Rész,  Fejezet

 1     2,  I  |         kend"-en túl még érheti az embert.~* * *~Lakhelyem egy ráfogott
 2     4,  I  |          hölgyet, hogy kivülem más embert nem lát, és mégis minduntalan
 3     5,  II |       szomszéduramnál, alkalmasabb embert kész pénzért sem kapnánk.~-
 4     5,  V  |    senkinek; kivévén olyan szegény embert, ki legjobb szándék mellett
 5     6,  III|         csakhogy utoljára az ilyen embert, magát is elviszi - ugyanazon
 6     6,  III|      dugott.~Mint mikor a részeges embert egy tiz akós mellé állítják,
 7     6,  IV |        útról leterelem még a rossz embert is.~Elmosolyodott a gróf,
 8     6,  V  |       ahogy hiszi.~- Ösmerem én az embert gróf úr! - mondja a pap.~-
 9     7,  I  |        vétkezzem; ne zavarja el az embert, midőn megérti a jónak sugallatát,
10     8,  II |         Pál nem igen válogatván az embert, utóbb az egész falut úgyszólván
11     8,  II |         lehetett nézni; Tamási Pál embert nevelt a gyerekből, ha keze
12     8,  III|         Pál nagyon megválogatta az embert; félesztendeig, de néha
13     9,  I  |            meg nem fogadott magyar embert maga mellé vadásznak, vagy
14     9,  I  |         legelső alkalmasnak látszó embert megfogadta, kiben megvolt
15     9,  I  |          állomásra főtisztem olyan embert kiván, ki magyarul okvetlenül
16     9,  V  |           gránátosokból kapott egy embert, ki a lőfegyvereket segélte
17    12,  I  |         hegedűszóval csalnák ki az embert az utczára, pedig az egész
18    12,  IV |          borbély néha a fájós fogu embert két óráig is elhuzkodja
19    12,  VII|               mondja a fiú - annyi embert megrikatott már kend, hogy
20    13      |          meg akárki, milyen magyar embert faragtam belőle!~Ezen kis
21    13      |      annyira szeretni tudna minden embert személyválogatás nélkül.~
22    14      |           jelentem alázatosan, itt embert akarnak lopni.~- Ejnye de
23    15,  I  |          de ez a Pest megviseli az embert; - de ni, ni! Deák, Wesselényi
24    16      |          keresem a határban, hanem embert, az pedig mindenütt egyforma,
25    16      | mennyországot.~Láttam én már ilyen embert eleget, mikor eléri a baj,
26    17      |       bedült.~- Hogy megijeszti az embert! - mondá a zálogos barátunk
27    18,  3  |           kivül is elloptak némely embert; addig itatták tudniillik,
28    18,  4  |            Isten ugyse, megeszi az embert a rozsda.~- Persze, édes
29    18,  4  |            ki, törpének látni azon embert, kit lélekóriásnak hitt,
30    18,  5  |            mesterségemet, elmegyek embert ölni a háboruba! - Egyszersmind
31    19,  III|           biztatám a szóba szakadt embert - halljuk a többit is, mi
32    19,  V  |             mondá a biró.~- Én egy embert fogtam! - mondá az, ki engem
33    19,  V  |           a sarokban még egy másik embert, ki az ágas mellé vette