Rész,  Fejezet

 1     4,  I  |       hurut ellen szamártej!~- Jaj, - ne legyen olyan ostoba, -
 2     4,  I  |        meg, s én azt mondám:~- Jaj! már delet harangoznak,
 3     4,  II |        szóval vált el tőlem:~- Jaj! ... de ostoba vagy!~Végképp
 4     4,  II |      csakugyan mindent tudtam.~Jaj, dehogy beszélek tovább,
 5     4,  II |      elbeszéltem, fölkiálta:~- Jaj! ... de nagy szamár vagy!~
 6     5,  I  |     flotta! - mondja tovább.~- Jaj, - de melyik flotta? - szomszéduram.~-
 7     5,  VI |    rosszul? - mondja meg ön?~- Jaj! uram, keserves kín azt
 8     5,  VI |      Jó lesz doktor Schedel.~- Jaj, tekintetes úr, csak azt
 9     5,  VI |      forint.~- Ugyan honnét?~- Jaj tekintetes uram, volt az
10     5,  VII|     ott legyek, ahol akarok.~- Jaj, - miféle medveország ez?~-
11     5,  VII|      Én idegen szagot érzek.~- Jaj! - talán minket ért?~- A
12     6,  IV |       ha senkitől sem hallá.~- Jaj Istenem, - mondja az öreg, -
13     6,  IV |        mint a kelmed lányát.~- Jaj! oda vagyok.~- Nem igaz,
14     7,  I  |   fogom lepni, azt elhiheti.~- Jaj! az az úristen, miképp gyönyörködhetik
15     7,  IV |    hogy ezt a pört megnyeri?~- Jaj! ... mondja nagyot huzódva
16     7,  VI |       a földön, - ha az elsül: jaj annak, ki szemközt áll vele.~
17     8,  IV |   hanem megjön a jövő héten.~- Jaj, mikor lesz az, - óbégat
18     8,  V  |    tovább az asszony.~- Nojsz, jaj annak a csizmának, a melyik
19     9,  VI |        a segitségére sietők.~- Jaj, miféle gazemberek vannak
20    11,  II |   egypár csizmás lelket, hanem jaj neki, ha ott éri; pedig
21    11,  VI | verembe, hogy ki ne ugorjék.~- Jaj oda vagyok! - kiáltja Budai.~-
22    12,  III|     megint összetalálkozunk.~- Jaj! ha én azt neked megmondanám -
23    12,  III|       világra viszem a szót.~- Jaj! ijed meg a leány, - ne
24    13      |         mint ime következik:~- Jaj, de drágában van ez a csipetnyi
25    13      | országa és kormánypálczája; de jaj volt, kinek e pálczát éreznie
26    13      |       mit ő mondott el másról.~Jaj be kár volna elfeledni,
27    16      |        mindig csak azt nyögte: Jaj Istenem,! jaj istenem! odavagyok,
28    16      |      azt nyögte: Jaj Istenem,! jaj istenem! odavagyok, hogyan
29    17      |        öreg nyakába csapván!~- Jaj, ... megint egy köpönyeg!~-
30    17      |          Ez lesz a negyedik!~- Jaj hát kék ez is!~- Dehogy
31    18,  2  |   utóbb szinte kínnal mondá:~- Jaj, beh elvásik a mi dicsőségünk! -
32    18,  4  |      engem félt a rozsdától?~- Jaj, bajos te veled beszélni.
33    18,  5  |  voltam az egész komédiának.~- Jaj, kedves apám, bizony isten
34    18,  7  |       Magamra vettem, öcsém.~- Jaj, ha akkor találkozott volna