Rész,  Fejezet

501    14       |                  kit ugy látszik, régen meg akartak csipni.~Simonyi
502    14       |                  mondja Simonyi, - most meg már engem vinnének el.~-
503    14       |                    Mivel hálálom én ezt meg?~- Semmivel uram; mert tudja
504    14       |               Semmivel uram; mert tudja meg, hogy a huszárnak az a legnagyobb
505    14       |                 tejfelünk nincsen, most meg a turó is elfogyott; hanem
506    14       |              éppen azért az igazgatóval meg is ösmerkedett, ki hosszas
507    14       |                a titkot hadd tanulhassa meg.~- A világért sem - felel
508    14       |             Simonyi hányszor érdemlette meg a kitüntetést, melyet kérésre
509    14       |                kérésre oly ritkán adnak meg, kitetszik az alábbi körülményből.~
510    14       |                  csak a keresztet tartá meg, bár nehezen esett neki,
511    14       |            érdemlette ki; nem tarthatom meg tovább, mondja Csáky, -
512    15,  I   |             hogy ő a Gellért hegyet, én meg a rajta mászó legyet nem
513    15,  I   |             nagy mulatságba. Itt bukott meg minden bátorságom.~Szobám
514    15,  I   |                 akarék, s ekkor ismerém meg a megmentettben imádottamat,
515    15,  I   |                 melyet most szoritottam meg legelőször. Nem tudom meghatározni,
516    15,  I   |            nyelvén beszélni; házasodjék meg, felesége vigyázzon a házra,
517    15,  I   |          urambátyámat németül szólitaná meg, azonnal megütné a guta.~
518    15,  I   |         bátyámnak eljövetelére, és hogy meg ne lepjen, két szobát legényesen
519    15,  I   |               ugyan megjárja a szél, de meg nem üti! Ide járul az: családunk
520    15,  I   |             kerekedik; néha nevet, néha meg ugy neki jön a bubánatnak,
521    15,  I   |            teins ur volt a keresztapja, meg a csegedi molnárné. Most
522    15,  I   |             csak az öreg urnak találjuk meg a nyelét, lesz akkor öröm
523    15,  I   |               kell, szép öcsém a gátra, meg egy asszony, a ki lát, hall,
524    15,  I   |              lát, hall, parancsol. Hidd meg, kedves öcsém, mióta édes
525    15,  I   |       eltemettük, az isten nyugosztalja meg, csak úgy kong a ház; persze -
526    15,  I   |              szivesen elmennék... mondd meg igazán, öcsém: kell-e feleség?~-
527    15,  I   |            hozzá utasitanak; tőle tudám meg, hogy az egyik - Rákfay
528    15,  I   |              megkértem...~- Megkérte?~- Meg hát! mit remegsz? gondolod,
529    15,  I   |                 én utadba; neked kértem meg! De ne fecsegjük el a szép
530    15,  I   |           gyermekét láthatnám.~- Igérje meg, urambátyám, hogy soha ezenkivül
531    16       |          taplója; előkapta a Ponthiust, meg a Pilátust, pedig nem az
532    16       |        vászonkorsóba, hanem Pál István.~Meg mikor a kis borju belefordult
533    16       |                elő a hozzá hasonló ezer meg ezer közül; hadd mondom
534    16       |                beszédben a felesége is, meg a lánya, meg egy szegény
535    16       |               felesége is, meg a lánya, meg egy szegény zsellérasszony
536    16       |            konyhába: te asszony, verjen meg az az...!~Szinte tudtam,
537    16       |                 mást biztat, hogy verje meg a feleségét, ugyan miért?~-
538    16       |          elhozni azt az ebédet, hogy ez meg amaz.~- Nincs még tizenkettő, -
539    16       |                imádságot.~Ritkán ijedne meg lány az ilyen fenyegetéstől,
540    16       |          szótlanság, mint mikor az urfi meg a kisasszony órahosszat
