Rész,  Fejezet

 1     3,  I  |      egészséges, szinte tiz éves fiú felelt az anyjának.~- Édesanyám,
 2     3,  VI |        mink édesanyám, - szólt a fiú, mióta csak kiment.~- Nem
 3     3,  VI |        anyám, ... szólt megint a fiú, ... hát én nem beszélek,
 4     3,  VI |       siránkozóhoz... ilyen ám a fiú...~- Hát Pétert ki szereti,
 5     3,  VI |         is.~- Nohát, ... szólt a fiú, ... még is azt mondja anyám,
 6     3,  VII|       vagy? mi vagy? ha egyetlen fiú volt is, kurta volt a számvetés,
 7     4,  I  |    akarék tanulni, midőn egy kis fiú szalad mellém, kit a hölgy
 8     6,  I  |        csak egy nyolcz esztendős fiú szorult le a földre, ölébe
 9     7,  V  |     teszem a feleletet, mondja a fiú, - a kérdés igen egyszerü
10     8,  III|          az időben volt egy árva fiú a faluban, ki ugyancsak
11     8,  III|        senki sem mond.~- Hogy jó fiú vagy?~- Azt akárhányan mondják,
12     8,  III|        mondja az asszony, mire a fiú is közbeszólt, egy hosszú
13     8,  III|        mire tele hangon mondja a fiú.~- Nekem? ... soha!~Ha az
14     8,  III|          öregasszony lányostól a fiú nyakába nem esik.~ ~
15     8,  VI |    szivével odadült a jó lélek a fiú keblére, s anyja mellé a
16     9,  I  |  méltóságos uram. - ajánlkozik a fiú.~- Az lehetetlen, - jegyzi
17     9,  I  |      méltóságos uram, - mondja a fiú urának nagy meglepetésére
18    10      |       padlók, s egy-egy lámpásos fiú...~- Hol jár az ön esze? ...
19    11,  I  |       koldus maradék.~- De hát a fiú mit mond, öreg? - faggatá
20    11,  II |          nekünk kell? - mondja a fiú.~- Tán részes aratónak akarsz
21    11,  II |      ilyenféle dolog, - mondja a fiú, - s ki tudja, mikor állok
22    11,  V  |       Hallom édesapám! - módja a fiú.~- Én meguntam az asszonycselédet
23    11,  VI |    lelket sem eresztek, míg az a fiú meg nem esküszik a lánynyal;
24    11,  VI |    igéretet.~- No hát vegye el a fiú a lányt, nem bánom, Isten
25    12,  III|          kezdi rá az apa, mert a fiú Galamb István fia volt -
26    12,  III| Megtartom, édes apám! - mondja a fiú ünnepélyesen, - ránézve
27    12,  IV |         már a leánynak tetszik a fiú, az apja oly örömmel adja,
28    12,  V  |          adná nekik elő.~Tudta a fiú, hol szokott állni a láda,
29    12,  V  |   elfárad bele. A megszomorodott fiú tán legkevésbé volt megijedve,
30    12,  V  |   előljárók eltávoztak, - s a jó fiú nem tudott egyebet mondani,
31    12,  VI | Megsajnálta ugyan nagyon, hogy a fiú helyett az apja bukott le,
32    12,  VI | visszariadván minden ember, a jó fiú egyetlen egy kapával ment
33    12,  VII|        mikor az a megszomorodott fiú kilépett a házküszöbön,
34    12,  VII|        Az is megmondom, mondja a fiú - nem volt kendben ma egy
35    12,  VII|        kendet a falu, - mondja a fiú kapájával elkezdvén az ásást.~
36    12,  VII|         szabadulhat.~Alig tett a fiú néhány kapavágást, keményre
37    12,  VII|    vallatni kell kendet - szól a fiú, azért induljon kend, elkisérjük
38    12,  VII|  fárassza kend magát! - mondja a fiú - annyi embert megrikatott
39    12,  VII|         utána! parancsolá neki a fiú újra.~- Édes fiam! - rogyott
40    12,  VII|          fogságra itélte, s a jó fiú apjának emlékét a gyanú