Rész, Fejezet
1 1 | mámoros boldogságában szentül hiszi, miként a világ szélén egy
2 2, I | valamint némely ember büdösnek hiszi a parasztot, de zsirját
3 5, I | halottam, édes szomszéduram.~- Hiszi az ördög.~- Nohát ne higgye, -
4 5, II | Van bizony, - ha nem hiszi, megmutatom.~- Szeretném
5 5, III| hát ön még most is azt hiszi, hogy a minő bolondot tesz
6 6, V | szeretem, hogy olyan nagyon hiszi, hogy az a legény megvallja;
7 6, V | hogy úgy legyen, ahogy hiszi.~- Ösmerem én az embert
8 7, I | ablakot törölve.~- Aztán hiszi ön, hogy ez a világ még
9 7, II | hamvazószerda van, - tán azt hiszi ön, hogy nekem szives mulatságot
10 7, III| hogy: mily kedves az élet!~Hiszi, hogy reá mosolyognak a
11 7, V | azon órára.~- És ön nem hiszi, hogy volna egy valami,
12 8, III| az olyan még könnyebben hiszi, kinek más is mondja.~Jól
13 8, III| édes fiam Imre?~- Nem is hiszi, nénémasszony, még ha mondom
14 9, I | ujabb állomásért; ha azt nem hiszi méltóságod, hogy mivel magyar
15 12, II | gúnyolgatva amaz.~- Talán azt hiszi kend, hogy nem. No, jó, -
16 12, II | mákvirág, melyből senki sem hiszi, hogy virág) Holló uram,
17 15, I | a lelket. Maga ugyanazt hiszi, hogy nem soká él; mert
18 15, I | rosszul ért valamit, azt hiszi, hogy nagyot hall, ez pedig
19 15, I | hogy rosszul hallok, de nem hiszi; ez is az öregségnek csalhatatlan
20 16 | Hegedüje is van neki, azt hiszi a jámbor, hogy a hegedü
21 16 | sok czifraságból azt sem hiszi az ember, a mi talán igaz.~
22 19, I | egy embernek vége.~- Aztán hiszi azt kend, János? - mondám
23 19, I | sem akarja mondani, hogy hiszi, de meg azt sem, hogy nem
24 19, I | de meg azt sem, hogy nem hiszi.~- Mondják, mondják, - a
25 19, I | keresgéltem volna; de már hiszi az úr vagy nem hiszi, -
26 19, I | már hiszi az úr vagy nem hiszi, - bakterságból került ki
27 19, II | vágtam belé a szóba.~- Azt hiszi az úr, ugy-e - hiszem uram,
28 19, V | a dárda, ha másként nem hiszi...~- Az enyém is itt van -
|