Rész,  Fejezet

 1     2,  I  |                  I.~Nemzetes úr is voltam már, alig valék tizenkét
 2     4,  I  |        1840-ben tizenhét esztendős voltam. - Azután következik az,
 3     4,  I  |             Lássa, amicze! - én is voltam ám olyan sűdő-ember, mint
 4     4,  II |           Ebből láthatják, hogy mi voltam 1840-ben, s mi lett belőlem
 5     5,  VI |           Hát adutt is volt már?~- Voltam bizony, hanem mióta ezek
 6     6,  I  |           válaszolt amaz.~- Gazdád voltam én? ... beszélj azzal, a
 7     6,  I  |       csukva marad úgy-e? mert itt voltam.~- Álmomban mondtam...~-
 8     6,  IV |          de hát előbb én is köztük voltam, s éppenséggel arról beszélt
 9     7,  II |            mondja Varjas, - nem is voltam háladatlan; mert éppen azon
10     7,  IV |               feleli Sándor.~- Rég voltam itt.~- Most sem hívta senki, -
11     7,  IV |        tudom hogy az előbb goromba voltam.~- Mint a pokrócz, édes
12     8,  III|       ilyen árva gyereket, mint én voltam, földhöz dobtak, padlásra
13     9,  I  |       tehát minthogy kenyér nélkül voltam, - s úgy is külföldre készült
14    13      |        kendert az eső elől, s alig voltam el a háztól egy óráig, már
15    15,  I  |          bementem... kijöttem, ott voltam a réginél, - egy kukkot
16    15,  I  |      sokaság után; végére kiváncsi voltam e tolongásnak, de mellőzve
17    15,  I  |              Most velem oda jössz. Voltam ugyan már ott, mondhatom,
18    18,  5  |          se látója, se hallója nem voltam az egész komédiának.~- Jaj,
19    18,  7  |           édes apjának!~- Tehát én voltam igaztalan! - mondja a leány,
20    19,  I  |      Dehogy szegődtem én, - otthon voltam - bakter!~- Akkor kereste
21    19,  I  |         menyegzőn pedig vendéghivó voltam, - őszre kelve szüret után
22    19,  I  |       karácsonytájban sertésölő is voltam; igy aztán a sok mindenféléből
23    19,  II | ösmerhettem legjobban, mert én fia voltam, - de ösmerték azt sokan, -
24    19,  II |     anyámmal együtt, - minthogy én voltam a legidősebb gyerek, én
25    19,  III|       megett ül; hanem én szemközt voltam akkor a leánynyal, pedig
26    19,  III|          akaratját.~Már az udvaron voltam, a lány is utánam jött,
27    19,  III|            el, hogy helyette ma én voltam a bakter.~Be is mentem,
28    19,  III|        fogva három álló esztendeig voltam bakter, nem a hasznáért,
29    19,  IV |          egyedül a köze.~Eddig sem voltam torkig az ő kegyelmében,
30    19,  IV |       kegyelmében, hanem a mennyit voltam is, bezzeg kimaradtam; mert
31    19,  IV |       leányát a nyakába varrta. Én voltam a vendéghivó, és a falu
32    19,  IV |          az én jó kedvemen. Nem az voltam én ezután, a ki voltam előbb,
33    19,  IV |          az voltam én ezután, a ki voltam előbb, szinte megéreztem,
34    19,  IV |       módom esett, megint ott kinn voltam.~Reggel felé szétment a
35    19,  IV |          egyszerre csak Örzsééknél voltam.~Egy kis maradék bor is
36    19,  V  |     minthogy én most gyenge lábbal voltam, csak czipelt ám galléromnál