1-500 | 501-710
Rész, Fejezet
1 1 | vetett, mit ők nehezen láttak meg, minthogy Mátyás a számadást
2 1 | vetett és a bánat emésztett meg.~A nap vacsorára ment, a
3 1 | látszék a holdat: mondaná meg, hol teremhetne számára
4 1 | után? ha nem kell, mondd meg a királynak; kérj engedelmet
5 1 | helyetted. Holnap reggel kezd meg, a végén én kötök csomót.
6 1 | segiteni kezdé.~- Légyen meg a te akaratod...~- Komám,
7 1 | Palotán ujra kikérdezlek.~- Meg fogsz elégedni velem, koma!
8 1 | tölgyajtaja nyikorogva fordult meg a vas sarokban, atyámuram
9 1 | anya szivében.~- Ám legyen meg akaratod; tán az ég mindent
10 1 | király, kiváncsian közelitvén meg Vidort.~A kápolnához érvén,
11 1 | is gondoskodánk, s hogy meg ne szökjék, apródodat megesküdtetem
12 1 | szavakat irtad: "légyen meg a te akaratod"; a papirt
13 1 | pár, csodálkozva állván meg a nagy király előtt.~- Megelőztétek
14 2, I | viszonyosságnál fogva, tőlem sem ijed meg senki.~Két esztendei pályámon
15 2, I | száz esztendő mulva látnánk meg egymást," szegény igen félt
16 2, I | mondék, arra való, tudják meg önök történetemnek eredeti
17 2, I | kevesebbé a bornál, minthogy meg nem itta. Különben jó keresztény
18 2, I | világért sem ette volna meg a zsirost; de nem is látta
19 2, I | dámának; - s ha nem reped is meg oly könnyen, mert az isten
20 2, I | Zsuzsika persze mindenről meg akarván győződni, a konyhába
21 2, I | folytonos jólétben tartá meg a házat. A falu zsidaja
22 2, I | bicsakolta magát, aligha kaplak meg!~- Bizzál istenben, összehoz
23 2, I | Vakabi a feleségét nem veri meg, mégis Petinek adja lányát.
24 2, I | lesz alapoka.~- Ugyan, lője meg már egyszer azt a rókát! -
25 2, II | Vakabi Pál lovait rendeltem meg; Peti hajt, a szolgalegény!
26 2, II | nádrakások között állítá meg őket Peti. - A hosszan tartott
27 2, II | puskakakas, lőni akarék.~- Meg ne lője a nemzetes úr, hátha
28 2, II | hajtottam, egyike most is meg van, a másikat tavaly nyáron
29 2, II | gazd'uramnál nem igen marad meg a váltott pénz. Az idő lassan
30 2, II | biztatni kezdem; mondja meg anyjának, elveszem, ha nekem
31 2, II | Tehát megkapod a lyányt.~- Meg bizony, kedves nemzetes
32 2, II | Rábirtam édes apámat, kérje meg számomra a lányt; mikor
33 2, II | nemzetes uram is, ha nem veti meg szegénységünket, vegyen
34 2, II | Peti lakodalmát vigan ültük meg; a két após egymás mellett
35 2, II | feleségét rókabőrön vegye meg.~ ~
36 3, I | még az nem a mienk; de meg sokszor el sem hiszik, hogy
37 3, I | majd vénségére ríkatják meg, nem a nénémasszony kezével
38 3, I | hogy nemcsak az ételt ette meg valaki, de "szépen köszönöm"
39 3, I | nem gondolok semmit, csak meg ne verjen, ... mert...~-
40 3, I | agyon csúfolnak, ... meg a vezérségből is letesznek.~-
41 3, I | a nagyobbak a kisebbeket meg akarják verni, ... nekem
42 3, I | édesanyám, az Isten áldja meg; és a gyerek örömmel kapaszkodék
43 3, II | ágyban; kapja magát száz meg száz mérföldre elmegy, itt
44 3, II | Én is; hanem előbb mondd meg, mit láttál? kérdi Péter
45 3, II | látná, hogy miért vernélek meg; de igy nem bántlak; mert
46 3, III | hirtelenében, hogy az ütésért ijedt meg, vagy hogy azt mondák a
47 3, III | uram pálczájára nézve, hol meg a száját lesve, hogy nem
48 3, IV | gyerekét az ablakon, - toldá meg a másik.~- A magaménak a
49 3, IV | bolond, mint a másik - kezdé meg az első.~- Mire ez fölserdül,
50 3, IV | ember főzzön otthon, én meg itthon tálalok; Isten áldja
51 3, IV | itthon tálalok; Isten áldja meg komámasszony.~- Magam is
52 3, IV | Magam is azt kivánom.~Én meg azt mondom, ha már többet
53 3, IV | nem mondok is, hogy verjen meg benneteket a hatalmas Isten.~
54 3, IV | áldást mért nem hallaná meg az Isten?~ ~
55 3, V | V.~Sánta Ferenczéknél meg volt a nagy öröm, éppen
56 3, V | jártak, ki névnapot, ki meg új esztendőt köszönteni,
57 3, V | kivánták egymásnak, hogy ezt meg amazt az úristen sokáig
58 3, V | hitte, hogy ketten markolták meg.~Sántáék Ferkója, mint a
59 3, V | Péter neki.~- Nem férek meg! - ordított a másik, leütvén
60 3, V | kiböcsültetlek innét.~- Férj meg, mondom! fogadj szót!~-
61 3, V | kaloda.~- No, mivel nem férsz meg egy födél alatt, - mondja
62 3, VI | azt? - mondja a lány.~- Meg hol leszünk mi akkor? -
63 3, VI | Leányfejjel csak nem vénül meg itt a te kedvedért.~- ...
