1-500 | 501-946
Rész, Fejezet
501 11, II | a lány után ólálkodni, - s mig a lovakat szerszámozta,
502 11, III | benne mindenféle gondolat, s valamennyi arra menvén ki,
503 11, III | összebeszélt emberek voltak, s mindhárman azt a szentet
504 11, III | úr tán megérti a jó szót s míg a többi otthon a napon
505 11, III | szűrének egyik szárát kiteríté, s most mind hárman azon főzik
506 11, III | miként állnak a mérnök előtt? s mikor azon is megalkudtak,
507 11, III | találjon is ki bennünket, s ha valami okosat gondolt,
508 11, III | a ketten.~Hagyjuk őket, s menjünk a mérnökhöz.~Mérnök
509 11, III | burgonyát mindig maga sütötte, s ilyenkor nagy urias könnyüséggel
510 11, III | könnyüséggel leheveredtek a gyepre, s elbeszélték, hogy minő kedves
511 11, III | körutja, - bámulókra találj, s az inas vigye utánad az
512 11, III | haza szegény ember fogalma, s ezen fogalomnak odaadta
513 11, III | éjjel-nappal megnyithat az - apa; s ha az egyik teremben elfogadtatnánk,
514 11, III | kiforditja őket az ember, s ha ezt szinpadon adják,
515 11, III | de midőn lányát kérik, s a kérő olyan elösmert szorgalmu
516 11, III | legtisztább szeretetnek véli; s elválásról beszélni, annyi
517 11, III | utasok, beszéltek, végeztek, s Budainak utasitására gondolva,
518 11, IV | engedett?~- De nem ám!~- S azt mondta, hogy nem adja
519 11, V | lánynyal pap elébe állok, s a pap azt kérdi: szereted-e
520 11, V | mondja nagy méreggel az öreg, s kiment az udvarra.~Ime ilyen
521 11, VI | űzte-fűzte a gazdagságot, s ha eddig egyet fordult napjában
522 11, VI | egy ember könnyen átfért, s a mint a gaz itt magasabb
523 11, VI | lesz, - gondolja Vámody, s minden neheztelés nélkül
524 11, VI | farkast, - gondolá magában, s két óra alatt az ablak alatt
525 11, VI | arasznyira földet hányt, s készen volt a csapda.~Budai
526 11, VI | aludni hajszolta embereit, s midőn mindannyit leparancsolta,
527 11, VI | Budai képében előkullogott, s csendesen az ablak alá ment.~
528 11, VI | Ekkor jött elő Vámody, s közelebb menvén, mintha
529 11, VI | Kihuzta Vámody Budait; - s midőn később a lakodalom
530 12, I | a sok asszony a tűztől, s bereteszelte a konyhaajtót,
531 12, I | dobot ütött néha oldalba, s ezzel a rekedt hanggal egy
532 12, I | esztendeig állt ott a kaloda, s némely ember, kiben nem
533 12, I | érte? kiabált a kisbiró, s a vevők itt-ott egy-egy
534 12, I | megtoldván az igéretet, - s azontúl már nem akadt ember,
535 12, I | elkótyáltaték az ingóság, s mikorra a végrehajtási összeg
536 12, II | István elérte Holló Pétert, s minthogy a gyalogutról a
537 12, II | beszédet, föltárta balkezét, s annak hüvelykén mutatá jobbik
538 12, II | kendet birónak választották, s kend a pörpatvarban addig
539 12, II | Kend olyan félprókátor, s ahol valamely bolondra akad,
540 12, II | ember, kend azt megkerüli, s egy-két rendirás mellett
541 12, II | termést, vagy dobot üttet; s mire amannak megérnék a
542 12, II | nézzünk valamivel odább, s mikorra Galamb István elvégzi
543 12, III | pacsirta a levegőben egyedül, s oly boldogan csicsergett
544 12, III | illata megjárta a levegőt, s ha már a fűszálat is kicsalta
545 12, III | Megleli a szem a szemet, s az a nem mondott titok végre
546 12, III | takarodott már a népség, s minden irányban a falu felé
547 12, III | legény körültekintvén magát, s látva, hogy egy jó fertályig
548 12, III | meglepetve nézett vissza, s talán már ő sem bánta, hogy
549 12, III | hogy úgy elfordulsz tőle - s ezen szónál megfogá a kezét, -
550 12, IV | hol egy patak folydogált, s minden háztól egy átjáró
551 12, IV | nyakatokat, - dörmögte magában, - s mintha a szót, mit maga
552 12, IV | utczaszeren elment a leány után, - s csak úgy ébredt föl újra,
553 12, IV | hát ő körömközé kapja; s ha majd egyszer ott lesz,
554 12, IV | korcsmát is gyakrabban járta, s már azért is hozatott egy
555 12, IV | az ész megint leültette, s addig beszélt maga is a
556 12, IV | mikor lesz a fizető nap? S kezet adott reá, hogy ő
557 12, IV | három nap volt még hátra, s most bánta meg először életében,
558 12, IV | most két Hollóvá válnék, s aztán az egyiket jól eldöngethetné
559 12, IV | hosszú madzagra kötötte, s egy fiatal ficzkó kapja
560 12, IV | Mink Örzséért jöttünk, s ha a fiamon nincs kivetni
561 12, IV | Egyebünk magunknak is van, s ha felesége volna a fiamnak,
562 12, IV | de az ajtónak kerültünk, s már az a kérdés, kapunk-e
