Rész,  Fejezet

 1     2,  I   |  kukorékol a kakas, látta, mily szivesen eszik a két gyerek egy tálból;
 2     3,  V   |        hogy az öregebb ember is szivesen elólálkodott egy kicsit
 3     3,  VII |    hangon az alispán.~Biró uram szivesen a falhoz dülleszkedett volna,
 4     4,  II  |         ön? - kérdi a nő, kinek szivesen megmondtam volna, hogy az
 5     6,  IV  | méltóságos uram, de ha lehetne, szivesen az út mellé nyújtóztatnám
 6     6,  V   |      van, a ki azt a rosszat is szivesen fecsegi, a mi nem igaz, -
 7     6,  V   |     tisztelendő urat szinte oly szivesen ölelte vissza... mint apa
 8     7,  II  |     legalább ne kínozzon, azért szivesen veszem, ha azonnal közli
 9     7,  IV  |    megállani; - ez oly kín, mit szivesen szeretne az éjszakába ölni,
10     7,  V   |   elfeledtük kialkudni, - és én szivesen hallom, ha engem kikaczag,
11     7,  V   |          A kit szeretünk, azzal szivesen osztozunk, - mondja Sándor
12     8,  VIII|    falut, hogy a mint kifáradt, szivesen behuzódott valamely alkalmasabb
13     8,  VIII| lelkében, ki a vigasztalást oly szivesen tette.~- Lesz-e valaki árverelő? -
14     9,  V   |      került a sor, s a vadászok szivesen dicsekedtek, ha egyet elcsiphettek
15    10       |        ha tetszik velem utazni, szivesen elviszem. (Magam is gyalog
16    11,  I   |         nekem egy barátságot.~- Szivesen nagyságos uram; csak tudjam,
17    11,  III |         úr, talán a zsebeket is szivesen megnézte volna, ha Budai
18    12,  VII |      zúdult állapotban vala, és szivesen vett részt a kémlő állapotban.
19    13       |        olyan német neve van is, szivesen adnék egy ilyen német nevűért
20    13       |   emlékszem e képre, hogy ma is szivesen lennék gyermek, és csókolnám
21    13       |        dicsekedést Schneller ur szivesen türte, felesége a vidéknek
22    14       |        is ajánlott, mit Simonyi szivesen elfogadott; s e két helynek
23    14       |        megkezdték, a leányok is szivesen megcsókolák az óbestert.~-
24    15,  I   |        aztán biz lakodalomba is szivesen elmennék... mondd meg igazán,
25    16       |      tudott.~Eleresztette volna szivesen a gyeplőt, csakhogy most
26    17       |      csinyét aztán minden ember szivesen neveti.~Ha még ilyenekért
27    18,  3   |        uram Rózája mellett igen szivesen áll, azt vélte, az ő fia,
28    19,  II  |    Aztán tudja isten, mégis oly szivesen mentem belé, mintha csak