64 3, VI | s eddig se panaszoltuk meg a megevőjét, ... s ha élek,
65 3, VI | megevőjét, ... s ha élek, meg nem halok, ezután is tudok
66 3, VI | senki... siránkozék a lány, meg ne is híjon, míg ketek szenvedhetnek.~-
67 3, VI | hogy édes fiam... így... meg úgy... hogy... hát... nohát.~-
68 3, VII | erejében, a sok pandurt meg is ugrasztotta.~Az öreg
69 3, VII | tekintetes uram.~- Egy asszony meg egy kis lány maradt el ott
70 3, VII | érkezett hozzám, ... de meg az is benn van az irásban,
71 3, VII | fogságba kerülvén, onnét meg a tengeren is túl szakadt,
72 3, VII | tudniillik ez a gyerek ilyen meg ilyen czégéres korhely és
73 3, VII | lábát, tüsténtiben fogják meg, s húzzák rá a katonaruhát.
74 3, VII | faluba nyűgnek.~Ez hát szépen meg volt irva, be is pecsételték
75 3, VII | emberségből kivált az öregebbnek meg nem vetett volna.~Hamarjában
76 3, VII | tudta, mennyi bort ivott meg, csakhogy biz az lement
77 3, VII | káplár, - hanem előbb szokd meg a prófontot.~- Nem mondta
78 3, VII | volna el a levelet, melyben meg volt irva, hogy milyen szépséges
79 3, VII | mire megmondá, hogy ide, meg ide.~- A bírótok tegnap
80 3, VII | asszonynál, azt nem találtad meg?~- Nem... igenis... azaz...
81 3, VII | No csak ne félj, valld meg igazán; ha megtaláltad;
82 3, VII | elhallgatnád, azért rónának meg.~- Tekintetes uram! annyi
83 3, VII | úr mondja, hát elhiszem, meg kell mondanom.~- Tehát ki
84 3, VII | találta; ekképp szólamlott meg:~- Teins uram! vette a mi
85 3, VII | tudom, hogy kinél van, - meg azt is, hogy ötszáz forintot
86 3, VII | Csakhogy tudom, bíró uram, - meg hogy megvan a pénz, azt
87 3, VII | viszontagság után most tért meg szép vagyonnal, mit részint
88 3, VII | keresi.~Volt öröm, a milyent meg sem mondhatok talán.~Már
89 3, VII | a levelemet, a mit soha meg nem érdemlettem, azzal a
90 3, VII | levéllel a maga fiát tette meg helyettem.~- Ez az isten
91 3, VII | esküdttől is hallom, te, meg ez a kis lány, nem haragusztok
92 4, I | tisztelendő úr keresztelt meg, mint később saját szemeimmel
93 4, I | isten is megelégedjék velem, meg a szállópajtás se lássa,
94 4, I | aztán a legelső kávéházig meg sem álltunk.~Itt hallottam
95 4, I | magamban megkérdezni, - azaz, meg is kérdem:~- Bátyám! - baja
96 4, I | hogy megkérdeztem; azért meg is fogadtam, hogy többször
97 4, I | padon.~Esztendő mulva tudtam meg, hogy egy levelet irt a
98 4, I | töprenkedtem, ő homlokomat csókolta meg.~- Na, hála istennek! -
99 4, I | Kis lányom, csókolja meg a bácsit!~A kis lány arra
100 4, I | a déli harangszó kondult meg, s én azt mondám:~- Jaj!
101 4, II | papnöveldében! - jegyzi meg valaki szép olvasónőim közül,
102 4, II | hogy éppen nem látszik meg!~Én beléptem a nagyvilágba,
103 4, II | hogy külsőmben tán nincsen meg az a megnyerő, hogy az utczán
104 4, II | tetszik, csak szólamlanék meg valamelyik, hogy én is tetszem
105 4, II | is igaz!~- Jer! - szólít meg egyike a pajtásoknak, belém
106 4, II | nincsenek?~- De hát mondd meg, mit mondasz nekik?~- Mit? ...
107 4, II | hazudik, - ha ő erre számolva meg nem ránt, miközben aztán
108 4, II | helyesen beszélsz, - jegyzé meg barátom, - tudja meg nagysád,
109 4, II | jegyzé meg barátom, - tudja meg nagysád, hogy barátom az
110 4, II | lakik; de ha még igazabban meg kell mondanom, soha sem
111 4, II | Nagysád, - mondám aztán, - meg ne itéljen barátom beszéde
112 4, II | hogy mi érdekből jegyzé meg azt a két órát, holott én
113 4, II | lehetetlen volt az esernyővel meg nem kinálnom.~Hazáig kisértem,
114 4, II | könnyeimet!~- De az okát mondja meg!~- Jó! ... legyen, ... szeretem
115 5, I | Csakhogy a világért sem mondaná meg, hogy mit csinálna inkább;
116 5, I | koplalást az én szomszédom, - meg nem él hir nélkül, - s ha
117 5, I | mint szücs utazott, hogy meg ne tudják! - véle nagy bölcsen
118 5, I | czigány van, aztán addig meg sem állnak, míg szomszéduram
119 5, I | Ejnye, szomszéduram, - most meg akart tréfálni úgy-e?~-
120 5, I | azt a könyvet aztán vegye meg szomszéd úr.~- Én? ... vegye
121 5, II | akar hozzám jönni? támad meg ő kelme.~- De mit csináljunk?~-
122 5, II | szomszéduramhoz.~- Ne feledkezzenek meg a szegény Lázárról.~- Odább,
123 5, II | Ilyen nyomorultat sajnáljon meg a nagyságos úr! rimánkodék
124 5, II | titulus is egy krajczár, meg a tekintetes is? kend ámító,
125 5, II | agarakat mikor próbáljuk meg? - kérdi.~- Kapta? - szomszéduram.~-
126 5, II | a napszámosokat győzzem, meg a sok árjegyzéket.~- Kell
127 5, III | iszik, s ha jól jegyzem meg, minden negyedórában, mintegy
128 5, III | mindjárt, - csak azt mondja meg, hogy mi hatása lehet ezen
129 5, III | megüti a guta?~- De engem üt meg, barátom.~- Ne féljen, orvos
130 5, III | hogy azt már ne mondjuk meg, hogy ki és mi volt az az
131 5, III | szólítám föl, ... gondolja meg, ha tán orvossága erős lett
132 5, III | Nem! nem! ... nem esküszöm meg, úgy is elhiszik önök.~ ~
133 5, IV | volna, de az isten verje meg őket, - fülembe oltottak...~-
134 5, IV | drágalátos szomszédúr, büntesse meg az isten.~Ugy-e milyen szelid
135 5, IV | hogy miként röhögtesse meg vendégeit, kik egytől egyig
136 5, IV | az enyimet eszi.~- Mondja meg a thens úr, hogy mi az otholsó
137 5, IV | bevarrták a zsidót.~Mondják meg önök, melyik szelidebb dolog?