563 12, IV | megfogván az odanyujtott jobbot, s végül azt mondván: - Egy
564 12, V | ennek a tájnak is jusson, s egy napon estefelé megjött
565 12, V | pöcsétes levél biróuramhoz, s az otthon nem lévén, Galamb
566 12, V | elteszi láb alól a legényt, s minthogy mindig leselkedett,
567 12, V | vizen át elmegyen Örzséékhez s néhány óráig ott tölti az
568 12, V | időt.~Igy ment ez a dolog, s minthogy a gyalogpósta a
569 12, V | luczernásnak végén a ládát, s megindult, hogy Örzse apjának
570 12, V | holmija után kapkodott, s iparkodott elfutni a veszedelem
571 12, V | gyanuból ijedelem válik, s nagy bámulásul a többinek,
572 12, V | minden boldogságot leszedjen, s mintha már még ujabb fájdalmat
573 12, V | Megszaladta a hir a falut, s Örzse apjával rémülten nyitottak
574 12, V | előljárók eltávoztak, - s a jó fiú nem tudott egyebet
575 12, V | legközelebb van ott az úristen; s minthogy ezt a fiút a jó
576 12, V | gyarló szemmel is látom már, s toldalékul még csak annyit
577 12, VI | veszünk a cselekedetnek, s azon szerint itélünk, mit
578 12, VI | emberi szemmel meglátunk, s e miatt bizony az ártatlant
579 12, VI | merjen megmoczczanni, - s ha majd a legény a házatlan
580 12, VI | meg ne üssék házuk előtt; s ekképen a mi kirimánkodható
581 12, VI | mind az asztalára került, s igy már jó formán biztosan
582 12, VI | fogja megvenni a házat; s ámbár a telek értéke még
583 12, VI | egy nyúlfiút megszorithat, s a meleg húsból lakmározhatik;
584 12, VI | Leütötték a harmadik szót, s a ház a telekkel Hollóé
585 12, VI | egy-két szót meghallotta, s mintha látnám kezében a
586 12, VII | kisfiával bujóst játszott, s a kisdedet sarokról sarokra
587 12, VII | egy-két szál metéltet vetett, s a gyermek a kismacskákkal,
588 12, VII | gyermek a kismacskákkal, s egy kis borzas kutyával
589 12, VII | honnét az apai házat nézte, s nehéz szivvel kereste azt,
590 12, VII | Péter kertjéből indult ki, s a mint az esteli homályban
591 12, VII | indulat küldte a legény után, s éppen midőn az Hollót lesé,
592 12, VII | észrevette leendő ipát, s intett neki, hogy csöndesen
593 12, VII | lesi, munkájához látott, s mivel ő azt már régóta cselekszi,
594 12, VII | szomszédnak telkén odább teszi, s ennyivel is nagyobb lesz
595 12, VII | vizen, illetőleg a padlón, s egy fűzfa mellől alig néhány
596 12, VII | mint a megkezdett kocsonya, s nem akart rálépni; mert
597 12, VII | rettenetes gyanú támadt; s a bünösre nézve mondja kérdőleg.~-
598 12, VII | fiam, én fürészeltem be, s édes apád igy esett a folyóba.~-
599 12, VII | holtig tartó fogságra itélte, s a jó fiú apjának emlékét
600 13 | egyikét fogom bemutatni, s ha bár még olyan német neve
601 13 | ha rossz hiremet hallaná; s én, három gyermeknek apja,
602 13 | látja tiszta szándékomat, s talán még azt is megbánja,
603 13 | a tanodai osztályozást, s odanyujtván neki bővebb
604 13 | bővebb megtekintés végett, s midőn nevemet a jelesek
605 13 | kétgarasos is mellette volt, s egyet igazitván nyakkendőmön,
606 13 | mindezt legjobban tudta, s az ő szava olyan volt, mint
607 13 | maguk között az asszonyok s kivált a fiatalabb asszony
608 13 | férfiember a kenyérkereső, s olykor-olykor a pecsenyeszagot
609 13 | nagyon későn ne jöjjön, s éppen a kellő órában az
610 13 | legelső cselédet előkapta, s úgy megmosta szóval, ha
611 13 | meglátott, mindent megnézett, s ha ő megizente, hogy egy
612 13 | szakadt hozzánk más országból, s alig volt Ireghen néhány
613 13 | eszi azt, a mit én főzök; s ha a töltött káposztától
614 13 | a tálban elébe van téve, s midőn időnek folytával Schneller
615 13 | készülvén a pirongatásra, s mindaddig csavargott a sátorok
616 13 | raktam a kendert az eső elől, s alig voltam el a háztól
617 13 | jószág aratás óta sántit, s a bal sarkára nem lép.~Schnellerné
618 13 | kendertiprókat hivatott, s rakosgatni a gyanus asszonyt
619 13 | lángjával megfüstözött, s az éléstárba - sötét helyre
620 13 | legutoljára hagyta a gyanust, s a mint kijött, egyik ujját
621 13 | kijött, egyik ujját megnézte, s ugy találta, hogy mindenkinek
622 13 | hozni.~Van aztán finomság, s a szegény fiatalember a
623 13 | itt is megrovandó volt, s én tudom, mikor asszonynéném
624 13 | tudd meg, lesz-e ennivaló? s ha olyan férfi jön érted,
625 13 | hogy körülsétáld a világot, s majd vénségedre keress egy
626 13 | csontjaidnak meleg levest főzzön, s agyongyötörd féltéssel.