541    16       |               szeme, szája, keze, lába, meg a nyaka van... mondom ebből
542    16       |                beéri vele, ha látja; de meg nem is keresgél ott csillagot,
543    16       |                 nyelved, ... de jó az a meg nem mondott titok! nem azért,
544    16       |              izenet, hogy ilyen, olyan, meg amolyan, szedtevedte koldus
545    16       |              Pál István, hogy a lánynak meg nem a szomszédja tetszik,
546    16       |           zsebből.~Még az eb sem ugatta meg; mintha tudta volna, hogy
547    16       |                lelkiismerete.~- Kinálja meg vele a csizmadiát, ha varrna
548    16       |              istent.~- Ezzel a somfával meg téged, ha el nem lódulsz,
549    16       |     kigyelmednek Pál István.)~- Fizesse meg az ur isten, - folytatá
550    16       |                 csoda, hogy Pál Istvánt meg nem ütötte a guta, az az
551    16       |             leány - s bement a házba.~- Meg én is, ilyen olyan, meg
552    16       |                 Meg én is, ilyen olyan, meg amolyan, gondolá, de csak
553    16       |        pinczekulcsokat, lány! szólamlék meg végre.~- No valahára! -
554    16       |                hogy megállj! A minthogy meg is állt.~- Itthon feledtem
555    16       |              vergődésben a gyeplő fogta meg a gazdát, s ekképpen csuszott
556    16       |             most is eljön, hiszem.~- Én meg nem hiszem - mondja Pista,
557    16       |              odavagyok, hogyan segitesz meg?~Mondtam, hogy használt
558    16       |                  pedig de nehezen állná meg az ember.~* * *~- Hogyan
559    16       |           szóval sem mondá.~- Ki hozott meg? - kérdé utóbb a körülállókat.~-
560    16       |                 mondja rá az asszony.~- Meg Pista, - toldá hozzá a lány,
561    16       |              gyermekem? az isten áldjon meg.~- Áldjon meg kend! - mondja
562    16       |              isten áldjon meg.~- Áldjon meg kend! - mondja a legény.~-
563    17       |                 uraknak hivatták; pedig meg vagyunk győződve, hogy a
564    17       |      összevarrtam a fülét a farkával, - meg mikor az öreg néni rókatuszlijába
565    17       |          először is szépen megnyirta és meg is borotválta, s mikor ez
566    17       |             tábori orvosok, mig a kezét meg tudták állitni; szünet nélkül
567    17       |               Még ez mind akkor történt meg, mikor már Széchenyi megirta
568    17       |                hogy ha lehet, forgassuk meg hétszer, így talán elég
569    17       |                     mondá a barát.~- ...meg egy kis pénzt - ... vágott
570    17       |                 reszketett kinjában is, meg a hidegtől is, mintha nem
571    17       |                köpönyegben fázott volna meg.~- Nem én varrattam, - mondá
572    17       |           fázott tőle, a ki benne volt, meg az is, a kin nem volt.~-
573    17       |              mérnök barátunk sétáltatta meg.~Bezörgetett az öreg úr
574    17       |                 az ifjú úr? - szólamlék meg a bankófaló.~- Köpönyeget -
575    17       |               is készen lévén, hogy üt, meg arra is, hogy fut.~- A világért
576    17       |                 a hold fényénél történt meg az alku.~Most a doktor urra
577    17       |                fűttesse be jól, s várja meg, mig a viz a szájában forrni
578    17       |            sokkal különb van, ilyent én meg sem vennék, aztán ezt talán
579    17       |                 pedig ma reggel szidtam meg, olyan pipaszaga volt a
580    17       |                 adja ide, hogy kéküljön meg...~- A köpönyeg? - kiálta
581    17       |            nézvén, a háta megett látott meg egy nagy darab rezet, melyről
