Rész,  Fejezet

 1     3,  V  |          maradt csak; - Péter, a ki a leányt találta, - az volt most
 2     3,  VI |                 szólt az anya, - de a leányt, kivált ha szép, a szerencse
 3     3,  VI |            erejével másnak adni ezt a leányt?~- Majd csak annak, fiam,
 4     3,  VII|          tekintetes uram azt a talált leányt?~- Csak várjanak, ... hanem
 5     6,  I  |          morzsát, utasítá tovább is a leányt, ... nézd, leesett egy falat
 6     6,  I  |          mikor bement, - ezt az Örzse leányt azt tom, hogy szeretik.~-
 7     8,  IV |   Keresztesben felengedett a szó, s a leányt megkérte.~Hanem, mint afféle
 8    12,  III|               csókolta volna a piruló leányt, ha körülnézvén, észre nem
 9    12,  III|             fia volt - szereted ezt a leányt?~- Hiába tagadnám, édes
10    12,  IV |          egymást, mert a mint mondám, leányt hármat is tudok adni, hanem
11    12,  IV |             már az a kérdés, kapunk-e leányt?~- Én iszen odaadom, meg
12    13      |         németül, ... mégis megkérte a leányt.~Közbenjáróval végezték
13    13      |                Mikor elbucsúztatták a leányt, az anya, mintha utoljára
14    15,  I  |        sóvárog, vagy, a mi több, sváb leányt akarna hozni a házhoz: legyen
15    15,  I  |             nálamnál.~- S oda adták a leányt?~- Biz oda ám - két kézzel...
16    16      |        legényt, ha legény volt, nem a leányt irigyelte; ha már az isten
17    16      |          fenyegeti erre, arra, hogy a leányt férjhez adja a szomszédjához,
18    16      |               a ki, ... és a többi.~A leányt majdnem a nyavalya törte
19    18,  4  |            leányom! - békiti az apa a leányt.~- Megigéri apám, hogy e
20    18,  4  |       lehetett; tehát magára hagyta a leányt, ki most keserves kint állt
21    18,  7  |             ur jobban szerette mind a leányt mind a fiut, semhogy e kényes
22    19,  II |             pórázzal együtt elkapta a leányt, mielőtt a kutyát odáig
23    19,  III|         kereszténynek, hogy ezt a kis leányt magára nem hagytam; pedig
24    19,  III| nénémasszonyoknak. Utoljára a szegény leányt vallatták, egyik már ölve
25    19,  IV |    mécslángjában tartott, láthattam a leányt az ablakon által.~Mikor
26    19,  IV |              néha csak akkor láttam a leányt, mikor a néni aludtában
27    19,  IV |               a mint szóra kaphatom a leányt, megmondom neki, ha kellek?
28    19,  IV |               a mennyit szeretem én a leányt, nem annyi kár, mint a mi
29    19,  IV |            házat. Sokáig nem láttam a leányt, - szinte a lábam is jobban
30    19,  IV |               el a falut, de kivált a leányt. Azért megköszöntem a sok