627 13 | selyemzsebkendőt adtunk ajándékba, s ezen tisztességjelet a menyegző
628 13 | a fiatalok mulatságába, s én ma is megkönnyezem, ha
629 13 | elég, valamint irigység, s a nyelv temérdeket ártott;
630 13 | ismerősnek konyhájára rászokott, s az ilyent nehéz volt kinézni
631 13 | hogy igy bánjanak vele; s az én kedves asszonynéném
632 14 | Debreczenben járt iskolába, s mint katholikus ifju a református
633 14 | körül verébfészkek vannak, s az anyányi verebek vigan
634 14 | egyik sem akart kimenni, s már igen hihető volt, hogy
635 14 | pajtásait hatalmasan legyőzheti, s minthogy éppen úgy szóliták
636 14 | A deszkát kinyujtották, s a szilaj gyermek vakmerőn
637 14 | vakmerőn kilépett a deszkára, s a verebeket egyenkint szedegette
638 14 | föltámadt a diákpajtásokban, s eszük egészen a verébfogásra
639 14 | a verébfogásra veszett, s már ijesztgetni kezdék a
640 14 | pajtásokat majd megette a méreg, s éppen azért a fenyegetés
641 14 | már ijeszteni is akarnak, s ez okból a deszkát egy kissé
642 14 | egyensulyt elvesztette, s minthogy a három diák szintén
643 14 | valaki éppen fölfelé jő, s a három diáknak nem marad
644 14 | deszkában megkapaszkodott, s igy isten csudájából sértetlenül
645 14 | sértetlenül megmenekült, s minden bosszuja ennyi volt,
646 14 | Lakozásuk volt a mészárosoknak, s a remekelő legény ez uttal
647 14 | éjszakán is tartott a mulatság, s a diákok lesték a jó alkalmat,
648 14 | mulatságot elronthassák, s e czélból csapatosan járkáltak
649 14 | elkeseredetten használta öklét, s az egyik diák félholtan
650 14 | mészárosok közel vannak; s a zajra odacsődült tömeg
651 14 | barátjától elbucsuzott; s addig nem látta, mig mint
652 14 | oldalt heten fogták körül, s így nem annyira leverték,
653 14 | leszoríthatták a lóról, s a hét között egy tiszt lévén,
654 14 | francziák pedig nevettek, s nagy örömmel mentek vele
655 14 | tiszt is leszállt a lóról, s valamennyi kantárt a hetediknek
656 14 | rángatta a kantárszárt, s a franczia odafigyelt, Simonyi
657 14 | francziát kilökte nyergéből, s ugyanazon lóra fölkapván,
658 14 | már javában busúltak érte, s még a bográcsban levő húshoz
659 14 | is elment minden kedvük, s ime közibük nyargal Simonyi.~-
660 14 | örültek a vitéz katonának, s ezen eset után másnap Simonyit
661 14 | múlhatatlanul megkivánták, s egy ízben a férj harmadnapig
662 14 | minket jó borral elaltatnak, s addig az asszonyt elviszik
663 14 | Simonyi szivesen elfogadott; s e két helynek kulcsát magához
664 14 | kifeküdt a szabad ég alá, s tizenegy órakor észrevette,
665 14 | hágcsót támaszt a lány, s midőn azon a férfi lejött,
666 14 | Már a második is átlépett, s a beszédből érté, hogy még
667 14 | azoknak pedig nem jár sült.~S midőn így elrendezett mindent,
668 14 | fiatal huszárnak kezét, s megint kérdi:~- Mivel hálálom
669 14 | leány lépett be a szobába; s minthogy már az ölelkezést
670 14 | bámulta a gyönyörü lovakat, s éppen azért az igazgatóval
671 14 | bajuszú huszár ballagott, s egy lepedőbe burkolt csomagot
672 14 | Az igazgató készen várta, s midőn a lovat elővezették,
673 14 | csinálni.~Ez is meglőn, s midőn távozának, Simonyi
674 14 | lóra, járjon vele körül, s midőn ő inteni fog, forditsa
675 14 | kását csapott az orra felé, s a ló eszeveszetten vágtatott
676 14 | vágtatott az emelvényre, s onnét le, mint a huszár
677 14 | szégyennel huzódtak vissza, s Napóleon tűrhetetlenségében
678 14 | hozzálátott Simonyi a munkához, s a francziák engedni kezdenek,
679 14 | Napóleon közelükben volt, s rájuk kiálta:~- Francziák
680 14 | megengedé az árverést, s egy délután kivezetteté
681 14 | igéret egymásra következett, s ugy lett vége, hogy a württembergi
682 14 | felerészben a lóról leszállni, s igy küszködni a gránátosokkal.~
683 14 | egy franczia keresztet, s ezt neki küldje el. Ez kemény
