Rész, Fejezet
1 2, I | ha a feleségére néztem, őt rázta a hideg.~- Jó egészséget -
2 4, II | meglepni azt a hölgyet, ki őt meghallgatja; azért irgalomért
3 5, V | óranegyedre meglátogatám őt is.~Megnézem a könyvtárát,
4 6, II | azt hitte, hogy a leány őt szereti csak; de mégis félt,
5 6, III| leült, vagy lehajolt, hogy őt meg ne lássuk.~Kiváncsian
6 6, III| Ferkónál bot is van, hátha még őt üres kézzel helyben hagyná;
7 7, II | tőlem vitte el a halál, őt, az egyetlenegyet.~- Varjas
8 7, III| ugyan nagy hibája, hogy őt hallgatva nézi; de annál
9 7, IV | tetemes birtokba vezeték őt; kezdődött a számlálás:~-
10 8, II | toldalékul dörmögé el: - Hát ha őt is agyon csapták volna,
11 8, III| a czifráját, ugyanannyit őt magát is nézik.~Elég az
12 12, VII| is mondván a fiúnak, hogy őt is éppen ma fogta kézen
13 13 | legderekabb asszonya volt, és hogy őt magát is az egész vidék
14 13 | eredetiség, melynek összege őt hatalmassá tette egész életében,
15 13 | hisz ma már a "Miatyánk"-ot is ugy magyarázzák, hogy
16 15, I | a kisasszonyt, ne hagyja őt még néhány pillanatig magára.~-
17 15, I | asszony se találta helyemet; őt is még leánykorában ismertem,
18 16 | szakasztott ilyen volt, akár őt fogjam elő példának okáért.~
19 16 | káromkodás, - s minthogy őt kaptam elő a hozzá hasonló
20 16 | kakukkos óra, mielőtt ütne, őt perczczel előbb egyet kerrenteni
21 17 | mennyiszer czipeltük mi őt ide s tova, mert míg Pontius
22 17 | köpönyeget, hanem a köpönyeg őt.~Az öreg vizsgálódásképen
23 17 | az ismert helyre értünk, őt feleresztők, magunk pedig
24 18, 2 | tervel az öreg, intve az őt követőknek, kik közöl ketten,
25 18, 5 | látszék, nem igyekezett őt meglátni, s ez elég volt
26 18, 5 | mondja ezt, kedves apám! Én őt most is szeretem, és nem
27 18, 6 | S a ki lettem, látván őt.~Hányszor szólamlék meg
28 18, 6 | sőt szebb még,~Megérlelvén őt az idő,~ Gőgösebb is tán,
29 18, 6 | Kinaimban telhetetlen,~ De őt mégis szeretem.~Egész létem
30 18, 6 | mig a vérem meg nem hűl,~Őt szereti s őt tiszteli~
31 18, 6 | meg nem hűl,~Őt szereti s őt tiszteli~ Szívem, s elmém
32 18, 6 | tul nincs vég,~ Szeretem őt ott is még.~A találkozásnak
|