138 5, IV | gyászintések.~Itt teremnek meg a búsuló hazafiak, kik hazafiui
139 5, V | mondom én, hát nincs meg?~- Éppen az a legnagyobb
140 5, V | hogy jegyedről ösmered meg?~- Az igaz, barátom! - hanem
141 5, V | reggelijét a hátáról ette meg. Ezek ismét - mutata más
142 5, V | mutatja amaz - majd minden lap meg van körmölve.~- Csakugyan
143 5, V | Velem az nem történt meg, hanem negyedévig lelt az
144 5, VI | lett ily rosszul? - mondja meg ön?~- Jaj! uram, keserves
145 5, VI | megterhelte a gyomrát?~- De meg ám! hogy is ne? mikor egy
146 5, VI | egész grammatikát evett meg!~- Mi a manó, hát nem elég,
147 5, VI | esznek a betegek, Pesten meg grammatikával élnek?~- Nincs
148 5, VI | miféle grammatikát evett meg.~- Tekintetes uram, a finn
149 5, VI | tudós hazánkfia megírta, meg sem várta, hogy a porzót
150 5, VI | legalább nem ette volna meg, és nem volna most halálos
151 5, VI | csak azt ne, hisz az etette meg vele.~- Nohát máshoz megyek,
152 5, VI | megyek, csak azt mondja meg József, hogy miképp származott
153 5, VI | mióta táblabiróság nincs, meg a tudóstársaság után sem
154 5, VI | muzeumnak, - most nézze meg a tekintetes úr, - haldoklik.~-
155 5, VI | ám, - most ki gyógyítja meg?~- Én nem tudom.~- Hogy
156 5, VI | Tehát megyek haza.~- Én meg Emich úrhoz megyek; megviszem
157 5, VI | eladna Emich, csak venne meg valaki, - de az ördög sem
158 5, VII | Magyarországban! - jegyzi meg az egyik társunk.~- Igen
159 5, VII | csak Finniában, és várjuk meg, mikor Meczy úrra kerül
160 5, VII | megállja a nyulat, úgy érzi meg a te szaglásod az idegen
161 5, VII | férfiú, és általam tudd meg, hogy az idegen szag nem
162 5, VII | nevezetes ritkasággal lepett meg bennünket; - de nem fogom
163 5, VII | bundád, ne félj, nem fagysz meg!~ ~
164 5, VIII| szerént!~- Kérem, - jegyzé meg az iródiák - az akademiával
165 6, I | kenyeret, ha megéhültél, edd meg az egész kenyeret.~- Meg
166 6, I | meg az egész kenyeret.~- Meg is eszem, - morgott odább
167 6, I | morgott odább a szolga.~- Meg ám, - visított a gyerek, -
168 6, I | abroszt, lányom! ... kezdé meg a szót az öreg újra, - ott
169 6, I | tréfaképpen ezt a mulatságot ugyan meg nem teszi.~Az a lány is,
170 6, I | tüskekerítésre is fölmászott: hisz meg is változott ám azóta nénémasszony, -
171 6, I | kötekedék Jancsi, annak mondd meg, ha mered; ne a zsákokat
172 6, I | megmondom.~- Én előttem mondd meg, ha akarod, ... hiszen esztendeje,
173 6, I | többet egy szót se halljak meg.~- Eleget hallott kend, -
174 6, I | leány szeret-e valakit?~- De meg azt sem tudom, apjuk.~-
175 6, I | mondta-e mindig: Vicza! meg ne mondd anyádnak.~- Persze,
176 6, I | jár az ablakra?~- Kérdezze meg ked a lányát, én örülök,
177 6, I | kiáltja az öreg... ha meg nem mondod, tüstöntüben
178 6, I | szeretnéd, nem mondanád meg, ... ki volt ott még más?~-
179 6, I | pedig éppen akkor látta meg Ferkót az ablakon behallgatózni.~-
180 6, I | szeretsz?~- Édes apámat, meg...~- Hát még kit? - szakadt
181 6, I | szakadt a szóba az öreg.~- Meg édes anyámat... zokogott
182 6, I | szeretni, édes apám? mondja meg inkább, csak ne kiáltson
183 6, II | míg a szeme Jancsin akadt meg, ki széles kedvében röhögtette
184 6, II | aztán hadd találnám én meg.~- Nem adnád vissza? - kérdi
185 6, II | áldása legyen a gróf úron, meg azon az apró szenten, -
186 6, II | kerül elég.~- Az isten áldja meg, - felelt rá tisztelendő
