Rész,  Fejezet

 1     4,  I  |           akkor is a pecsenyét érti.~Végre addig szemlélődtem, hogy
 2     4,  I  |    mindannyiszor nagyokat sóhajtott.~Végre haza mentünk, hanem az első
 3     4,  I  |              iszonyúkat sóhajtott, - végre elhatározám magamban megkérdezni, -
 4     4,  II |               nevetett, káromkodott, végre kalapját ragadva, ezen szóval
 5     4,  II |          vagy!~Végképp elszomorodám, végre honn ülővé lettem, és tanultam
 6     5,  VII|      pénztárnoknak hallani, s a mint végre az ajtóhoz menekült minden
 7     7,  III|             juhok társaságában, hogy végre Rachelt megkaphatta.~Ezek
 8     8,  IV |         kihuzni; nem szabadulhatott, végre megszólamlott.~Ezt várta
 9     8,  IV |       Gondolkodóba esett Tamási Pál, végre nagy szóval kimondja:~Biró
10     9,  I  |         akadt néhány derék lovag, ki végre beismerte, hogy nálunk is
11     9,  III|         nyargalászni a tűz körül, és végre is megint a tömegek újra
12     9,  V  |      vadászok szeme láttára végezni.~Végre a hajtás egész erejével
13    11,  IV |         mennyit okoskodjék az ember, végre is másképp lesz. No már
14    12,  II |              kend Kapás Andrással, - végre aztán úgy kikereste kend
15    12,  III|             s az a nem mondott titok végre is úgy kiül a fiatalnak
16    12,  III|              egy kezdő szót találni.~Végre a legény körültekintvén
17    12,  IV |              addig kináltatta magát, végre is bevallá, hogy ő annál
18    12,  V  |              tekint, sehol sem leli, végre a gyanuból ijedelem válik,
19    13      |        örömmel adta, a ki nem kérte, végre is megkapta, nem tűrhetvén
20    14      |       megkeseriték öreg szülőit, kik végre elhatározták és szentül
21    14      |          bement a fogságba.~A diákot végre eszére hozták, de a mészárosnak
22    15,  I  |             idő, kószált a gondolat, végre ott lelők magunkat, hogy
23    15,  I  |              csendes véremnek medre; végre, mit valaha nem hittem,
24    16      | pinczekulcsokat, lány! szólamlék meg végre.~- No valahára! - gondolá
25    18,  2  |      barátinak tanácsával is élt, és végre megállapodott, hogy Sándor
26    18,  2  |            jóllakott törvényekkel, s végre nem akarván széken üldögélő
27    18,  3  |        lelkével és szép szellemével, végre még jobban magára csavarta
28    18,  6  |           megvall, annak keletkeztét végre is kimondja:~1-ső dal:~Az
29    18,  6  |              a hazaszabadulás lenne.~Végre ez is megjött, a két fogoly