582    17       |              kilenczig kinéztük, de még meg is fogattuk vele, - aztán
583    17       |            záron volt a keze.~- Zörgesd meg az ajtót.~- Várjatok még
584    17       |               valakit ő ijesztett volna meg, - szerencse, hogy ágyunak
585    17       |               ez bizonyosan el sem sül, meg nem is szól.~- Hát mi járatban
586    17       |              kinjában azért nem vakarta meg a fejét, mert nem tudta,
587    17       |                mert ide jönni!~- Mondja meg neki, hogy bátrabb legényt
588    17       |         végezzen hamar, mert itt fagyok meg mindjárt!~- Csak hagyja
589    17       |                most nincsen időm, aztán meg akarom jobban nézni!~- Mit
590    17       |          megfáztam, s azt mondják, hogy meg is fagyhattam volna: - míg
591    17       |         bemutatni.~- Lajos, - szólitánk meg hetedik barátunkat - mit
592    17       |             zálogot. Használt a szó, de meg én is raktam a szót, a mint
593    17       |                a szót, a mint lehetett, meg is fogadta, hogy felhagy
594    18,  1   |           boldog volt; fiának is örült, meg a köpönyegnek is, mi évenkint
595    18,  1   |            keveset vásott; mert, ha már meg kell vallanom az igazat,
596    18,  1   |                 nem igen vásott, mintha meg volna benne az a jó tulajdonság,
597    18,  1   |                fehér köpönyegének, arra meg ismét az időnek, mely romboló
598    18,  1   |             minthogy a posztó nem őszül meg, bemeszelni pedig nem szokták,
599    18,  1   |                mint a feketeségnek. Igy meg van oldva a kérdés, miként
600    18,  2   |                azért ki ijedtségből, ki meg magyar barátságért el nem
601    18,  2   |                az izenetet, s ha a lova meg nem sántul utközben, a legelső
602    18,  2   |           izenet, hogy ő nagysága ekkor meg ekkor érkezik a nagy korcsmára;
603    18,  2   |              csak néhány kődarab maradt meg, hogy a ki eleink hatalmáról
604    18,  2   |               beszél, ne hazudtolhassák meg, ha állitja, hogy büszke
605    18,  2   |              imádkozni kell.~- No, csak meg ne gyónjál e papnak, - tréfálódzik
606    18,  3   |         szegényt, az isten nyugasztalja meg a föld alatt.~- No, már
607    18,  3   |              Ejnye, hogy a bűnöd verjen meg! - Hát már mivel szomorithatnálak
608    18,  3   |              már mivel szomorithatnálak meg? - Bizony még utóbb megharagitasz,
609    18,  3   |         nyomainkba! - mondja a fiút át- meg átkarolva, s intve a czigányoknak,
610    18,  3   |                 Róza kisasszony engedje meg, hogy e kézadásra visszaemlékezhessem.
611    18,  3   |               áll, azt vélte, az ő fia, meg annak szép vörös dolmánya
612    18,  3   |               ön büntetésül, mig én azt meg nem engedem, hogy atyám
613    18,  3   |            szólhatok?~- Ám annak mondja meg; de azon meghagyással, hogy
614    18,  3   |       meghagyással, hogy a titokszegést meg nem bocsátandom.~Meglőn
615    18,  3   |         mondanám, hogy ne csak azt nézd meg, a ki a kapunk előtt jár
616    18,  3   |         legalább annyival könnyebbüljön meg zaklatott lelke, hogy a
617    18,  3   |             kergeti mindenfelé, keresse meg a hadnagyot, Szegedyt pedig
618    18,  3   |            gazda, ki vitte el? ki hozta meg? Sándor pedig a boldogságnak
619    18,  4   |             atyjának is, ki minden áron meg akarta neki mutatni, hogy
620    18,  4   |               leányom, dobra nem ütlek, meg czédulát sem akasztok a
621    18,  4   |               mondj nekem valamit, lepj meg valamivel.~- De már itt
622    18,  4   |            mennünk!~- Miattam történnék meg e hurczolkodás?~- Természetesen!
