Rész,  Fejezet

 1     1    |         Inkább az árnyékban menjünk, urambátyám; a tüzelő nap hamar a zsiromba
 2    15    |                                      URAMBÁTYÁM ÉS ÉN.~
 3    15,  I|                    I.~Öcsém! - mondá urambátyám - huszonnégy éves ifjunak
 4    15,  I|          véletlenül alóla kiszaladt, urambátyám pedig lepottyantában egy
 5    15,  I|            is majd a nyakára jöttek; urambátyám nem volt rest: a kisbaráti
 6    15,  I|           egykedvűen felelék:~- Hisz urambátyám sem ért reá - szüntelen
 7    15,  I|          fejed lágya, Andris? igy ir urambátyám a többek közt - örömmel
 8    15,  I|         gyászos gondolatokat olvasék urambátyám leveléből. E közben Jancsi
 9    15,  I|           magamon a sor; befejezésül urambátyám levelét olvasám végig.~-
10    15,  I|               majd meglássuk, kedves urambátyám!~* * *~Jancsi megházasodott,
11    15,  I|         meggyőző okaim valának, hogy urambátyám, jó órájában is kitagadhatna.
12    15,  I|               Ez vagy Jancsi, vagy - urambátyám!~- Szabad!~- Dicsértessék
13    15,  I|          vénségnek az oka.~- Szegény urambátyám!~- Csak még ifju teins uram
14    15,  I|            az ajtóhoz, melyen kedves urambátyám benyitott.~- Szervusz, édes
15    15,  I|        eljövök én, gondolám, - mondá urambátyám - és eljöttem Pestre; a
16    15,  I|          láttalak.~- Vénülök, kedves urambátyám, rájár az idő az emberre.~-
17    15,  I|         ármádiát.~- Üljön le, kedves urambátyám, falusi ember könnyen elfárad
18    15,  I|              az iparműtárból, kedves urambátyám!~- Ihol ni! megint rosszul
19    15,  I|     csalhatatlan jele.~- Ne aggódjék urambátyám! félreértés, nem süketség.~-
20    15,  I|           Nincs rá szükségem, kedves urambátyám!~- Nem úgy verik a czigányt,
21    15,  I|               Ez annyit jelent, hogy urambátyám sugárágyú nélkül nem tágit.~-
22    15,  I|              a műkiállitásban? Kérdé urambátyám.~- Még nem, mi városiak
23    15,  I|             is átláthatod.~- Jól van urambátyám; én nem láttam Rákfay leányát,
24    15,  I|             láthatnám.~- Igérje meg, urambátyám, hogy soha ezenkivül máshoz
25    15,  I|            ezt vedd el.~- Még egyet, urambátyám: - Tegyük föl, ha e nőnek
26    15,  I|               és fiad volna?~- Igen, urambátyám: én férj vagyok, atyja egy
27    15,  I|            szólt erről az örömről.~- Urambátyám Barabástól nem kérdezé a
28    15,  I|                 Az a gyáros, a kinél urambátyám vásárlást tett!~- Hát mégis
29    15,  I|       beszéltél?~- Igenis, kedves jó urambátyám.~- Ergo, mégsem romlik az
30    15,  I|    gyermekedhez.~* * *~Szent a béke, urambátyám nem győzi kiörülni magát.
31    18,  7| elszalasztani, közbe szólt:~- Kedves urambátyám, magára vette az öreg Kisfaludy