Rész,  Fejezet

 1     1       |            tudniillik a menyasszony csakugyan a kegyed leánya.~Ekkor jött
 2     2,  I   |   megdöngetendő fél most az egyszer csakugyan ő lenne. Azon határozottsággal
 3     3,  V   |             tizennyolcz esztendővel csakugyan vénebb lett.~Nem igen kell
 4     4,  I   |           el pajtásainak, hogy neki csakugyan két szeretője van; az egyik
 5     4,  I   |         utálatosan néz ki?~Most már csakugyan kellett volna valamit szólnom,
 6     4,  II  |      váczi-utczát, hol aztán később csakugyan felfödözém a házat, és öt-hat
 7     4,  II  |       vágtam magamat, mert most már csakugyan mindent tudtam.~Jaj, dehogy
 8     5,  V   |             lap meg van körmölve.~- Csakugyan úgy van! - hanem mi ez?~-
 9     5,  VII |            jelentése, hogy a bundák csakugyan kiporoltattak, - s midőn
10     6,  I   |      Visszaszaladt a lány, most már csakugyan tudta, hogy a zsákokat miért
11     6,  IV  |         érjek, már ez a sok pénz is csakugyan ég a zsebemben.~Pedig ha
12     7,  I   |           várjon legalább, ha aztán csakugyan el akar menni, Ágnes, nem
13     7,  II  |        kitárván egy nyugtatót, mely csakugyan a megholt ügyvédnek öregen
14     7,  IV  |           mintegy bevezetésül, hogy csakugyan ösmeri.~- Az ifiurnak nagyon
15     7,  VI  |             magam is, - mire Sándor csakugyan elment, előbb módba hagyva
16     7,  VII |           mely egy negyed óra alatt csakugyan lefogyott.~- Csakugyan valami
17     7,  VII |        alatt csakugyan lefogyott.~- Csakugyan valami papir, mondja az
18     8,  VIII|      eresszék be, mire utóbb a lány csakugyan kiment, elcsipvén a mécs
19     9,  I   |         aztán, magam is azt mondom, csakugyan nem vagyunk alkalmasak.~
20     9,  III |        máskor is megtörténhetik, ha csakugyan igaz, a mit mondanak, hogy:
21     9,  VI  |     visszamentek a zaj felé, s ime, csakugyan a prefektus, kit a támadás
22    10       |               Nem uram! ... ezt már csakugyan két izmos magyar gránátos
23    12,  II  |             az a hegyes orrú ember, csakugyan, soha sem is panaszkodott,
24    12,  III |              hát nem futok el. Mire csakugyan kezét is odanyujtá.~- Lásd
25    12,  VII |        átnézett a házra, nagy későn csakugyan észrevett egy alakot, mely
26    15,  I   | családunknak szilajkodó vére bennem csakugyan lohadásnak nem indul, érzelmeimmel
27    16       |         szerette volna, hogy Vincze csakugyan elhitesse vele, hogy a leány
28    18,  2   |    komolysággal állitá, hogy valaha csakugyan fehér volt.~~
29    18,  3   |       ríkattatja magát; de most már csakugyan nem csudálom ám, hogy Kisfaludy
30    18,  4   |             valamivel.~- De már itt csakugyan nem tudom, hol kell elkezdeni
31    18,  4   |           holott ilyen szándékomról csakugyan nem beszéltem.~- Annál jobb,
32    18,  4   |             pillanattól, midőn apja csakugyan többet mond s arra csakugyan
33    18,  4   |        csakugyan többet mond s arra csakugyan kinos lesz felelni, tudva,
34    19,  I   |          csak maga élhetett meg, ha csakugyan ebből kellett élni.~- Nappal