623    18,  4   |              Nem, nem tágitok, - jegyzi meg az apa, - most ki nem szalasztalak,
624    18,  4   |               leányom, azért csak valld meg!~- Ne ugy vallasson, kedves
625    18,  4   |               találgatni akar! - jegyzé meg Róza, összeszedve magát
626    18,  4   |            abban hagyni.~- Csöndesedjél meg édes leányom! - békiti az
627    18,  5   |               annak a bucsuzóját tárták meg.~Együtt voltak a badacsonyi
628    18,  5   |                mást, csak önmagamat; én meg is érdemlem, és kiállom
629    18,  5   |            valakinek ágyugolyóval lövik meg a lábát, - az aztán nem
630    18,  5   |                 ez orvosságát nem lelte meg; hanem, hogy még jobban
631    18,  6   |        szerelmei.~Egy országot bántanék meg, ha föl merném tenni, hogy
632    18,  6   |           ellenállás nélkül pusztitott.~Meg kelle szabadulnia a panasznak, -
633    18,  6   |            rabságom kezdete.~Ott tudtam meg, ki légyen ő,~   S mi legyen
634    18,  6   |           látván őt.~Hányszor szólamlék meg benne a fájdalom, mely évekig
635    18,  6   |          Valóban bámulandó, hogy lelkét meg nem ölé e fájdalom, hisz
636    18,  6   |               csak szikra, melyhez száz meg száz mérföldnyire vannak,
637    18,  6   |            mindig sziveltelek,~   Nyisd meg anyaöledet.~Hogy elmentem
638    18,  6   |                 gyötrelmim!~Alig ismert meg engemet,~S észre vévén inségemet,~   
639    18,  6   |             vele teli,~   S mig a vérem meg nem hűl,~Őt szereti s őt
640    18,  6   |                táplálkozott, mint arról meg is emlékezett később.~Sem
641    18,  7   |        Balatonmellékig meghallják, azaz meg is fogják hallani, olyan
642    18,  7   |              öreg nagyságos ur.~- Engem meg elvisz édes apám, akár akarok,
643    18,  7   |                  teszi hozzá Szegedy, - meg mikor észrevettük, hogy
644    18,  7   |             teljesiteni fogják.~- Rugja meg a bagoly a dolgát! - dörmög
645    18,  7   |                   Azt már nem mondhatom meg, kedves atyám, felel Sándor, -
646    18,  7   |                 méltó ügetésben kurtitá meg az utat Szent-György felé,
647    18,  7   |                 helyette mást, - jegyzi meg az öreg.~- Nem, azt nem
648    18,  7   |                   Nem, azt nem engedjük meg! - mondja Róza. Minket ez
649    18,  7   |             Róza. Minket ez szomoritott meg; - tehát legyen tanuja boldogságunknak
650    19,  I   |                a mennyi csak neki érhet meg valamit, hogy az ostora
651    19,  I   |            mondá:~- Most egy ember halt meg!~- Honnan tudja kend azt? -
652    19,  I   |                 mondani, hogy hiszi, de meg azt sem, hogy nem hiszi.~-
653    19,  I   |               No ha tudja kend, hát azt meg még könnyebben elhiheti
654    19,  I   |           éjszakákon olyan czifrán gyúl meg!~- Jól van uram; de mikor
655    19,  I   |                sárga lovat!~- Akkor is, meg nem is, a mint veszi az
656    19,  I   |                  bár csak maga élhetett meg, ha csakugyan ebből kellett
657    19,  I   |             Apám, az isten nyugosztalja meg a más világon, mester volt,
658    19,  I   |         bakterságból került ki a két ló meg a gazdaságom.~- Elhiszem, -
659    19,  II  |             orgonának valamennyi sipja, meg ott lehetett tizenkét falunak
660    19,  II  |                 ha az isten édes apámat meg nem hallja, - kajdászhat
661    19,  II  |                    Kit az atyafiak, kit meg a jó emberek széjjelhordták,
662    19,  II  |            körülnéztem s azt gondoltam, meg kéne már állni; mert utóbb
663    19,  II  |            kigyelmed, ... de azt mondja meg előbb, hogy a font hust
664    19,  II  |                  minthogy az első szóra meg nem mozdult, olyant vágott
665    19,  II  |                 tinót legeltette. "Fogd meg"-gel biztatta a kutyát,
666    19,  II  |                 tudott a maga erejétől, meg a mint a lány engedte, -
