Rész,  Fejezet

 1     2,  I   |       többet rakott magának, mint a mennyit jó tüdővel egyszerre kimondhatna
 2     3,  IV  |           nem adott az isten, pedig mennyit kértem, - most ime hogyan
 3     3,  VII |           nemigen issza a bort, s a mennyit előbb belekinálgattak, nem
 4     4,  I   |  füllentésért mégis elég imádság, a mennyit elmondék.~Már mind elszéledtek
 5     4,  II  |        itéljenek, hogy hat év alatt mennyit változtam.~Pest abban az
 6     5,  II  |  becsületére! pedig úgy-e, csizmára mennyit költ, lelkére pedig semmit.~-
 7     5,  V   |            egy pár száz az egész!~- Mennyit szoktál évenkint összevenni?~-
 8     6,  VII |        olvasóim, tanuljunk ebből, a mennyit lehet; itt volt jutalom
 9     7,  II  |         éppen annyi volt lekefélve, mennyit le lehetett kefélni; - a
10     7,  II  | kölcsönöztem neki.~- Szabad tudnom, mennyit? - kérdi remegve a nő, érezvén,
11     8,  III |           maga is jól tudta, hogy a mennyit a czifráját, ugyanannyit
12     8,  VI  |        kárból hasznot huzzon; s bár mennyit taszigálta belől a lelkiismeret,
13     8,  VIII|        megveszem én azon az áron, a mennyit fizetni kell, - mondja rekedt
14     9,  I   |             már összeszámlálhatnám, mennyit nem visznek ki a mi rókavadászaink?~
15     9,  II  |       zálogul esett, és fizetett, a mennyit fizetett; hanem annyi bizonyos,
16    11,  I   |             talán maguk sem tudták, mennyit birnak; mert a világ azt
17    11,  I   |         meglátom annak a parazsánál mennyit melegesznek?~- Ej, ej, Budai
18    11,  II  |          újra.~- Fogyott úgy-e?~- A mennyit az egerek megettek.~- Ha
19    11,  III |       nagyságos szomszéduram.~- Hát mennyit ér az a mérnök?~- Szerettem
20    11,  IV  |       rendelte, szomszéduram - akár mennyit okoskodjék az ember, végre
21    11,  IV  |      dologról, és most azt kérdi.~- Mennyit is érhet az a jószág?~-
22    12,  V   |    elmondván annyi vigasztaló szót, mennyit jó szivvel elmondhattak, -
23    12,  VII |      testvérek volnának.~No, de még mennyit mondhatnék el a mai napig,
24    16       |        asszony annyi bátorsággal, a mennyit az uristen rovására mert
25    17       |      fulladott a köhögés miatt, s a mennyit köszönteni akart, annyit
26    19,  II  |        nyugodott ma, de tudom én, a mennyit ment ez az én két lábam
27    19,  IV  |           az ő kegyelmében, hanem a mennyit voltam is, bezzeg kimaradtam;
28    19,  IV  |     üldözzön el engem a háztól, - a mennyit szeretem én a leányt, nem