187 6, III | vagy lehajolt, hogy őt meg ne lássuk.~Kiváncsian várták
188 6, III | Jancsi a tegnapi kenyeret meg nem tudván enni, inkább,
189 6, III | mondá rá a leány.~- Hát meg kellett mondanod, hogy Jancsi
190 6, III | Jancsi az ablakra járt?~- Meg ám, hát... mért járt oda,
191 6, III | kérdi Ferkó.~- Nem ám, meg nem is hívom...~- Ha én
192 6, III | Miért nem mondtad hát meg apádnak?~- Azért! - felelt
193 6, III | Hát azt mért nem mondtad meg apádnak, mikor kérdezte,
194 6, III | addig nézett a leány után meg vissza, hogy az egyik ökör
195 6, IV | IV.~Tisztelendő uram, meg az ifjú gróf hazamenet tréfáltak
196 6, IV | másik nélkül nem eshetik meg a beszélgetés; mert hiába,
197 6, IV | tapasztaltam azt.~- Bocsássunk meg annak a rossznak is méltóságos
198 6, IV | szóval megint megtéritjük. Én meg ezt mondom méltóságos uram,
199 6, IV | Édes papom, hallgassa meg önt a magyarok Istene.~-
200 6, IV | tisztelendő úr, hogy attól ugyan meg nem gyúl a kabátja, hanem
201 6, IV | gróf nem a pénzen ijedt meg, hanem a tisztelendő úron.~
202 6, IV | Hogy is ne ijedt volna meg, mikor tudta, hogy elvesztette;
203 6, IV | vigasztalni kit az úristennel, kit meg mint afféle fiatalember,
204 6, IV | öregasszonyt kérdezvén meg először is, hogy kocsi vagy
205 6, IV | mozdulhatok, de az urakon meg a lovászokon kivül erre
206 6, IV | papot, meglesz az a pénz, de meg ha már elveszett...~- Nem
207 6, IV | nekem lesz az szégyen, ha meg nem kerül, megtisztelem
208 6, IV | más nem is vihette el, de meg szemükkel látták, mikor
209 6, IV | dolgot tudja, ekképp szolitá meg:~- Nem ér itt a harag semmit,
210 6, IV | tört be a lány, utána meg Ferkó, - nem igaz, de egy
211 6, IV | aztán szemmeresztve állt meg, és némileg magába térvén,
212 6, IV | mondja, hogy én találtam meg a pénzt.~- Tisztelendő uram! -
213 6, IV | küldték utánam Jancsit, meg azt is mondták neki nevetve,
214 6, IV | megállt lehúzódva, aztán meg visszament, szinte csudálkoztam,
215 6, V | volt ember, ki a történeten meg ne szomorodott volna, hozzá
216 6, V | esküszik, hogy a lány találta meg a pénzt.~- Kérdezte már
217 6, V | szóra ritka ember vallja meg a bünét.~- Ez pedig bot
218 6, V | pedig bot nélkül történik meg, gróf úr.~- Magam is úgy
219 6, V | apám, még a századik apám, meg az a fiam is, - mert ha
220 6, V | úr megölelte a grófot, az meg a tisztelendő urat szinte
221 6, V | harang hívja a hiveket, meg engem, a papot, - szólt
222 6, V | büne miatt nem fért volna meg, mindig ide s tova járt
223 6, V | lábára nehezkedett, hol meg a másikra.~Kezdődék az Isten
224 6, V | tanuságról beszélt... ő maga meg szó nélkül is nagyokat nyelt,
225 6, V | győzte törölgetni magát, de meg mintha vallatóban lett volna,
226 6, V | tisztelendő úr:~- Én mondom meg nektek, ki itten a bünös!~
227 6, VI | az öreg Kántor.~- Nekem meg van itt tizenkét fiam -
228 6, VI | összevezette őket.~- Isten áldjon meg benneteket! - mondja a pap.~-
229 6, VI | legénynek.~- Ki-ki keresse meg a párját! - szólt a többi
230 7, I | mondhatta volna már, jegyzé meg Ágnes asszony az ablakot
231 7, I | fogadást tettem.~- Hallgassa meg az úr isten, - mondja Ágnes
232 7, I | fejcsóválva, - hanem előbb mondja meg nekem Varjas úr, mi lelte?
233 7, I | föl száját, - ugyan mondja meg, hány kötelezv...~- Fogja
234 7, I | akarom, na! csak térjen meg egyszer a jóra, - hát mit
235 7, I | Ágnes asszony, - hát mondja meg, hogy mit fogadott meg?
