Rész, Fejezet
1 3, V | fakadt.~A három fiúból egy maradt csak; - Péter, a ki a leányt
2 3, VII| asszony meg egy kis lány maradt el ott valahol, úgy gondolom,
3 3, VII| talán a kis leány életben maradt? ezt kellene tudnom, szoros
4 3, VII| ütközet alkalmával, nem maradt nálatok egy kis leány?~-
5 3, VII| a biró megjött, egyedül maradt vele a szobában.~- Áthivassam
6 3, VII| hogy valami jelnek való nem maradt a leány körül?~- Nem tudom, -
7 5, VII| ördög, - hanem nekünk nem maradt úgy-e? talán azt gondolod,
8 6, I | egy jól megtermett legény maradt a tornáczon, ahol vagy harmincz
9 6, III| ment.~Ferkó az ökreinél maradt, s addig nézett a leány
10 7, IV | Még egy befejezetlen ügy maradt el a többi után, s ő hihetőleg
11 8, IV | várták a kész parancsolatot.~Maradt azonban olyan ideje is,
12 8, IV | Alig szóltam, rajtam maradt az utolsó szó, s ha egy
13 8, VI | asszony sorsán, csak Keresztes maradt nyugton, pipája hamuját
14 9, III| kilenczvenkilencz darab maradt meg, köztük a legjava ménekből
15 9, III| zebra (Onager) vadszamár maradt meg, mely a mint leszabadult
16 9, VII| azonban a zene mégis néma maradt.~A beteg észrevette a szörnyü
17 10 | elment, csak a borzadó inas maradt egy helyben, hogy hátha
18 11, IV | Nincs mit tenni, ... csak az maradt neki vigasztalásul, hogy
19 12, I | összeg födözve volt, nem maradt egyéb, mint egy ujdonatuj
20 12, VI | kitelt a szükséges pénz, nem maradt egyéb hátra, mind egy újdonúj
21 13 | egyben vagy másban hátra maradt.~- Mi lesz belőletek, az
22 14 | Ugy is lett, Simonyi ott maradt, de nem merték bántani,
23 16 | átjönnek a kérők.~* * *~Maga maradt a gazda... erre az ételét
24 16 | Istvánnak a keresztfánál maradt botjával hadonászni kezdett.~-
25 17 | kivül egynek-egynek nem maradt mása, mint tenyere és talpa.~
26 17 | Egyetlen egy köpönyegünk maradt, minthogy köztünk minden
27 18, 2 | magyar barátságért el nem maradt volna, sőt jókor visszaizent:
28 18, 2 | melyekből csak néhány kődarab maradt meg, hogy a ki eleink hatalmáról
29 18, 3 | mindenkép a titoktartásnál maradt, hogy atyját e nyilvánitásra
30 18, 3 | főhadiszállásra, midőn egyedül maradt, mindenütt apját kereste,
31 18, 6 | köteléktől el lőn vágva, nem maradt egyéb társa, mint a fájdalom,
32 18, 6 | fájdalom, mely a magára maradt emberben ellenállás nélkül
33 18, 7 | kedélyességben fulánk nélkül maradt, és az uton többé nem került
34 19, I | mentünk, - a mi kis czókmókom maradt, a nyakam között elfért,
35 19, II | anyánknak, vagy talán az maradt most miránk? mert a szegény
36 19, III| annyi csepp józan eszük sem maradt, ahány cseppet egy-egy vászonkorsónak
37 19, IV | zsáknak is gyakran hija maradt. Mig a vén boszorkány a
|