Rész, Fejezet
1 3, I | tovább is az anyja.~- Azért mondtam - siránkozék a gyerek...
2 3, VII| házára.~- Csak úgy, ahogy mondtam... - levéllel.~- Értem tekintetes
3 3, VII| valamint az is igaz, a mit én mondtam, hogy a ki másnak vermet
4 4, II | észre fog nagysád venni.~- Mondtam már, hogy rég vágytam kegyedet
5 4, II | valánk, akkor kérdem:~- Hát mondtam én azt, hogy vesztettem
6 4, II | sem mondtad.~- De azt sem mondtam, hogy ezt a hölgyet láttam
7 5, I | Reguly szücs.~- Azt nem mondtam, hogy szücs.~- De bundákat
8 5, I | ujságot, sem könyvet, már mondtam édes szomszéduram, - engem
9 6, I | mert itt voltam.~- Álmomban mondtam...~- Mondtad ám, ... de
10 6, I | mondom... ha eddig nem mondtam, hogy azért is szeretem
11 6, I | anyádnak.~- Persze, hogy azt mondtam, mert hisz a milyen gyilkos
12 6, I | tudhatja, hogy én senkinek sem mondtam, hogy szeretem.~- Eredj
13 7, I | cselekedete...~- Én nem mondtam, hogy gonosz cselekedetek.~-
14 7, I | mérgelődjem, pedig a mit olyankor mondtam, éppen nem olyan, hogy én
15 7, I | akarok tudni semmit.~- Nem mondtam ezer, meg ezerszer, hogy
16 7, II | untig.~- Tehát ujdonságot mondtam.~- A legkellemetlenebbet, -
17 7, IV | eláll a lélegzetem.~- Mondtam úgy-e? - azért hát csak
18 7, IV | halódni fog; pedig még nem is mondtam, hogy...~- Mit? kapott a
19 7, VI | magának egyszer olyan jó hirt mondtam, hogy a hideg majd kilelte.~-
20 8, II | kérdezte kend? azért nem mondtam.~- No ne is mondd; mert
21 8, III| III.~Mondtam, hogy Tamási Pál nagyon
22 8, V | hanem a lányt nézte.~- Mondtam én neki, hogy az én lányomat
23 8, VII| darabra mállott szét.~- Mondtam gazduramnak, hogy így járunk,
24 11, VI | mondja Vámody.~- Én is azt mondtam, nagyságos uram, - de azt
25 12, III| közelebb érve, - hát mit is mondtam reggel, mikor a keresztútnál
26 12, III| tagadnám, édes apám, most mondtam meg neki! - mire a leány
27 12, IV | nem volt a háznál.~- Már mondtam, hogy mit keresünk, - ha
28 15, I | megint rosszul hallottam; mondtam Jancsinak, hogy rosszul
29 15, I | eredetijével egyesíteni?~- A mint mondtam, megmondtam; apád sem választhatott
30 15, I | Jancsinak mondá: Látod, mondtam, hogy gyerek áll a házhoz!~ ~
31 16 | asszony.~- Üssön beléd, nem mondtam előbb, hogy éhes vagyok,
32 16 | kidőlt keresztet.~- Hogy ne mondtam volna? - válaszolt az öreg, -
33 16 | odavagyok, hogyan segitesz meg?~Mondtam, hogy használt neki... ugyan
34 17 | mordult rá a huszár.~- Mit is mondtam csak? ... úgy, a fiamat
35 19, I | félig meddig érti, a mit mondtam, - de hinni nem akarja!~
36 19, II | fogott a mondókájához.~- Mondtam uram előbb, hogy édesapám
37 19, II | szörnyüséges hangot, ... azért mondtam, hogy már akkor is milyen
38 19, IV | visszajőjek-e még!~- Nem is mondtam én azt, hogy menjen el kend
39 19, IV | becsületét.~- Én csak azt mondtam, a mit magad mondtál, -
40 19, IV | értem! persze hogy azt mondtam, mikor kelmed a pinczéből
41 19, IV | házában. Tudom jól, mit mondtam, - azt is tudom, hogy nem
42 19, V | meglássuk, ki lesz itten az ur? mondtam most magamban, és a biró
|