonyos távolságban, s mindeniknél egy nagy bot
432 9, VI | nagyon üldözőbe vették, s az uraságok e hamis állatra
433 9, VI | pénzösszegekre tettek fogadást, s minthogy huszonegy lövés
434 9, VI | vadászok művészileg kitömték, s még a vadászat folyama alatt
435 9, VI | szintén czigánybandák fogadák, s a mulatság zajos lőn a poharak
436 9, VI | ostromolták a hajtok borért, s minthogy az ivás annyira
437 9, VI | hiába verték a takarodót, s majdnem egyenként kellé
438 9, VII | vadászok összeszaladtak, s a herczeg főorvosával ápolás
439 9, VII | kis finom élü tollkést, s azzal a fejbőrön keresztvágást
440 9, VII | vidámabb lőn a társaság, s a mai vadászat elmaradása
441 9, VII | Mindenki elejbe rohant, s a beteg nevetve mondja a
442 9, VII | herczeg az ablakhoz szaladt, s lekiálta, hogy a bengáli
443 9, VII | meg, a zene hadd szóljon, s mindenki vigadjon.~Erre
444 9, VII | hegedüje szólamlott meg, s az örvendező vendégek újra
445 9, VII | ismételtetett a mulatság, s az is megtörtént, hogy a
446 9, VII | Razumovszky is jelen volt, s éppen az ő kérdezkedése
447 9, VII | vidékbeli birtokosok iránt, s őket a vadászatra jó előre
448 9, VII | azonkivül szókimondó ember volt, s éppen ezért nagyon kedvelték
449 9, VIII| telepkészitéshez fogtak, s a haszon meglepő volt nemcsak
450 9, VIII| felébe adta ki a földeket, s 1816-dik esztendőben csupán
451 9, VIII| 800 000 váltó forintot, s ugyanezen évben az összes
452 9, VIII| fán egy vadász leskelődik, s a föltolható ajtónak kötele
453 9, VIII| a vadásznak kezében van, s midőn a kopókkal üldözött
454 9, VIII| szépen az ajtóig vezeti, s a kerítésben még több tengeri
455 9, VIII| osztályra van eldarabolva, s így egyik a másik után megtelik,
456 9, VIII| egyik a másik után megtelik, s midőn a kivánt mennyiség
457 9, VIII| kerítés mellett legyen, s az újra fölhúzott ajtón
458 9, VIII| bozótokbóli kikergethetése, s így a hálót csak hetednapra
459 9, VIII| faágakra van illesztve, s a legcsekélyebb érintésre
460 9, VIII| másznak és várják a rohamot, s midőn a szarvas a kötélhálóba
461 9, VIII| lenyomják, lábait összekötik, s emelőkön a szállitókocsikra
462 9, VIII| Ilyen volt az ajándék, s a mint láthatják önök, megérdemlé,
463 10 | megyek, még pedig Milánóba, s ha tetszik velem utazni,
464 10 | Magam is gyalog megyek), s ha messzelli kegyed az utat,
465 10 | ott, ahol a czitrom terem, s a fügét nem csak mutatják,
466 10 | végig nyujtózkodának padlók, s egy-egy lámpásos fiú...~-
467 10 | udvari tánczvigalom volt, s míg ott fönn a zenehang
468 10 | palota alatti fő őrhelyen, s ezen beszédből könnyű kitalálni,
469 10 | hullámzá körül a termet, s minthogy már idáig czipeltem
470 10 | teremből, le a lépcsőzeten, s egyenesen az őrszobába,
471 10 | az őrtisztet oldalt inti, s körülnézvén néhány perczig
472 10 | hat láb magasságú domino, s az előbbi teremben a lótófutó
473 10 | percz alatt már előtte állt, s mire jóformán körültekintenénk,
474 10 | pezsgővel be is áztatta, s ismét eltünt alá a lépcsőzeten.~
475 10 | domino már ismét itt van, s mielőtt mi azt vélhetnők,
476 10 | Körülnézünk a teremben, s legtisztább látás után meggyőződénk,
477 10 | nincsen több ez egynél, s midőn visszafordulnánk,
478 10 | fölpattan az ajtókilincs, s a domino a legvastagabb
479 10 | mert éppen megint benyit s megint dörmögi:~- Fáczánt
480 10 | hihetőleg elbeszélte a dolgot, s az is jött bámulni az ördögöt, -
481 10 | minden fáczánt megeszik, s más - úgylátszik - épen
482 10 | a hat láb magas domino, s azon hang, mely előbb, semmivel
483 10 | mert a fekete domino jött, s néhány lépésről kiáltá:~-
484 10 | őrtiszt szobájába ment, s elmondá a furcsa történetet,
485 10 | tehát neki adta a dominót, s minthogy az utasitást kért,
486 10 | fáczánpecsenye elfogyott, s ahogy elmentünk Milánóba,
487 11 | ezt a szót: gazdag ember, s mint a jó falatnak megnyalja
488 11 | veséig fohászkodott: Uram s én istenem! - ha nekem ilyen
489 11 | úristen békével hallgatja; s kérdem azon kedves felebarátomat,
490 11, I | nem csináltak egymásnak, s a mint a nagyságos urat
491 11, I | meglát, annak mértékét veszi; s nincs az a számtartó, ki
492 11, I | embersorba fognám; házasodjék s ne válogasson oly soká a
493 11, I | szomszéduram a fiának ad.~- S mi volna az?~- A becsület, -
494 11, I | hogy így megleczkézték, s gondolá magában, megszolgálom
495 11, I | együtt előhozom ezt a dolgot, s kötekedtem vele; de már
496 11, II | mászna meg, - mondja Ferkó, s végül megköszönvén a nagyságos
497 11, II | utána lesek! - igéri Ferkó s dörmögő apjához hazament.~-
498 11, II | dolog, - mondja a fiú, - s ki tudja, mikor állok legközelebb
499 11, II | esze másfelé kanyarodik, s minthogy ilyen kurtán felelgetett,
500 11, II | gondolván, - majd észre tériti, s ahelyett, hogy küszködnék
1-500 | 501-946 |