Rész,  Fejezet

 1     1       |     tisztelendőt, bibliás kezére nagyot czuppantott, kimért óvatossággal
 2     3,  V   |  korcsmaablakon őkelmét kitette.~Nagyot nevetének a körülállók,
 3     3,  VI  |         híja.~- Leány! ... szólt nagyot nyögve Péter, - hivott-e
 4     3,  VII |   pénzben, - folytatá alispán úr nagyot nézvén a biróra, kit majd
 5     4,  I   |    nincsen szeretője, majd lesz!~Nagyot sóhajték; - mert hisz egy
 6     6,  IV  |      pénz, hogy magunkféle ember nagyot köhintene, mielőtt az egésznek
 7     6,  IV  |      kikérdezlek a kaloda előtt.~Nagyot nézett a népség, legtöbbje
 8     6,  IV  |      mondá, - nem adná ő vissza.~Nagyot nézett a tisztelendő úr,
 9     7,  II  |        teins asszonyom, - mondja nagyot köhintve Varjas, - de egyszersmind
10     7,  IV  |      megnyeri?~- Jaj! ... mondja nagyot huzódva Varjas, - eláll
11     7,  VII |     leszek, szólt Sándor.~Varjas nagyot nézett.~- Ki hítta ide az
12     7,  VII |          asszony dobta! - mondja nagyot kiáltva Varjas, hogy a gombolyag
13     8,  IV  |           hadd hallom.~- De majd nagyot kiáltok, aztán megijed kend,
14     8,  V   |        apjának kanalát a tálban.~Nagyot nézett az öreg, hogy hol
15     9,  VIII|        egy pedig a kieresztésnél nagyot ugorván, azonnal nyakát
16    10       |         cselédnek, ki meglehetős nagyot bámult a ritka étvágyon,
17    12,  III |      együtt mehettek haza.~Holló nagyot nézett; mire Galamb István
18    13       |         ha nem használ is valami nagyot; de nem is fog ártani, hahogy
19    15,  I   | nyilatkozatot.~Legelőször is egy nagyot sikoltottam, mi tán kurjantásnak
20    15,  I   |         valamit, azt hiszi, hogy nagyot hall, ez pedig a vénségnek
21    16       |         érted te! ... bőgött egy nagyot elkeritve az apa - majd
22    16       |         Istvánnak, csakhogy a ki nagyot akar ütni, előbb hátrafelé
23    17       |    mindig hátra nézett; pedig de nagyot ijedt egyszer, mikor hátra
24    17       |      maga? - kérdé tőle az öreg, nagyot bámulván az eszét vesztett
25    18,  3   |       czigányoknak, kik a milyen nagyot busultak a vörös nadrágért,
26    18,  7   |       viszonyból tudott.~Az öreg nagyot bámult, észrevévén, hogy
27    19,  I   |          valamit, hogy az ostora nagyot szól.~Én egykedvüen folytatám
28    19,  I   |    lepottyant volna mán!...~Erre nagyot hallgatott az én Jánosom...
29    19,  II  |        ujjaival a kutyájának egy nagyot csettentett. Megállott a
30    19,  II  |         már én is szemközt vele.~Nagyot sikoltott e leány a kutyától
31    19,  III |         odább.~* * *~Jánosom egy nagyot hallgatott, - leesett ugyan
32    19,  III |         lány... neki pirosodva s nagyot elgondolva, mig a kertajtóhoz