236 7, I | mondja meg, hogy mit fogadott meg? bizony kiváncsivá tesz.~-
237 7, I | bizony kiváncsivá tesz.~- Meg fogom lepni Ágnes asszonyt, -
238 7, I | Ágnes asszonyt, - bizonyosan meg fogom lepni, azt elhiheti.~-
239 7, I | no tehát, mit fogadott meg? lelkem Varjas úr!~- Igy
240 7, I | édes Ágnes asszony, nekünk meg kell fenyítenünk magunkat...~(
241 7, I | semmit.~- Nem mondtam ezer, meg ezerszer, hogy végrendeletemben
242 7, I | meglátja holnap.~- Mit látok meg? - én semmit sem akarok
243 7, II | mely nyomasztólag keresi meg a tüdőt, hogy fáradt sóhajokban
244 7, II | fáradt sóhajokban lankassza meg a kedélyt.~Férjét sóhajtja
245 7, II | van végezve és ezeket ön meg is nyerte.~- Hála légyen
246 7, II | azon fáradságokért tettem meg a megboldogult ügyvéd úrnak,
247 7, II | teins asszony? - jegyzé meg Varjas, kitárván egy nyugtatót,
248 7, II | tréfa akar lenni, mondja meg, - nagyon hihető, hogy férjem
249 7, II | Uram! ... nem sokallja meg ezt a kint?~- Boldogságos
250 7, II | ez a dolog, uram, - riadt meg az asszony újra, - hisz
251 7, II | asszony! - mondja Varjas.~- Meg akar ön ölni? kérdi amaz.~-
252 7, III | ember?~Az időknek mindig meg voltak saját fogalmaik:
253 7, III | szabadítsa el, hogy öljék meg a lelket.~S minő kevés az
254 7, III | igazmondás nem ölte még meg a lelket.~Elejtem a fonalat,
255 7, III | ha magát hagyom, kiről meg kell vallanom, hogy szép,
256 7, III | ponton megszűnt a gyanítás, meg az előérzet ösztöne, - itt
257 7, III | Legyen szives és mondja meg a többieknek is.~- Hátha
258 7, III | ellentmondás! ösztön! - mondja meg Róza kisasszony, minden
259 7, IV | férfiúnak ajkán állítja meg a szót, s mielőtt az visszahúzódhatnék,
260 7, IV | tiétek e kebel, osztozzatok meg rajt.~Ezen öntudatlan órában
261 7, IV | hívta senki, - mondja amaz, meg sem mozdulván ezen merengő
262 7, IV | mert én tudom, hogy maga meg nem áll azon a két rossz
263 7, IV | valaki.~- Az isten áldja meg az ifjú urat, - tudom hogy
264 7, IV | hallván a dolgot, azt jegyzi meg:~- Főnök úr! a tegnapelőtti
265 7, V | bizalmasan, - úgy kisértsük meg, és nevessünk el a multkori
266 7, VI | Varjas urat látogassuk meg; - rossz kedve van, Ágnes
267 7, VI | helyett Varjas urat mosdatta meg irgalmatlanul.~Sándor bekopogatott
268 7, VI | hogy megtréfált.~- Most meg tréfáljon vissza engem,
269 7, VI | jusson az asszony.~- Mondja meg hát neki, hogy támaszkodjék
270 7, VI | Ágnes.~- Csak addig ne nézze meg, míg itt vagyok, galambom
271 7, VII | hogy kóczfonállal tisztel meg engem?~- Nézze meg csak
272 7, VII | tisztel meg engem?~- Nézze meg csak jobban, - mondja Varjas.~-
273 7, VII | is kötet számra.~- Nézze meg belül, édes Ágnesem!~- Kidobtam! -
274 7, VII | háborgassuk őket, hadd öleljék meg egymást.~ ~
275 8, I | szük világánál alig látja meg az ember azt az öregasszonyt,
276 8, I | lakodalom, ki keresztelő, ki meg névnap volt, mikor tudniillik
277 8, II | elejéről a dolgot.~Míg élt, meg nem halt Tamási Pál, megsüvegelte
278 8, II | bánta, ha máson történt meg ez a dolog, hanem Tamási
279 8, II | árvának a vagyonát kivánva is meg lehetett nézni; Tamási Pál
280 8, II | Asszony, asszony, gondold meg mit beszélsz, nem félsz,
281 8, II | Bár csak kend hallgatna meg egyszer.~- No hát mit akarsz,
282 8, III | vizet itta, hogy a nézése meg ne ártson neki.~Mint afféle
283 8, III | bekezdésül ekképp szólítá meg Imrét.~- Imre fiam, ágaskodol,
284 8, III | nénémasszony, az nyujtott meg majdnem egy ölnyire.~- De
285 8, III | hizott én mellettem, én meg hulladékon éltem.~- Hát
286 8, III | vártam nehezen, hogy nagyobb, meg erősebb leszek.~- Miért? -
287 8, III | gyermekem, ... csak mondd meg, mid hiányzik?~- Az, a mit
288 8, III | várakozás után, mikor az anya meg a leány összecsókolták egymást.~-
289 8, IV | egyszer ugyan az árváért nézte meg: de másodszor saját lányára
290 8, IV | azt várta, hol szólamlik meg a dob? hogy ott kótyavetyén
291 8, IV | kótyavetyén féláron kapja meg a földet; s ezután jól fölgazdagodott.
292 8, IV | Istvánnak fia van, neki meg leánya, hogyan lehetne a
293 8, IV | szót, melyben az sem botlik meg, ha voltaképpen felelni
294 8, IV | Tamásinak emberségével, - de meg újra egy nagy fába vágta
295 8, IV | várta Tamási Pál; ezért ülte meg Kereszteséknél a padot,
296 8, IV | ravasz ember, nem elégedett meg a száraz kenyérrel, - a
297 8, IV | az volt itt a baj, hogy meg nem érné az alkut, hanem
298 8, IV | manót, ... csak nem tömték meg kendet puskaporral, hogy
299 8, IV | pénz! - mondja Tamási.~- Ez meg az irás, - nyujtá oda Keresztes
300 8, IV | kurrens mellett, melyen meg van irva marhahúsnak, s
301 8, V | tartom, Örzse, - szólítá meg a lányt, - hasztalan várakozom
302 8, V | mondanád, mért ne tehetnéd meg?~- Nohát nem megyek el! -
303 8, V | megyek el, Örzse! Áldjon meg az Isten.~- Kit? - bámula
