Rész,  Fejezet

 1     3,  I  |        vesszőt hozok! majd adok én neked, másra hazudozni, mikor
 2     4,  II |         eleget.~- Hát nem tetszett neked egy is? - kérdi némi indulattal
 3     4,  II |             De most már hazudsz.~- Neked?~- Nem nekem, hanem annak
 4     6,  I  |     panaszos a kelmetek kenyere?~- Neked ilyen formán panaszos lesz, -
 5     6,  I  |          hozzá.~- Te vagy itt, hát neked mondom, - válaszolt amaz.~-
 6     6,  I  |     hallottam! kiáltott a gazda, - neked pedig nyitva van az ajtó.~-
 7     6,  III|           szórt el, eredj hogy még neked is jusson a fogyatékból;
 8     7,  VI |         zálogba adtam vén orgazda, neked, ... hol a húsz esztendő?~-
 9     8,  II |        bejövő lányának, - vagy van neked bajod? Örzse!~- Nincsen,
10     8,  V  |            az apja, - majd adok én neked ablakozni! - lármázott még
11    11,  III|                 nem, az nincs, ... neked csak kastélyod van, ...
12    11,  III|            csak kastélyod van, ... neked csak emeletes házad van,
13    11,  V  |        házasodni? - kérdi Ferkó.~- Neked néztem. - válaszolt újra.~-
14    11,  V  |             azért azt akarom, hogy neked is tessék.~- Ha kelmednek
15    11,  VI |          Tehát vegye el azt, a kit neked akart adni, - mondja Vámody.~-
16    11,  VI |       megélesedett.~- Majd adok én neked, - dörmögé magában, - csakhogy
17    12,  I  |            Még ez a kapa megmaradt neked, - mondja a hegyes orrú
18    12,  III| összetalálkozunk.~- Jaj! ha én azt neked megmondanám - fohászkodik
19    12,  V  |          meg az öreg - ha az isten neked szánta Örzsét, én nyomorult
20    13      |   bizonyosan volt annyi esze, mint neked; annak pedig volt felesége,
21    13      |          nőktől megkérdezni; hanem neked én mégis megmondom, ma holnap
22    15,  I  |      Tapogasd körül a világot; hát neked se szived, se tüdőd, érezni,
23    15,  I  |       gyerek, nem állok én utadba; neked kértem meg! De ne fecsegjük
24    16      |            a lány.~- Mid vagyok én neked? - kérdé nyersen az apa.~-
25    16      |          mondá.~- Parancsolok-e én neked?~- Soha sem tagadtam én
26    18,  4  |       mondani, még pedig azt, hogy neked titkod van.~- Nekem? - mondja
27    18,  4  |          jó zár alá tette.~- Éppen neked, édes Rózám, - mondja az
28    18,  6  |     zűrzavar az életem,~S ezt csak neked köszönhetem,~   Édes pokla
29    19,  III|           fordult vissza a lány.~- Neked szóltak, hugom!~- Nekem