684 14 | is rendesen tartózkodott, s itt véletlenül megösmerkedtek.~
685 14 | szomszédszobából előhozta a keresztet, s a franczia elé tartva kérdi:~-
686 15, I | megütik a tizenhárom próbát; s igy én a Kelmen-családnak
687 15, I | öregemnek zsörtölődései, s bennem helyezett reményei
688 15, I | ügyetlen csak nézni tudtam; s ha családunknak szilajkodó
689 15, I | dolgokkal nem bibelődtem; s a nőkkel való találkozás
690 15, I | sehogy sem válandott belőlem, s hogy az ellenség ágyujával
691 15, I | téglázó vasa elégszer kihült, s hogy Lizinek a szive lágyabb
692 15, I | fájdalmaim megszüntek már, s igy terveivel ő is felhagyott.~* * *~
693 15, I | lovak közé új tömeg dült, s az egyik ló alól még jókor
694 15, I | veszedelemből távozni akarék, s ekkor ismerém meg a megmentettben
695 15, I | szenvedéseim, lelkem erőt vett, s mig a férfiak a mellékterembe
696 15, I | bőrödet is a fiskusnak hagyod?~S több efféle gyászos gondolatokat
697 15, I | osztrákországi javait eladni s velünk együtt Pestre költözködni
698 15, I | rikogatott bölcsőjéből, s a fiu nemcsak névvel, apám
699 15, I | különb kérő nálamnál.~- S oda adták a leányt?~- Biz
700 15, I | Sátorfánkat felszedtük, s mentünk a redoute-épület
701 15, I | atyja egy vidám fiúnak.~- S nőd?~- A kilenczvennyolczadik
702 16 | munkádon az időt rajt feledi, s egy pár száz esztendő mulva
703 16 | hogy megláthasd, milyen? s ez a semmi a tölgyerdőt
704 16 | városba, - a nap ide is besüt, s a komáromi kalendárium ide
705 16 | megmondja, mikor legyen meleg, s lesz-e hó a télen?~Azt is
706 16 | szó, mint a káromkodás, - s minthogy őt kaptam elő a
707 16 | itatónál egymás mellett álltak, s az elmenőnek a szeme rajtuk
708 16 | az asztalnál felejtettem, s a szeretőkről is akarok
709 16 | napról-napra szélesebb lesz, s az ő nagy fejével nem volt
710 16 | mennek.~Rájuk leskelődött, s a lány apjának jól megtoldva
711 16 | hegedüje az ablak alatt, s a mint kifért a száján az
712 16 | Vincze nem hallatszott, s mig a tüdejébe bele szedte
713 16 | gondolt tehát időnyerésért, s azt mondá még... majd keresek
714 16 | apám, - felele a leány, s a konyhában meglelvén a
715 16 | piszkafát, azt egyik kezébe, s egy tányér lisztet a másik
716 16 | szelét vette a dolognak, s azt mondta, majd annak a
717 16 | leszek, - mondá a leány - s bement a házba.~- Meg én
718 16 | nem feled-e el valamit? s mikor az ajtó sarkához került
719 16 | né! hallék a biztató szó, s az öreg a kapu felé hajtott.~-
720 16 | mondá vagy háromszor a lány, s alig várta, hogy a kaput
721 16 | lökte.~Megijedt a két csikó, s mielőtt a gazda az ülésbe
722 16 | gyeplő fogta meg a gazdát, s ekképpen csuszott hason
723 16 | válaszolt az öreg, - s ha máskor eljött, most is
724 16 | tettek a csikók egy fordulót, s utközben ismét megrezzenvén
725 16 | visszafelé jöttek nagy nyargalva, s ezen robajra a várók is
726 16 | Csititani kezdék a lovakat, s még csak utóbb vették észre
727 16 | kelme kiment a formájából; s mig valamiképp a véréből
728 16 | a szoba vénasszonynyal, s a ki mi bolondot meghallott,
729 16 | de most alább hagyott, s inkább, mint hazudjon, egy
730 17 | megnyirta és meg is borotválta, s mikor ez nem használt, kezén
731 17 | bizonyosan komoly emberré lett, s annál inkább elhihetik önök,
732 17 | találta mondani, hogy nem; s talán ebből magyarázható
733 17 | mennyiszer czipeltük mi őt ide s tova, mert míg Pontius Pilátus
734 17 | elébb, hogyha még megvolna s beszélni is tudna, maga
735 17 | aztán fel is hagytam vele, s maiglan is annyira szeretek
736 17 | hogy javában füstöltünk: s az a néhány könyv is, a
737 17 | köztünk minden közös volt már, s a ki az elsőét megenni segélte,
738 17 | pontot kért a földön kivül, s azt igérte, hogy a földet
739 17 | világon, kicsinyből nő a nagy; s hogyha Fulton a konyhán
740 17 | hangzék a biztató szó, - s a köpönyeg nemsokára nyakába