304 8, V | lehuzott kalap alól alig látva meg az ajtót, melynek kilincséért
305 8, V | közepéig ért; és az történt meg, hogy az ablakra feledkezvén
306 8, V | feledkezvén másodszor lökte meg apjának kanalát a tálban.~
307 8, V | hogy a télen házasodjék meg, okoskodék a férj.~- Látszik,
308 8, V | vagy lányod leveszi, verjen meg benneteket az Isten.~- Jól
309 8, V | házsártoskodik amaz.~- Kérdezze meg kend a lányt; végzé be a
310 8, V | is.~- Örzse! ... szólitá meg az apja - tudsz-e hazudni?~-
311 8, V | édes, kedves apám.~- Valld meg hát, szereted Imrét? - mire
312 8, V | hát érje kend be vele! te meg menj ki! - szólt közbe az
313 8, V | asszony, - de gyermekemet meg nem hagyom ölni, mondja
314 8, V | egymást, addig Tamásit ütötte meg - a guta!~ ~
315 8, VI | elibök rakta.~- Nézzék meg az előljárók, mi van itt? -
316 8, VI | volna a pipájával, - mondom, meg sem hunyorodott.~Megszokott
317 8, VI | néhány szót.~- De hát mondják meg kigyelmetek, - esdeklik
318 8, VII | világjáráson bánkódva fájdul meg.~Minél közelebb ére a faluhoz,
319 8, VII | ház ablaka alatt pihent meg a padon, mig a szomszéd
320 8, VII | a szomszéd kutyák odáig meg nem ugatták az idegen szagot.~ ~
321 8, VIII| ugató kutyák miatt, - de meg a hűs szél is megsétálta
322 8, VIII| Tamási Pál lakott, míg élt, meg nem halt, zokogott az asszony.~-
323 8, VIII| forintos büntetéssel verjen meg, - s holnap ebből a házból
324 8, VIII| szólongatá az ügyvéd, - törölje meg szemeit, és feleljen nekem
325 8, VIII| kocsisom volt ma épen! - jegyzé meg az ügyvéd.~- Az igen is, -
326 8, VIII| könnyebbült lélekkel szaladván meg emlékezetével a dolgot,
327 8, VIII| Holnapig csak nem hal meg, édes öregem.~- Mért éppen
328 8, VIII| Azt is majd holnap mondom meg, de addig ezen papirost
329 8, VIII| gondom, csak vigasztalódjék meg, holnap sem kell kimenni
330 8, VIII| azt én mondom.~- Áldja meg az isten teins uramat, mikor
331 8, VIII| mintha kocsi állt volna meg, az utczaajtó nyilását lehetett
332 8, VIII| minden szó. Imre érkezett meg, s hogy a nagy sárban könnyebben
333 8, VIII| utóbb csak a biró szólamlott meg, éppen Keresztes András.~-
334 8, VIII| megvizsgáltam az ablakot, nézze meg maga is, - de jól nézze
335 8, VIII| maga is, - de jól nézze meg, nem ér-e meg annyit vagy
336 8, VIII| jól nézze meg, nem ér-e meg annyit vagy még többet?~
337 8, VIII| hogy jó kedvem van, s ha meg nem adja, maga lássa mi
338 8, VIII| Tekintetes uram! az isten áldja meg, - mondja az asszony, -
339 8, VIII| történt itt, kérem, mondja meg nekem is?~Elmondá az ügyvéd,
340 8, VIII| az ügyvéd, - hogy áldjon meg az isten, - legyetek jámborok,
341 9, I | mert máshol a gyógyszert meg nem kapja.~- Elmegyek én,
342 9, I | uram, akárhova, csak mondja meg, hova.~- Igy már rendén
343 9, I | világos példával magyaráztam meg tehát, hogy mi temérdek
344 9, I | helyettünk is élvezi aztán, mi meg cserében elmegyünk idegen
345 9, I | egy gazdag hazánkfia, ki meg nem fogadott magyar embert
346 9, I | készitményét tömegesen veszik meg, és eladják a győri asszonyoknak
347 9, I | Az lehetetlen, - jegyzi meg az úr, ... de egyébiránt
348 9, I | villámlás közt tanulják meg azt a bölcsességet, mit
349 9, I | elvinni, hol annyi száz, meg ezer szarvas van, s én könnyelmüen
350 9, I | készen van, azért mégis meg kell neki lenni, s én abban
351 9, I | magyar ember. Azért engedjék meg önök nekem a szertekalandozást,
352 9, II | a váczi-utczába hivnának meg, és a társaság egy része
353 9, II | tengeren, postakocsikon, száz meg száz mérföldön, országokon
354 9, II | saraglyából a szénát, engem meg le ne lökjenek a kocsiról,
355 9, II | ezért, miképen kerithetik meg legügyesebben a vadlopókat,
356 9, II | tolvajvadászok hajnal óta húzzák meg magukat, s a reggel lelőtt
357 9, II | lövésre elesett; de ha a vad meg tudott volna szaladni, a
358 9, II | ki negyedmagával nem adja meg magát egynek, legkevésbé
359 9, II | ismeri őket; de miként fogjon meg egyetlenegy ember hármat?~
360 9, II | őket.~- De ha nem adják meg magukat?~Ezen esetre készen
361 9, III | törődve, reszketegen álltak meg helyeiken, míg a tetőzet
362 9, III | szakadt, vagy a betóduló füst meg nem fojtá.~Az egész vidék
363 9, III | kilenczvenkilencz darab maradt meg, köztük a legjava ménekből
364 9, III | Onager) vadszamár maradt meg, mely a mint leszabadult
365 9, III | Szomszéduram! - szólítja meg apámat; van-e még tokaji
366 9, IV | nagy képpel, ha a dolog azt meg nem érdemlené.~Szeptember
367 9, IV | urasági pinczékben száz meg száz hordóban somlyai, badacsonyi,
368 9, V | ünnepi ruhában jelenjék meg, két emelvényen bengáli
369 9, V | vadásztárogatónak zenéje zengeté meg az erdőt.~Hátul a vidékbeli
370 9, VI | ugrásával egy kis tábort indit meg, s a merre biztosabb utat
371 9, VI | összhangzatban harsogtatja meg az erdőt, az öldöklő keveréknek
