Rész,  Fejezet

 1     2,  I   | rókahistóriát. Ha megengedik, tehát újra kezdem; a mit eddig mondék,
 2     2,  II  |        tagjainkat.~Dolog végeztével újra szánra rakodánk; szél úr
 3     3,  V   |           hát? - rivalt rá a tanító újra.~- Van nekünk otthon több
 4     4,  I   |           lát, és mégis minduntalan újra fésüli magát, pedig én miattam
 5     4,  I   |         meghajtám magam, hókezeivel újra megsimogatá arczom, búcsuzóul
 6     5,  V   |          inkább megveszem a könyvet újra, mint gyűlölködjem velük.~-
 7     5,  VIII|             T és nagy A-val; kezdje újra.~Ekkor az irnok áthatva
 8     5,  VIII|          Megbolondult ön? ... kérdi újra a tudós úr, minek az az
 9     6,  I   |            kezdé meg a szót az öreg újra, - ott ne hadd a morzsát,
10     6,  I   |          czivakodókat; Jancsi pedig újra szóhoz fogott.~- Ne félj,
11     6,  II  |      Tisztelendő uram! szólt a gróf újra, s elbámulva a lány után
12     6,  IV  |                kezdé elhalaványodva újra Kántor István.~- Azt a kenyeret
13     7,  II  |                riadt meg az asszony újra, - hisz férjem a legrendesebb
14     7,  IV  |         ismételteték, így nemsokára újra fölmelegedék benne a vér;
15     8,  II  |        Bajnak, nem baj, nyöszörgött újra az asszony.~- Ha nem baj,
16     8,  II  |             Nem is szólok, - mondja újra a bejövő asszony, lányát
17     8,  IV  |    Tamásinak emberségével, - de meg újra egy nagy fába vágta a fejszét,
18     8,  V   |         beszélt volna, hanem a mint újra a tálba nyúlna, épen mikor
19     8,  V   |          lány, letette a kovászt, s újra kiment sirva.~- De nekem
20     8,  VIII|       helyre.~- De kicsoda? - kérdi újra a félemlős asszony.~- Hasztalan
21     8,  VIII|            a gyászolókban, míg amaz újra kérte, hogy eresszék be,
22     8,  VIII|            lánynak, s mikor kiment, újra folytatá, - de mivel ezt
23     8,  VIII|             a házra!~Mig az asszony újra keservesen sirt, az ügyvéd
24     9,  I   |             a fegyvert.~Bocsánat és újra bocsánat, jóravaló gazda
25     9,  III |           végre is megint a tömegek újra az istállókba rohantak,
26     9,  VI  |        viszik; az ugrásoknál, midőn újra kinyilik a test az iránynak
27     9,  VII |             s az örvendező vendégek újra a vadászat élveivel kecsegteték
28     9,  VIII|        kerítés mellett legyen, s az újra fölhúzott ajtón a vadat
29    10       |       elment, de néhány percz mulva újra fölpattan az ajtókilincs,
30    11,  II  |          végeztem el, föl is mértem újra.~- Fogyott úgy-e?~- A mennyit
31    11,  V   |           Neked néztem. - válaszolt újra.~- Úgy!~- Úgy ám! azért
32    12,  III |         mondja Örzse a legény kezét újra megfogva, - ne mondjon kend
33    12,  III |            Kedves leányom, - beszél újra az apa - talán még sem oly
34    12,  IV  |               s csak úgy ébredt föl újra, ha nagy fehér kutyái közül
35    12,  VII |       szólni.~- Ne segéljünk? kérdi újra a legény, - mert látom nagyon
36    12,  VII |        utána! parancsolá neki a fiú újra.~- Édes fiam! - rogyott
37    17       |           Hideg, ... hideg, - mondá újra az öreg, még inkább összekerítve