741 17 | barát elgyalogolt vele, s egy szük utcza sarokházának
742 17 | gyertya mellett pislogott s oly prédaleső szemekkel
743 17 | sebesen egymáshoz dörgölte, s a mint látszott, a hidegtől
744 17 | magára kapta a köpenyt, s midőn jól belegöngyölte
745 17 | volt.~- Itt a tiz forint! - s az öreg a köpönyeg alól
746 17 | morogva: egy kevéssé láttok s egy kevéssé nem láttok és
747 17 | pipaszagot érzek... mondá, s kihámlott az új vendéglőből,
748 17 | várj; majd adok reggelit - s ezzel a benyilóba sétált.~-
749 17 | a kikémlelendő tárgyat, s azonközben Lajost és más
750 17 | a gyertyát is kioltotta, s csak a hold fényénél történt
751 17 | fulladott a köhögés miatt, s a mennyit köszönteni akart,
752 17 | kályhára, fűttesse be jól, s várja meg, mig a viz a szájában
753 17 | bátrabb legényt küldjön! - s ezzel levette a köpenyt. -
754 17 | én neki a köpönyeget, - s ezzel a mellékajtó felé
755 17 | Hatodszor ismét a barát jött s a mint jónak véltük, bajuszt
756 17 | fél óra mulva megnézem, s mire visszajön, kiolvasom
757 17 | bélése, bársony a gallérja s punktum!~- Micsoda? ...
758 17 | fűtöttek be, - megfáztam, s azt mondják, hogy meg is
759 17 | aludtam, valaki rám tört, s a köpönyegeket ellopták.~-
760 17 | szépen kivitette a konyhába; s most mikor először úgy megfázott,
761 17 | adott.~Ő most gazdag ember, s máig sem feledi a zálogos
762 18, 1 | férjek az első hónapban, s egy ilyen meggyűlölt fehér
763 18, 1 | majd még esztendeig viseli, s midőn éppen esztendős házasok
764 18, 1 | Elkövetkezett az esztendő, s a háznál egy ujdonsággal
765 18, 1 | a szigorú gazdálkodást, s ekképpen a köpönyegnek még
766 18, 1 | asszonyt állitottak melléje, s a mennyi szappan ráfért
767 18, 1 | új polgár köszöntött be, s minthogy a gond ekképpen
768 18, 1 | szappanhoz folyamodtak, s a köpönyeget másodszor mosták
769 18, 1 | új polgár köszöntött be, s az isteni áldásnak ilyetén
770 18, 1 | varrt föl, a minőt talált, s ha nagyon vizsgálgatta volna
771 18, 1 | gomb volt már a bekecsen, s a gazda mindenikről tudna
772 18, 2 | jóllakott törvényekkel, s végre nem akarván széken
773 18, 2 | zeneszó mellett ebédelt, s a merre utazott, saját jószágainak
774 18, 2 | hozván azt magával a jó mód. S minthogy abban az időben
775 18, 2 | magával megyen a házára s ott élődik negyven napig;
776 18, 2 | nagyságát, vette az izenetet, s ha a lova meg nem sántul
777 18, 2 | lefoglaltak a vendégek számára, s a korcsmáros ilyenkor sikáltatott,
778 18, 2 | eltagadhassa a jó szállásbérért, s a vendégek számára a sümegi
779 18, 2 | néhány tallért és huszast, s midőn azt jobbra-balra jó
780 18, 2 | jobbra-balra jó messzire elszórta, s a bámész nép egymás kezéből
781 18, 2 | hatos tallért is kivenni, s ez volt a jele, hogy a czigány
782 18, 2 | szépségü Szegedy Rózát, s a mint az ebédlőterembe
783 18, 2 | parancsolja ő nagysága s a parancsot váró korcsmárostól
784 18, 2 | hegyremászó ember a hadnagy úr, s a ki legtöbbet hazudik neki
785 18, 2 | hegedülitek az én nótámat. - S ekkor körülnéz a vendégek
786 18, 2 | között, ha akad-e úti társ? s a karjába kapaszkodó hölgynek
787 18, 2 | indulva, utánuk a többi, s a mint a följárat elejéhez
788 18, 2 | multak emlékét hozta le s a sors igazságos akarván
789 18, 2 | uram elérte a csapatot, s az ismerősöket üdvözölvén,
790 18, 2 | kiáltja Horváth Zsigmond, s a kérdésre hasonló tréfával
791 18, 2 | az már megjő a hirrel, s ez a boldogtalan úgy hallgatja,
792 18, 2 | ördög tudja, hol szedték, s mivel az elhiszi: hát örömest
793 18, 2 | Ezután megindult a csapat, s a meglehetős kényelmes uton
794 18, 2 | ismerkedés könnyen végbe ment, s midőn a kiváncsiak a hosszú
795 18, 2 | mondja mély bánattal, s midőn e néhány szó után
796 18, 2 | mindjárt kézre kapta a hegedüt, s elkezdett egy bús magyart
797 18, 2 | századunk bánata feküdnék, s azt fölneszezni nem akarná.
