Rész,  Fejezet

 1     3,  V  |            kisérték a gyereket, az apa anya pedig hogy még rosszul
 2     6,  IV |          riadt föl a kétségbeesett apa - neki rohanván Ferkónak.~-
 3     6,  IV |        jártál? - riadt a lányra az apa.~- A kútra mentem! - szólt
 4     6,  V  |     szivesen ölelte vissza... mint apa a fiát, vagy hogy még jobban,
 5     7,  III|      szabad arra gondolni, hogy az apa és anya leányuk érzelmeiről
 6     7,  III|         üléséből, hallván, hogy az apa kopogása közelít az ajtó
 7     7,  III|            küzdés után jól esik az apa nyakába borulni.~- Apjának
 8     7,  III| Elvörösödött a lány, érzi, hogy az apa megérté a gondolatot, -
 9     7,  V  |       egyik vagy másik, - a házban apa, anya, azoknak egy csinos
10     7,  V  |          neszt tovatartson a beteg apa ágyától.~Sándor jött be, -
11     8,  V  |                fölugrott a bőszült apa, s mielőtt mást mondana,
12    11,  III|       éjjel-nappal megnyithat az - apa; s ha az egyik teremben
13    11,  III|     mindjárt ríva fakad, a mint az apa ott kezdi, hogy: lányom,
14    11,  III|        szereti, éppen úgy, mint az apa tallérait; mert ő ezt bizonyosan
15    12,  III|           Édes fiam, - kezdi rá az apa, mert a fiú Galamb István
16    12,  III|          leányom, - beszél újra az apa - talán még sem oly ijesztő
17    12,  VII|            el, mikor a megérkezett apa kisfiával bujóst játszott,
18    15,  I  |           Elment az eszed?~- És az apa én volnék?~- Andris? ...
19    16      |            egy nagyot elkeritve az apa - majd behozlak eszed nélkül,
20    16      |          neked? - kérdé nyersen az apa.~- Édes apám kend nekem! -
21    16      |       megtalálok, magyarázkodék az apa.~- Hát mit csináljak azzal
22    18,  3  |          édes fiam, - okoskodik az apa. - Ha magad volnál, magam
23    18,  3  |          bevárja az órát, midőn az apa előtti nyilatkozatra engedelmét
24    18,  4  |            Édes Rózám, - mondja az apa, nem sokára a badacsonyi
25    18,  4  |           a rozsda.~- Persze, édes apa, maga engem félt a rozsdától?~-
26    18,  4  |      veszed a szót, - okoskodik az apa, nem akarván elszalasztani
27    18,  4  |           tágitok, - jegyzi meg az apa, - most ki nem szalasztalak,
28    18,  4  |            édes Rózám, - mondja az apa, gyermekét magához szoritva, -
29    18,  4  |          édes leányom! - békiti az apa a leányt.~- Megigéri apám,
30    18,  4  |            nem emlitem! - igéri az apa, ki most már kétségen kivül
31    18,  5  |            Sándor? - találgatja az apa~- Senkinek, apámon kivül, -
32    18,  5  |            Sándor fiam? - kérdi az apa, szinte megszánva a fiut.~-
33    18,  5  |  szivességből engemet is megöl.~Az apa magára hagyá a fiut, vén
34    18,  7  |            rossz leány? - kérdi az apa.~- Egy ideig nem, édes apám,
35    18,  7  |       következik ebből? - kérdi az apa megszomorodva, látván, hogy