Rész,  Fejezet

 1     1      |    jössz, eltévedt századika az ur nyájának?~- A király aklából,
 2    13      |       kis dicsekedést Schneller ur szivesen türte, felesége
 3    13      |        mit beszél a tisztelendő ur, éppen rád illik; mert azokról
 4    14      |         a lóról.~- Megengedi az ur, hogy én rendbeszedjem azt
 5    14      |  Terézia keresztjét.~- Tábornok ur, - viszonzá Simonyi katonás
 6    15,  I  |  megelőzőleg fogadott az özvegy ur, ki körülményeimet terjedelmesen
 7    15,  I  |   holnap itt lesz az öreg teins ur is; kvártélyt csináltam
 8    15,  I  |  hányadán vagyunk? mert az öreg ur valami galibába hozhatná
 9    15,  I  | gazdasszonykodik, az öreg teins ur pedig jár, kel, tib, láb,
10    15,  I  |        hisz tudja az ifju teins ur, hogy az álmoskönyvre sokat
11    15,  I  |       is fia van, az öreg teins ur volt a keresztapja, meg
12    16      |       István.)~- Fizesse meg az ur isten, - folytatá még odább -
13    16      |         kétségbe, a tisztelendő ur ugy is szelét vette a dolognak,
14    16      |       szót, hanem a tisztelendő ur tudom elborzadt, ha megálmodta,
15    16      |  vigasztalódására a tisztelendő ur közbenjárása, minthogy édes
16    16      |    urnak a nyáját a tisztelendő ur vezette; azt is jól tudta,
17    18,  3  |       fizkó, - véli a nagyságos ur, - hanem az anyádat sajnálnád-e,
18    18,  3  |    ember, mint Horváth Zsigmond ur ő nagysága, kinek több talléra
19    18,  3  |     rájuk ijesztett a nagyságos ur; annál inkább megörültek,
20    18,  3  |          hogy láttam!~- Hadnagy ur az első férfi, a ki mindjárt
21    18,  3  |         csinálhatnék.~- Hadnagy ur, valóban nem okosodom ki.
22    18,  3  |        ily közel van.~- Hadnagy ur, - véli Róza, - én elengedem
23    18,  5  |    Rózámat itt lelem.~- Hadnagy ur, ugy látszik, kényelmessé
24    18,  5  |   magyarázatot kérek.~- Hadnagy ur katona, jól tudja, hogy
25    18,  5  |   észrevettem, Horváth Zsigmond ur ellopta előlem; most értem
26    18,  7  |       egymást.~Horváth Zsigmond ur jobban szerette mind a leányt
27    18,  7  |   kedvem van! ... Kezdi az öreg ur, - szeretnék akkora lármát
28    18,  7  |         kérdi az öreg nagyságos ur.~- Engem meg elvisz édes
29    18,  7  |       mit akar Horváth Zsigmond ur ő nagysága.~Fölösleges volna
30    19,  II |     hova kerültem, azt kérdi az ur? - voltaképpen én nem is
31    19,  II |       emlékezete, - de lássa az ur, a pap hányszor emlegeti
32    19,  II |        annyit, hogy szent Péter ur egy fontban elvenné?~- Mi
33    19,  III|     tudott.~- Könnyen beszél az ur énvelem, mikor a hátam megett
34    19,  IV |      akar? mert nem is hinné az ur, hogy ez a mi nyájunk, ha
35    19,  V  |     meglássuk, ki lesz itten az ur? mondtam most magamban,