798 18, 2 | olykor élesebben eljajdulni, s e kis zajra egyenkint előkerült
799 18, 2 | öcsém! - kiált föl a másik, s minthogy karján a szép hölgy
800 18, 2 | váltani a lelkes hölgygyel, s ez elegendő volt foglalóul
801 18, 3 | Badacsony rég volt ily élénk, s a fiatal testőrtisztnek
802 18, 3 | összesereglett leányok, s a Kisfaludy-név a badacsonyi
803 18, 3 | volt valamennyi között, s minthogy azon időben hirlap
804 18, 3 | mellette ült Kisfaludy s még néhány bizalmasabb ember,
805 18, 3 | hegyeket ne ismerte volna, s a mint a sok mondát a lelkes
806 18, 3 | Fölugrott, a czigányok elé állt, s azt mondja az első hegedüsnek:~-
807 18, 3 | nem szólt a régi nóta, - s az öreg valóban addig keseritteté
808 18, 3 | szüreten, annyi vendég között, s olyan zene mellett, mint
809 18, 3 | kereste volna a fájdalmat; s midőn már kedvére kizokogta
810 18, 3 | kizokogta magát, megölelt s megcsókolt mindenkit, hisz,
811 18, 3 | azaz hogy magyarok vagyunk! S ekkor a testőrtisztet úgy
812 18, 3 | fiút át- meg átkarolva, s intve a czigányoknak, kik
813 18, 3 | mikor a veszedelem elmult, s olyan vigat rántottak elő,
814 18, 3 | megtellett a nagy terem vendéggel s a tánczban széles kedvük
815 18, 3 | két apát összeállitotta, s mintha mindkettővel egy
816 18, 3 | öregek nem követhették őket, s a két fiatal sziv most találkozhatott
817 18, 3 | Ez nagyon sok lenne, s hogy a kisasszonynak még
818 18, 3 | figyelem mutatkozott volna s valóban óhajtotta, hogy
819 18, 3 | hordó badacsonyi ürmöst, s a ki észrevette volna ez
820 18, 3 | ember itt a bolondját járja, s ámbár neki is szembetünt,
821 18, 3 | tünődést észrevette a gazda, s nehogy a vén ember fiát
822 18, 3 | elvigye, nagyon vigyázott rá, s különösen megkérte Szegedyt,
823 18, 3 | megegyeztek volna szépen, s ujra a mulatók közé vegyültek,
824 18, 3 | kisebb körökre oszlott, s néhányan a hegynek azon
825 18, 3 | hol a kápolnaromok vannak, s annak közelében az a hires
826 18, 3 | nagy óvatossággal járnak, s ekkor is a vezetőnek kezében
827 18, 3 | itt nagyon sokan látnak, s én felelős leszek az ön
828 18, 3 | Kisfaludy, hozzátévén: - s igy én leszek az első, ki
829 18, 3 | megint folytaták az utat, s a két nyilatkozó a vallomás
830 18, 3 | mintegy elkészithesse, - s minthogy Kisfaludy szavát
831 18, 3 | lassankint előtérbe lépett, s a hegyeni hosszú járáskelés
832 18, 3 | alatt kitárult a két sziv, s minél boldogabbak valának
833 18, 3 | hogy ő rokonszenvet lát, s a dolgot nem hagyja abba;
834 18, 3 | ember! azért eszeden légy, s ugy nyulj az ág után, hogy
835 18, 3 | apám; megállom a sarat, s ha lesz mondani való megmondom.~
836 18, 3 | elvinni.~- Már szemmel tartom, s a mint besötétedik, magamra
837 18, 3 | tűzijáték volt rendezve, s egy falusi asztalosból kerekedett
838 18, 3 | szörnyü ropogással sülnek el, s a hány a czigány, annyi
839 18, 3 | is neki, utána sietett, s a házon tul érvén el, a
840 18, 4 | küzdelemnek is megvan boldogsága, s a büszke leány bár mennyire
841 18, 4 | hogy könnyűnek találtassék. S ha már kimérte a sors a