667    19,  II  |             álltunk, én is, a leány is, meg a harmadik is, - a szegény
668    19,  II  |             mint mondám az is ott állt, meg én is.~- Hisz már kétszer
669    19,  II  |           persze hogy ott álltunk én is meg a lány is... aztán... -
670    19,  II  |                 János?~- Nem ijedtem én meg, ha megijedtem volna, csak
671    19,  II  |                   azt gondoltam, a mint meg is tettem, ... előljáró
672    19,  III |               szinte mint a városi hős, meg is házasodik.~A milyen a
673    19,  III |                 merte is volna mondani, meg nem is.~- No csak odább
674    19,  III |         elbeszéltem neki, hogyan láttam meg, én is miképpen futottam
675    19,  III |       szegődségért járok, talán fogadna meg a gondját viselni.~Odább
676    19,  III |           ketten; ő a tinót vezette, én meg a botomról lemaradt batyumért
677    19,  III |                apám, sem anyám, a többi meg most nekem olyan, mint egy
678    19,  III |         leteritem, majd azon hogy férek meg? az az én gondom lesz.~-
679    19,  III |          hevenyében körülnéztem, a ház, meg a gazdaság is a mint látszott,
680    19,  III |             Örzsém, keresett azt, a mit meg nem talált, azt mondá, hogy
681    19,  III |                 tudja hová lett? ... én meg bizonykodtam, hogy de én
682    19,  III |               birót hitta el vacsorára, meg két esküdtet! ... Jókor
683    19,  III |                hanem aztán Örzse hugom, meg a néni, de még a többi is
684    19,  III |               majdnem fülig áztam, most meg menjen biró uram, ne féljen,
685    19,  III |             utczaajtó rekeszét nyitotta meg. A mint kimentem, röviden
686    19,  III |            mindennap,~És a mit kér, tán meg is kap.~És aki azt meg is
687    19,  III |              tán meg is kap.~És aki azt meg is eszi;~Mind azt kelmed
688    19,  III |             mécs, csak a kutyák ugatták meg rajtam a vidéki szagot.
689    19,  III |              csak most kérdem - szólita meg a leány.~- Mester Jánosnak
690    19,  III |                 odabenn beszélik, magát meg akarják fogadni falu bakterjának,
691    19,  III |            szegődséget nem is hallgatja meg.~- A padotokért szegődöm
692    19,  III |               is mentem, és nagy kurtán meg is lett az alku, s a mint
693    19,  III |                 párnán!~Ekkor néztem ám meg pénzért a csillagos eget.~ ~
694    19,  IV  |            meghallotta, bizonyságul még meg is kiáltja; és a ki egész
695    19,  IV  |                ment ki ugatni; pedig én meg az ablak alatt a padon csikorogtam,
696    19,  IV  |                 hogy a mint jól tettem, meg kell annak lenni; - pedig
697    19,  IV  |        hiszemben, hogy talán nem ismert meg, elkotródtam az ablakaljából.
698    19,  IV  |           Örzsééknél legelőször kezdtem meg a hivást. Benn kaptam a
699    19,  IV  |                ki a nagy ládája? Szinte meg is bosszankodtam, azért
700    19,  IV  |        vendégség, ment kiki dolgára, én meg mentem nagy busan a falu
701    19,  IV  |                fülemen józanodtam volna meg, azonságost megjött az én
702    19,  V   |             ajtó előtt két ember állott meg, s az egyik azt az ökröt
703    19,  V   |              ember, a ki engem itt fog, meg a kit én sem eresztek el, -
704    19,  V   |                 de hogy mikép változott meg minden, egy szikrát sem
705    19,  V   |                 kegyelme!~- Nem mondaná meg azt, hol vette ezt a jó
706    19,  V   |            emberei busulásnak estek, én meg pedig azon gondolkodtam,
707    19,  V   |                kelmed kicsoda? - szólit meg a biró, a kit a többiek
708    19,  VI  |               ment ládáját. A mészárost meg azonnal vitték vármegyére.
709    19,  VI  |               is öreg napjaimban legyen meg a nyugtom, hát ha isten
710    19,  VI  |          kipirulva ment a benyilóba, én meg örömemben szóhoz sem találtam.~-