372 9, VI | kérdett.~A herczeg mégis meg akarván győződni, a prefektust
373 9, VI | bizonyosan farkas támadta meg! - Lőn a vélemény, melynek
374 9, VII | rendelkezheténk, így a vérnek folyása meg lőn akadályozva; de e napon
375 9, VII | Éppen nem. - Nyugtatja meg az orvos.~- De hát siessen,
376 9, VII | a bengáli tüzet gyujtsák meg, a zene hadd szóljon, s
377 9, VII | Biharynak hegedüje szólamlott meg, s az örvendező vendégek
378 9, VII | derék magyar gazda, mindig meg legyen hiva, mert neki is
379 9, VIII| fölosztva, mégsem birta meg a házi kezelést egész terjedelmében;
380 10 | tál pörkölt hús! - jegyzi meg a másik.~..............................................................................~-
381 10 | Ugyan az isten áldja meg önt, - hallom az újabb kérdést -
382 10 | étterembe, hol egy fáczánt eszik meg nagy sietséggel, utána ugyan
383 10 | különbségben még elfér, - szólítja meg az előbbeni cselédet:~-
384 10 | Az udvarmester nem rémült meg ugyan, hanem e szokatlan
385 10 | de jó volt az a fáczán.~- Meg az a pezsgő! - jegyzi meg
386 10 | Meg az a pezsgő! - jegyzi meg a másik.~- Ide kellene járni
387 11 | kérek mindenkit, mondja meg nekem, körülbelül mennyie
388 11 | nekem fél helyem volna! Meg sem gondolta a jámbor, hogy
389 11 | ilyen négy ökröm volna, meg egy egész helyem, nem cserélnék
390 11, I | világ azt gondolja, ha ő meg nem számolhatja más ember
391 11, I | bámult el Budai - no hát én meg tudom, hogy az én kenyeremet
392 11, I | tudom, hogy az én kenyeremet meg nem szegi semmi koldus maradék.~-
393 11, I | az csinál bajt, - nekem meg lányom van, a miatt pedig
394 11, I | ennyire van a dolog, tegyen meg nekem egy barátságot.~-
395 11, II | beillik.~Hadd nyomkodja meg a szoba földjét, keressük
396 11, II | szoba földjét, keressük meg a fiát, ki éppen most beszél
397 11, II | még a felszél sem mászna meg, - mondja Ferkó, s végül
398 11, II | Harmadnapja nem látom kendet, most meg azt gondolom, hogy a föld
399 11, II | feledem el.~- Az Isten áldja meg kendet, - kéri a lány -
400 11, II | bánom.~- Az Isten áldja meg kendet. - mosolyga a lány.~-
401 11, II | lány.~- Hát mért áldjon meg? - kérdi Ferkó.~- Hogy a
402 11, II | zsák, mely alatt majd hogy meg nem szakad, mikor megemeli;
403 11, II | valamit.~- Forgattad volna meg a buzát.~- Tegnap este végeztem
404 11, III | megyek be elől, kendtek meg utánam.~- Ott leszünk -
405 11, III | legközelebb ülő - hát én mondjam meg? hisz kend is úgy tudja,
406 11, III | kóstolgassanak; de kik nem rettennek meg, ha legeslegelől kell elkezdeni
407 11, III | minő rongyos!~Menj! küzdjél meg vele, - vágd földhöz azt
408 11, III | vagy, ha nem hiszik, nézzék meg inasod kabátját, elől, hátul,
409 11, III | pár kabátot, hogy ott is meg legyen irva a te méltóságod.~
410 11, III | ember, hogy a dér csipte-e meg, vagy mikor szárogatni kitették,
411 11, III | őseid vannak: hazudtold meg az Istent, vagy a teremtés
412 11, III | visszalépni, ... az eszme meg van érve, ... mondjátok
413 11, III | kisegitő kézikönyv.~Aztán meg az a lány mindjárt ríva
414 11, III | hasztalan! saját nyugalmának meg kelle adni a tudomást, hogy
415 11, V | ember! aztán te érted halt meg egyszer Krisztus?~ ~
416 11, VI | Mit hát?~- Nem várhatta meg, hogy mi mondjuk meg, hát
417 11, VI | várhatta meg, hogy mi mondjuk meg, hát menyét akarta meglátni,
418 11, VI | nevete a másik - ha csak meg nem igéri, hogy fiát azzal
419 11, VI | sem eresztek, míg az a fiú meg nem esküszik a lánynyal;
420 11, VI | Tessék parancsolni!~- Ezt meg én nem adom százezer forintért!~ ~
421 12, I | némely ember, kiben nem fért meg az erkölcs, üldögélt előtte
422 12, II | ismerünk; valamint az is meg leszen mondva, hogy kik
423 12, II | egyszeregyet még nem kuszálta meg úgy senki, mint ő; mert
424 12, II | aztán még ugyanazon napon meg azt is mondá, hogy kétszer
425 12, II | kézen kapván, ekképp szólítá meg.~- Alig értem el kendet, -
426 12, II | látszik, nem igen kivánta meg azt, a mit a másik neki
427 12, II | hazáig el nem szalasztom, meg jobb is, ha én érem el előbb
428 12, II | dolmányomat megkivánná, én meg nem adnám kendnek.~3-or.
429 12, II | mert még csak most tudja meg, hogy már akkor elment,
430 12, III | hanem ha már az igazat meg kell mondani, néném asszony
431 12, III | nem ér senki, hogy mégis meg legyen kezdve a beszéd,
432 12, III | legény - de miért is mondanám meg? mit törődöl te az én mondásommal,
433 12, III | viszem a szót.~- Jaj! ijed meg a leány, - ne mondjon kend
434 12, III | Meggyónnám ám, - de hiába gyónnám meg a papnak, nincsen annak
435 12, III | Aztán ezt csak most mondja meg kend?~- Azt tartom, most
436 12, III | teljes boldogságában talán meg is csókolta volna a piruló
437 12, III | édes apám, most mondtam meg neki! - mire a leány elvörösödve
438 12, III | én áldásom mellé áldjon meg benneteket az Isten! ...