842 18, 4 | hogy csak a képzelet látja, s ime, a büszke hajadon oly
843 18, 4 | valóságos rabigában volna, - s egyedüli vigasztalódása,
844 18, 4 | arczán elsimult a gond, s megint az a vig, kötekedő,
845 18, 4 | jövendőjére nagy befolyása van, s e tekintetben irányt akar
846 18, 4 | apja csakugyan többet mond s arra csakugyan kinos lesz
847 18, 4 | apját lelkéből szerette, s annak keserüséget okozni
848 18, 4 | mondja el, a mit tudni vél, s én büszke vagyok arra, hogy
849 18, 4 | gyermeket.~- Igen, atyám, - s mi jön aztán?~- Ő szeret
850 18, 4 | hogy atyja is megrémült, s azt gondolva, hogy a hadnagy
851 18, 4 | kit lélekóriásnak hitt, s e csalódásában számot vetett
852 18, 5 | gyalogezredhez tették át, s a busuló fiu, haza rohant
853 18, 5 | fájdalmáért a szerelemben, s igen jól gyanitá, hogy Rózáék
854 18, 5 | igyekezett őt meglátni, s ez elég volt első pillanatra,
855 18, 5 | midőn szemeik találkoztak, s a köszöntést viszonozni
856 18, 5 | Kisfaludy önmagát biztatva, s a mint azt föltünés nélkül
857 18, 5 | Sümegre hajtatott Kisfaludy, s apjának még este elbeszélte,
858 18, 5 | mily keserves csapás érte, s ő el nem tudja gondolni,
859 18, 5 | az ajtó mellett álltam, s édes apám köpönyegébe burkolózva
860 18, 5 | csudálkozom azon, hogy megvet; s itt magyarázatnak alkalma
861 18, 6 | szerelmeit nem ismerné, s éppen azt hiszem, hogy e
862 18, 6 | fájdalom oly messzire követett; s minden édes köteléktől el
863 18, 6 | szabadulnia a panasznak, - s mint a kagylónak fájdalmából
864 18, 6 | sokszor olvasott könyvet, s mint e panasznak magyarázója,
865 18, 6 | viszonynak emlékezései voltak, s a hetvenegyedik dalban megtalálom,
866 18, 6 | csirája ennyi mély panasznak, s a mit az első dalban kinosan
867 18, 6 | örvénybe csapott bele,~ S elragadt az engemet:~
868 18, 6 | tudtam meg, ki légyen ő,~ S mi legyen a szerelem;~Ámor
869 18, 6 | Ámor nyila miként sebző,~ S mi az édes gyötrelem.~Nem
870 18, 6 | Aki valék az előtt;~ S a ki lettem, látván őt.~
871 18, 6 | tárgyától annyi távolságra, s még akkor sem a viszontlátásnak
872 18, 6 | vigasztal; hanem gyötör, s annyi panasznak a magányon
873 18, 6 | Lelket alig vehetek,~S pedig az én ellenségem,~
874 18, 6 | Az élettel tusakodom,~ S élni mégis szeretek:~Fájdalmimmal
875 18, 6 | Ily zűrzavar az életem,~S ezt csak neked köszönhetem,~
876 18, 6 | rongyban, gyógyulatlan sebbel; s a fogoly magyar megtakaritott
877 18, 6 | melyik a legrongyosabb s ime, egy mezitlábos ifjuban
878 18, 6 | karjaiba kapá Kisfaludy, s a következő nap legalább
879 18, 6 | tudója lesz e dolognak, s ha az isten haza vezérel,
880 18, 6 | országok sorsa volt kötve, s első szükség a hazaszabadulás
881 18, 6 | fogoly haza bocsáttaték, s a mint mehettek, ugy siettek
882 18, 6 | Rózáról idáig mit sem tudott, s ha nem is akarta hinni,
883 18, 6 | annál inkább örvendeztek, s midőn Szegedy Róza meglátta
884 18, 6 | Alig ismert meg engemet,~S észre vévén inségemet,~
885 18, 6 | Összecsapta kezeit,~ S lesütötte szemeit.~Hajh!
