Rész,  Fejezet

 1     2,  I  |          hogy hóban még okos ember soha sem vetett, s hogy a jobbágyot
 2     2,  II |          se ittam, de nem is iszom soha; hát elhiheti, hogy félelmemnek
 3     3,  I  |             rimánkodék a gyerek, - soha sem mondom azt, a mit nem
 4     3,  I  |           hogy ugatni kell neki.~- Soha sem szólok igaztalant édesanyám,
 5     3,  V  |              Veled egy födél alatt soha! - pattogott Ferkó, bizván
 6     3,  VII|            uram a levelemet, a mit soha meg nem érdemlettem, azzal
 7     4,  I  |            itt is kisült, hogy még soha sem beszélt vele, csak órákig
 8     4,  II |       pillanatra, aztán az életben soha!~- Persze, hogy nem kapaszkodik
 9     4,  II |       igazabban meg kell mondanom, soha sem láttam; - azonban pajtásom
10     4,  II |          el valamit?~- Igazad van, soha sem mondtad.~- De azt sem
11     4,  II |            nyelvemet leköté.~- Önt soha sem láthatni!~- Ritkán jöttem
12     6,  I  |            gondoljon? ő maga ugyan soha sem szólt a leánynak, de
13     7,  II |         legrendesebb ember volt és soha senkivel pénzviszonyba nem
14     7,  IV |          mentegetni akará magát.~- Soha se törődjék, - tudom, hogy
15     7,  VII|           milyen jó fizető vagyok, soha sem tagadom én, hogy adós
16     8,  II |   nyughatatlankodék amaz, - de hát soha sem marad idő, hogy kenddel
17     8,  II |         lángba gyult gazda.~- Mert soha sem kérdezte kend? azért
18     8,  III|         vagy?~- Eszembe sem jutott soha, nekem elég, hogy ép kezem-lábam
19     8,  III|         mondja a fiú.~- Nekem? ... soha!~Ha az öreg Tamási be nem
20     9,  I  |           hogy egy bizonyos eszmét soha sem birok feledni, ha bárhol
21     9,  III|             de már oly nagy számra soha, mint előbb, és Bécsben,
22    12,  II |      hegyes orrú ember, csakugyan, soha sem is panaszkodott, hogy
23    12,  III|          elereszted-e a kezemet?~- Soha, de soha! - feleli Örzse
24    12,  III| elereszted-e a kezemet?~- Soha, de soha! - feleli Örzse oda gondolva
25    13      |      hallottam: Kis lányos asszony soha se beszéljen valamit a nagy
26    14      |            Kecskeméten olyant, mit soha el nem feledt.~Lakozásuk
27    15,  I  |        néhány pillanatig magára.~- Soha...! nem, ... itt maradok... -
28    15,  I  |       Igérje meg, urambátyám, hogy soha ezenkivül máshoz nem kényszeríted.~-
29    16      |            ember, a mi talán igaz.~Soha sem mondja a paraszt legény,
30    16      |          Parancsolok-e én neked?~- Soha sem tagadtam én azt apám
31    17      |       inkább összekerítve magán, - soha sem láttam ilyen vékony
32    18,  4  |            meggondolatlan emberről soha sem beszél leánya előtt?~-
33    18,  5  |         csudálkozik a másik.~- Ugy soha sem fogja jobban megérteni.~-
34    19,  V  |      biróstul együtt egy szálig de soha sem láttam.~- Ki vagyok, -
35    19,  VI |   legjobban, hogy én rólam rosszat soha sem hitt.~Várt a vén asszony