Rész,  Fejezet

 1     3,  I   |        kérdi tiz esztendős fiát az anyja.~- Ezt a cseréptálat, édes
 2     3,  I   |          Hol találtad? - mondja az anyja.~- A szomszédék előtt, -
 3     3,  I   |        kaczag, - miért ne? hisz az anyja is azt teszi, ahelyett,
 4     3,  I   |  megsiratta az ételt, hogy mire az anyja újat akart neki merni a
 5     3,  I   |           ugyan ki? - bámult rá az anyja.~- A szomszéd Ferkó lopta
 6     3,  I   |          Láttad? - kérdi tovább az anyja.~- Nem láttam édes anyám...
 7     3,  I   |            szólt szigorú hangon az anyja.~- Nem láttam édesanyám! -
 8     3,  I   |           a sarokba - pattogott az anyja - ott maradsz, mig bejövök
 9     3,  I   |               vallatá tovább is az anyja.~- Azért mondtam - siránkozék
10     3,  I   |     gondoltál, - fenyegetődzött az anyja - mert mindjárt agyonütlek.~-
11     3,  I   |          te? mondja szelidebben az anyja.~- Azzá tettek édesanyám;
12     3,  I   |        bocsánat - engesztelődék az anyja, - de ha becsületes ember
13     3,  II  |         azon gondolkodott, hogy az anyja neki is azt mondja: kedves
14     3,  III |    rémülten állott elő Péternek az anyja, nem is tudván hirtelenében,
15     3,  III |            pálczát, Péter pedig az anyja mellé huzódván a kicsinynyel,
16     3,  III |          gyereket? - kérdi most az anyja.~- Egy megholt asszony keze
17     3,  III |      valamit, pedig Ferkónak apja, anyja a többi között állott.~-
18     3,  III |     gyereket is? szólt Péternek az anyja.~- Nem vagyok én szoptatós
19     3,  III |         uram, - mondja Péternek az anyja, - az én kezemben van ez.~-
20     3,  III |             Gyere fiam - mondja az anyja a fiának - menjünk odább -
21     3,  IV  |        nyelves - éppen Ferkónak az anyja. Kend is megköszönné az
22     3,  IV  | komámasszony, - mondja Ferkónak az anyja, - más ember főzzön otthon,
23     3,  IV  |          gyerek, s látván, hogy az anyja mérgesen néz, valamint eszébe
24     3,  V   |            és ugyanazon napon édes anyja a ládafiában vájkálván,
25     3,  V   |            történet, de csak ha az anyja eszébe jutott még gyermekkorából,
26     4,  I   |          kedvet sem érzett, bár az anyja folyvást biztatta.~- Na,
27     6,  I   |             apjuk.~- Hát mért vagy anyja, ha nem tudod?~- Kedves
28     6,  I   |            dolgodra, szólt neki az anyja, mire a lány kiment, az
29     8,  I   |          csöndes zokogása, ki, mig anyja ébren volt, beszivta magába
30     8,  II  |               sem ez nem szól, sem anyja.~- Nem is szólok, - mondja
31     8,  III |            értett volna, mint édes anyja, annak a nyakába kapaszkodott.~-
32     8,  VI  |          jó lélek a fiú keblére, s anyja mellé a lány is oda támaszkodott.~
33     8,  VIII|            öregnek és Örzsének, ki anyja mellett állt.~- Eztán te
34    12,  IV  |           Én iszen odaadom, meg az anyja is, hanem hát a fiatalok
35    13       |           kikelt.~- Már kiverte az anyja tolla Schnellerné libáit,