439 12, III | a bámulót ekképp szólitá meg.~- A prédikáczió után, -
440 12, IV | beszélt maga is a szükségről, meg minden olyanról, a miért
441 12, IV | pénzt még nem is mutatják meg ingyen, - tehát a ki most
442 12, IV | még hátra, s most bánta meg először életében, hogy a
443 12, IV | leányt?~- Én iszen odaadom, meg az anyja is, hanem hát a
444 12, IV | szólt a leány apja.~- Ez meg az enyim! - neveté Galamb
445 12, IV | Szegény öreg, nem is gondolta meg, hogy egy hónap alatt a
446 12, V | hogy az emberek nem férnek meg az országúton, hanem a szántóföldeken
447 12, V | bámulásul a többinek, hogy nincs meg!~Annyit kiokoskodtak, hogy
448 12, V | Édes fiam, - szólamlik meg az öreg - ha az isten neked
449 12, VI | hogy ő miben kapaszkodhatik meg; azaz, hogy a mint a község
450 12, VI | lótottak-futottak pénzért, hogy a dobot meg ne üssék házuk előtt; s
451 12, VI | folyjon.~Most tehát azt lássuk meg, hogy hogyan megy az végbe.~ ~
452 12, VII | emlékétől hogyan váljék meg az ember? Amott a kályha
453 12, VII | kendet nyakig, aztán lássa meg igy kendet a falu, - mondja
454 12, VII | jövendőmondáshoz, alig kapaszkodtam meg a kapában, megint emberré
455 12, VII | ballagott, csak akkor állapodott meg, mikor az átjáróhoz értek.~-
456 12, VII | Kend megyen elől, mi meg utána! parancsolá neki a
457 12, VII | ilyen gazembert nem bir meg, azért is jobb lesz, ha
458 13 | rendesen két garast adott, meg egy hátbavágást, az elsőt
459 13 | hogy többet ért, mint te, meg ahány diák itt van az utolsótól
460 13 | kényes tested, hogyan szokja meg a szalmazsákot?~Ilyen evangeliumai
461 13 | és utóbb ki félszből, ki meg belátott saját hasznáért
462 13 | a kérőnek; hanem mondja meg annak az urnak, hogy én
463 13 | annak az urnak, hogy én meg nem tanulom a nyelvét; mert
464 13 | beszélhetném; hanem tanuljon ő meg magyarul, az is az ő haszna
465 13 | kap mást, én sem vénülök meg itthon!~Ez őszinteség majdnem
466 13 | addig nem adott enni, mig meg nem tudta mondani, a mi
467 13 | van az én németem, nézze meg akárki, milyen magyar embert
468 13 | Te, Pista! ... szólitja meg az egyiket, ... búsul ez
469 13 | foglalatosságképen tegyem meg, Schneller uramat ugy megfüröszteném
470 13 | Egyetlenegy szót sem! ... tiltja meg asszonynéni reggel óta készülvén
471 13 | keresményedet abba ölnéd; hanem azt meg aztán nagyon is mondom,
472 13 | kisebb tajtpipa, feleségednek meg husvétra egy új szoknya.
473 13 | jókor érsz haza enni, várd meg, mit beszél a tisztelendő
474 13 | csak tőlem hallod, siess, meg ne lássanak többször ebben
475 13 | nagyasszonyom, azért ugy sem vallja meg?~- No, csak mondja meg,
476 13 | vallja meg?~- No, csak mondja meg, Sára, kire gyanakszik,
477 13 | tréfaképen mondá, hogy ő meg tudná mondani, ki lopta
478 13 | igen, és hálás érzelem hat meg irás közben is, ha eszembe
479 13 | mert csak azt tanultatták meg vele, mire egy magyar gazdasszonynak
480 13 | magukat ujságban, hogy ilyen meg olyan tulajdonságokkal biró
481 13 | koplalni, jól van, tudd meg, lesz-e ennivaló? s ha olyan
482 13 | te, vén kamasz! szólitja meg az olyan nőtelent, ki a
483 13 | lányt, ki borzas fejedtől meg nem ijed; aztán ha szépen
484 13 | szépen könyörögsz, nem mondom meg neki, hogy magadnak való,
485 13 | mindenik, arról ösmerték meg őket, hogy ők minő tisztet
486 13 | hogy násznagyuram, később meg a kérő milyen módjával rakta
487 13 | délbe egy kis valami, estére meg a maradéka, el ne feledd,
488 13 | attól kéred a belevalót; de meg egy kis turó, egy kis aludttej
489 13 | ember otthon főzzön, én meg itthon tálalok.~Biz ez magyarán
490 13 | nyolczvan éves leszek; persze meg is untam ám már ezt a világot.~-
491 13 | körutját derekasan futotta meg; asszony, igen derék magyar
492 13 | akadna még ilyen.~Nem érte meg a vasutat, gőzhajót: hanem
493 14 | minthogy éppen úgy szóliták meg, hogy nem mer kimenni; tehát
494 14 | hogy nem mer kimenni; tehát meg kelle mutatnia, hogy de
495 14 | tizenkettedik verebet számlálván meg, mire a pajtásokat majd
496 14 | tintanyaló meghal!~- Nézzük meg, - mondja Simonyi visszamenve
497 14 | főbiró fia volt.~- Fogd meg! ... ordit egy pár diák,
498 14 | mint óbester Kecskeméten meg nem fordult.~- Látod, pajtás, -
499 14 | te azt miért érdemletted meg, áldjon meg az isten.~Meglehet,
500 14 | érdemletted meg, áldjon meg az isten.~Meglehet, hogy
1-500 | 501-710 |