Rész,  Fejezet

 1     7,  III|   bizalmasság határaihoz nem ért el: Róza, az ügyvéd lánya.~Érezteté
 2     7,  III|         Igazi férfi, - feleli vissza Róza, - semmi egyéb, mint egy
 3     7,  III|           zsarnok, - mondja fölnézve Róza, - azért, ha megengedi, -
 4     7,  III|          vagyok elég komoly? - kérdi Róza egészen föl és Sándorra
 5     7,  III|          hizelegni, - mondja ránézve Róza.~- Én ki nem okosodom a
 6     7,  III|   ellentmondás! ösztön! - mondja meg Róza kisasszony, minden nő ilyen?~-
 7     7,  III|            Felelet helyett, - mondja Róza, - minden férfi ilyen zaklató?~-
 8     7,  III|              még!~- Még? ... ismétli Róza... hisz oly sokáig hallgatott?~-
 9     7,  III|          figyelmetlen valék, - mondá Róza, - de ha ön szórakozott,
10     7,  III|             ellenkezőt jelentenek; - Róza, miért van az ön lelkében
11     7,  V  |             a krizis lefolyását, míg Róza az első szobában foglalkozék,
12     7,  V  |           várok, mondja Sándor, mire Róza széket mutatván, Sándor
13     7,  V  |            vagy a vizbe fog fulni.~- Róza kisasszony nagyon szorgalmas!~-
14     7,  V  |                 Dicsérni akar? kérdi Róza, - úgy inkább megmondom,
15     7,  V  |             mondja határozott hangon Róza, szemközt nézvén Sándornak
16     7,  V  |            mondja magyarázatot várva Róza.~- Hosszabban néztem a multkor
17     7,  V  |            viszont-kérdést! - mondja Róza.~- Parancsoljon!~- Egy ócska
18     7,  VII|            gombolyag fonal! - mondja Róza a bejövő Sándorhoz, - éppen
19     7,  VII|         Sándor.~- Nem szabad! - inté Róza fenyegetve...~- Kétkedik,
20     7,  VII|               vagy bosszantás? kérdi Róza.~- Becsületemre, a legkomolyabb
21     7,  VII|          titka van.~- Jó! ... mondja Róza... de bűnhődni fog Sándor.~-
22     7,  VII|               mondja az öregasszony.~Róza elpirult, a papirt anyjának
23     7,  VII|              Varjast.~* * *~Hazaért. Róza megtudván anyjától a dolgot,
24    18,  3  |       közöttük Szegedy Ferencz úr és Róza leánya, a többi vendég házalni
25    18,  3  |          nagyságos úr késő vénségére Róza kisasszony elé mert kiállni
26    18,  3  |              először és ma utoljára, Róza kisasszony. De bánom, hogy
27    18,  3  | odanyujtásával kérem a bocsánatot.~- Róza kisasszony engedje meg,
28    18,  3  |      játsztak, mely játékból azonban Róza visszahuzódott egy alkalmas
29    18,  3  |              lépcsőzetek egyikén, és Róza látta, hogy a párok kezet
30    18,  3  |            van.~- Hadnagy ur, - véli Róza, - én elengedem e sétát.~-
31    18,  3  |              engedném át senkinek.~- Róza! - mondja Kisfaludy, - egy
32    18,  4  |                Bizonyosan? - ismétli Róza, megütközve apjának e határozott
33    18,  4  |        Badacsonyra?~- Igen! - mondja Róza elhalaványulva.~- Kisfaludy
34    18,  4  |        találgatni akar! - jegyzé meg Róza, összeszedve magát ujra
35    18,  5  |           megérteni.~- Büntetni akar Róza?~- Senkit mást, csak önmagamat;
36    18,  5  |         Tehát a mit én akkor mondék, Róza is megtudta; ugy nem csudálkozom
37    18,  6  |         örvendeztek, s midőn Szegedy Róza meglátta Kisfaludyt, megdöbbent,
38    18,  7  |            öreg, hogy idáig érjenek. Róza nem gyanítván, mi következik,
39    18,  7  |         apjának nézett. - Ezen szóra Róza is figyelmes lőn, ezt ő
40    18,  7  |           nem engedjük meg! - mondja Róza. Minket ez szomoritott meg; -