bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
1 3, IV | egy áldást.~Az átok is fog néha, hát az áldást mért nem
2 3, V | kerülhetett, egy-egy huszárvágásra néha napján jobb aratás is került.~
3 3, VI | kivált ha szép, a szerencse néha száz felé is híja.~- Leány! ...
4 6, V | igéjének hirdetése, mely néha olyan különösen hangzik
5 8, I | most otthon vannak, mig néha napján, ha lakodalomba kölcsön
6 8, III | embert; félesztendeig, de néha tovább is firtatta a legényt,
7 8, VIII | tudjátok, hogy mi jót tesz néha egy éjjeli vendég!~ ~
8 9, II | gazdálkodjanak a rengetegben, s néha nem csekély veszélylyel
9 9, II | egyedül kergetvén a vadlopót, néha egy helyett hármat is lel,
10 9, IV | mégis az elővigyázat; mert néha falkánként tért vissza a
11 9, V | rohant a vadászállásokra, s néha a legsebesebb futásban rogyott
12 11, I | vakaródzom. Kérik is, nem is néha, máskor pedig adná is az
13 11, II | közmondást, hogy az ember néha még a maga szemének sem
14 11, III | Lassan mentek a lovak, néha szinte visszanézett egyik-egyik,
15 12, I | lyukadt fenekű dobot ütött néha oldalba, s ezzel a rekedt
16 12, IV | gondolta, hogy a borbély néha a fájós fogu embert két
17 12, VII | VII.~Még a rongyot is néha nehéz szivvel veti el az
18 13 | még azt is megbánja, hogy néha nekem oly keserves prédikácziókat
19 13 | ireghi bucsún és vásáron néha előkapta a férjeket.~- Te,
20 13 | is megfejek, be is hordom néha a tejeskannát; de csak jó
21 13 | ember között rossz is akad néha; igy történt tehát, hogy
22 15, I | esetben istenre bizza magát.~Néha felülemelkedtem aggodalmimon;
23 15, I | a mint kedve kerekedik; néha nevet, néha meg ugy neki
24 15, I | kedve kerekedik; néha nevet, néha meg ugy neki jön a bubánatnak,
25 16 | beszélt helyettük a falu; néha, azaz akárhányszor, saját
26 16 | mindig együtt jöttek haza; néha szó nélkül is megtörtént
27 18, 4 | a sors nem sokkal különb néha akármi uzsorásnál, ki ha
28 18, 4 | környezetének ura volt, még néha atyjának is, ki minden áron
29 19, I | melyikkel sirni szokott, néha szikrát is ad.~- Az már
30 19, II | maga litániázott, - aztán néha édes apámnak ha jó kedve
31 19, II | magát az idő, fölöstökömkor néha esik, csak ugy szakad, -
32 19, II | Mérjük a kinek mérjük, néha még többet is, kivált mikor
33 19, IV | beláthassak! Ilyenkor aztán néha csak akkor láttam a leányt,
34 19, IV(2)| nyujtózkodik, hátulról vigyázva, néha pedig alszik. V. G.~
|