886 18, 6 | szemeit.~Hajh! kemény ő, s érzéktelen,~ Most is dulja
887 18, 6 | Egész létem vele teli,~ S mig a vérem meg nem hűl,~
888 18, 6 | meg nem hűl,~Őt szereti s őt tiszteli~ Szívem, s
889 18, 6 | s őt tiszteli~ Szívem, s elmém egyedül.~Csak a vége
890 18, 6 | határa szerelmemnek,~ S ha siromon tul nincs vég,~
891 18, 6 | mégis megtudták a viszonyt, s mint hasonló esetekben szokás,
892 18, 7 | figyelmes lőn, ezt ő nem tudta, s mintha valaminek lehetőségét
893 18, 7 | sugott valamit unokájának, s az eltávozott.~- Most már
894 18, 7 | homályosabb részét unokámmal, s én kifejlődve látván e dolgot,
895 18, 7 | Egy ideig nem, édes apám, s nekem ezt Kisfaludy megigérte.~-
896 18, 7 | igéri Horváth Zsigmond, s minthogy ebédre csöngettek,
897 18, 7 | jókor már kocsin ültek, s a négy ló sietős dologhoz
898 19, I | dologközben nótákat gondoltam, s a ki megharagitott, a nótába
899 19, I | megharagitott, a nótába raktam, s a legközelebb eső bucsun
900 19, I | mindent szépen egymás után; - s igy apránként bizony bizony
901 19, I | ha tudnám előbb, miképp s minő módon.~- Elmondhatom
902 19, II | előmarkolva a szájába dugta, s egész egykedvüséggel csóválgatván
903 19, II | ülésében még egyet igazodott, s igy fogott a mondókájához.~-
904 19, II | tizenkét falunak örege apraja, s a mint tőlük telhetett,
905 19, II | benyalta már magát, az özvegy, s az árvák pedig kikoptak
906 19, II | leültem az ut mellékén, s a mint láttam erre is csak
907 19, II | az ég boltja, körülnéztem s azt gondoltam, meg kéne
908 19, II | megyek az ég oldalának, s könnyen eltévednék, ahol
909 19, II | csettentett. Megállott a kutya - s a merre a gazda szemét látta,
910 19, II | üldözötteknek a pártjukat fogni, s mire a kutya már mellettük
911 19, III | lemaradt batyumért néztem ide s tova; de olyan volt már
912 19, III | a lány... neki pirosodva s nagyot elgondolva, mig a
913 19, III | adott dolgot a nyelvének, s adta-vette azt a gaz mészárost.~
914 19, III | Benézett a hold is az ablakon, s minket az asztalnál ért;
915 19, III | bátyám az asztalt verte, s ugyanakkor mindig azt bizonyitgatta,
916 19, III | nagy kár a nyitott pipa,~S ha kend vele a kárt teszi,~
917 19, III | mivel az isten áld, ver;~S a ki istent kér mindennap,~
918 19, III | énekszó közt is láttam, s aztán, hogy az ajtóra kerültem,
919 19, III | kurtán meg is lett az alku, s a mint illik, ittunk is
920 19, IV | történt vele, mind megtörtént, s nem álmában látta.~Értem
921 19, IV | fejét, néztük akkor egymást, s a mit szóval nem mondhattunk
922 19, IV | ha kellek? hát kellek! s ha nem kellek? hát odább
923 19, IV | sompolygott elő az én beszédemre, s bizonyosan az ablakot is
924 19, IV | tartott ez megint jó ideig, s azon közben más is észrevette,
925 19, IV | koldus, vigasztaltam magam, s hogy a leánynak én miattam
926 19, IV | hosszu pántlikát hozott ki, s mint nálunk szokás, a vendéghivó
927 19, IV | szólongattak, hogy mit bujdosom ki s be? miért nem állok a vigadók
928 19, IV | üveg a másik után jött ki s be a korcsmán, s ahány borhordó
929 19, IV | jött ki s be a korcsmán, s ahány borhordó gyerek jött,
930 19, IV | azért megbirt a két lábam, s nem volt rajtam semmi megcsodálni
931 19, IV | mert gondolkodóba esett, s aztán lassabban kezdett
932 19, IV | azonságost megjött az én eszem, s elgondoltam vele, hogy hébekorba
933 19, IV | állottam az öreg elejbe, s elkiáltám magam:~- Itt vagyok!~-
934 19, IV | mintha házról házra ki s bejárkál pletykabeszédképen, -
935 19, V | egyik tüzszerszámát verte; s a mint olykor a szikrától
936 19, V | kibotorkáltam a félszer alól, s lassan-lassan az utczára
937 19, V | véltem most magamban, s azzal tovább szundikáltam.~
938 19, V | én!~Tovább megy az ember, s a mint szokás, ujra kiált:
939 19, V | hármat.~Felültem a padra, s tünődtem rajt, hogy a mi
940 19, V | falunkban hogy lehet két bakter? s hallom ujra: éjfél után
941 19, V | előtt két ember állott meg, s az egyik azt az ökröt vezette,
942 19, V | ajtó csakhamar kinyilott, s a mint a hold szépen előbukkant,
943 19, V | tinó korában megszaladt, s azóta a szemem előtt növekedett,
944 19, V | szemem előtt növekedett, s jobban ismertem tán, mint
945 19, V | szemközt jön velem egy ember, s azt kérdi:~- Miféle ember
946 19, V | jön kend a biróhoz? - s minthogy én most gyenge
1-500 | 501-946 |